Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 1–18. sor tintával, a többi ceruzával; autográf (V1945) K2 MTAK Kt K 510/18v (alapszöveg) K3 MTAK Kt K 510/179r (a vers 33–35. és 27–29. sora); lásd Töredékes holmi [1.] Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (534.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 14) Az utolsó vsz. szövege valószínűleg a *K1-ével volt azonos. K3 A két töredékversszak a K2-höz képest fordított sorrendben áll; egyenként két, ill. öt ferde vonallal balról jobbra lefelé át van húzva. Keletkezés 1877. júl. 26., ., Margitsziget (részletesebben lásd Magyarázatok, 39. sor). A K3 szintén 1877-re datálható – a [Vakságban] K3 alapján, amelyben hatvanéves korát említi, s amely ugyanezen a lapon van (lásd Töredékes holmi [1.], Keletkezés). Kapcsolatban áll korábbi, az önkényuralom válsága idején s a kiegyezés után írt, kételyeit és csalódásait megfogalmazó versével – 1861, Szerkesztői levél (1861), Demokrata-nóta (1867), Hinc illae… (1868), Az alkotmányos sarjadék (1869), Az 1869-i választások. A korábbi, pillanatnyi reakcióval szemben ez a vers (Voinovich Géza megfogalmazása szerint) „ korabeli politikai nézeteinek foglalata” ( AJÖM I., 535.). Kritikatörténet Elsőként Lévay József említi a verset: „midőn elvonultságában is feltűnnek előtte a hazafiság czíme alatt folytatott küzdelmek visszás, bántó, vagy túlzó jelenetei, meg nem állhatja, hogy ellenszenvének vagy humorának egy-egy szikráját ne lövellje a zsibongók, az érdek-hajhászok, a hazafiaskodó szájhősek ellen.” (Itt idézi a vers 26–35. sorát; Lévay 1893, 328.) Komlós Aladár a 33–35. sort idézve jegyzi meg: e „szavaival, az egykorú szóhasználat ismerője előtt, félreérthetetlenné teszi, hogy kritikája elsősorban az ellenzék ellen irányul”; „ – barátja és magasrangú hivatalnok – már a kormányzó réteg szempontjából nézi a magyar politikát”; ennek bizonyságául idézi „A hazáról” 5–9. sorát. ( Komlós 1959, 69.) Sőtér István dualizmuskori idegenségérzetének politikai motívumaira mutat rá a vers kapcsán; a 21–22. és a 31. sorra utalva írja: „A fölismerés-megállapítás ilyen lírája nem mozgósít többé, nem vigasztal, nem is ígér, s válaszolatlan maradó kérdései ezért oly félelmetesek” – s itt idézi a vers 36–40. sorát. ( Sőtér 1987 [1963], 667.) Barta János szerint „ha az Arany-féle A régi panasz utolsó szakát a huszadik században, annyi évtized, annyi történelmi sorsforduló után olvassuk, a Kasszandra-jóslat borzongása lep meg bennünket”. ( Barta 1987 [1982b], 155.) Szörényi László azzal kapcsolatban említi a verset, hogy annak első változatában „rá emlékeztető következetességgel utasította el a vallásos eulabeiát vagy a cinizmusba torkolló sztoicizmust, amely elleplezné a nemzethalál végső komor következtetésének levonását” ( Szörényi 1972, 231.). Későbbi elemzése szerint „szűkszavúan leszámol azzal a politikai illúzióval, amely t és a legszűkebb értelemben vett liberális értelmiséget vezette az 1867-es kiegyezéskor, ill. közvetlenül utána.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 204.; a vers záró strófáját – mint legjellemzőbb vélekedését a „szent hazá”-ról – idézi „A szent hazának képe”. Őstörténet és epika Zrínyitől Krúdyig című tanulmányban is, Szörényi 1989 [1984], 217.) Lásd még: Keresztury 1973, 120–125. Fordítás Német: Die alte Klage (Martin Remané) = Arany 1982, 115–115. ua.: Arany 1984, 65–66.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Hangfelvételek Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 2’ 05” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 1’ 50”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000