Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Egy levélpapír egyik felén, ceruzával; autográf (?V1945) K2 MTAK Kt K 510/22r (1–12. sor), 22v (13–64. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (538.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 19) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete; az első vers, amely a KKv -ből megjelent); a 22r alján jobbra a folytatás jele: ./. A verset a BpSz-nek adta át közlésre; itt 1878. jan. elején jelent meg, de A Hon, a PN, a FL és a VU már ezt megelőzően, dec. végi számában közölte – mint A Hon jegyzetében olvasható, „A Budapesti Szemle legujabb füzetéből (mely csak 1878. jan. 1-jén fog megjelenni) a kiadó beleegyezésével”. M4 A VU az Irodalom és művészet rovatban közli a verset, az alábbi bevezetővel: „Arany János, rég hallgató koszorús költőnk ismét megszólalt. A »Budapesti Szemle« januári füzetében »Tölgyek alatt«

 [!]

[sic!]

czimü költeménye van, melyet a »Hon« karácsonyi száma közöl. A költemény egész hangulata, tartalma, bizonyitja, hogy legújabb keletű, a magát »vénnek, betegnek« hivő költő irta. De a vers a költő régi erejére vall. Az alakitás ereje, a technika bámulatos tökélye is egészen a régi. A szép költeményt itt közöljük.” M6 A két vers előtt az alábbi kommentár: „( Arany János ) nagy költőnk, ki oly régóta hallgatott, az az nem is hallgatott, csak nem bocsátotta közre dolgozatait, most végre két ujabb költeményét átengedte a nyilvánosságnak. Egyik a »Budapesti Szemle « januári számában jelent meg és így szól: . A másik a Wohl-nővérek által szerkesztett »Magyar Bazár«-ban látott napvilágot és így szól:” [itt következik A lepke, M6]. Mivel az M1–M5 azonos kéziratháttérre megy vissza, az autentikus változat pedig az M5, ezért az előzőeket nem vettük figyelembe a szövegváltozatok között; az eltérések szövegromlásként értelmezhetők. Az M7 közlése az M5-ét követi. Ez volt az első vers, amely az Őszikék-ciklusból megjelent. Miután elutasította az 50 Ft-os honoráriumot, amelyet felajánlott a három, elsőként elküldött versért (A tölgyek alatt, Ének a pesti ligetről és Híd-avatás), egy szőnyeget ajándékozott nak, s további verseket kért tőle. (Levele -nak, 1877. okt. 3., I., AJÖM XIX., 418.) Válaszlevelében arra kérte t, hogy vitesse el a „luxuriosus szőnyeget”, mire azzal replikázott, hogy „ne tessék luxoriosus költeményeket irni, akkor a szerkesztök se fognak luxoriosus szőnyegekkel kedveskedni”. (Levele -nak, 1878. okt. 3., II., AJÖM XIX., 420.) Keletkezés 1877. aug. 5., ., Margitsziget. A tölgy motívuma az ifjúkort felidéző Vándor czipó című versben is megjelenik („Bércz elmaradt; tölgyes lapályon / Visz útam, napja már negyed; / Tölgy sincs azontul, – visszanézve / Látom csak a kéklő hegyet” 65–68. sor). Kapcsolatban lehet A gólya című versével (1847), amelyben a gólya a gyermekkor bensőségét idézi. Fogadtatás A vers megjelenése nyomán Sárváry Antal – névtelen – levélben bírálta t, lásd [Válasz Sárvárynak], Keletkezés, A tölgyek alatt / Nro 2., Keletkezés. A versnek ugyanakkor kedvező fogadtatása is volt, lásd Pap Kálmán versét – Arany Jánosnak, Az Üstökös, 21(1878)/1016. (febr. 3.), 59. (ua.: Arany Jánosnak, midőn hosszas hallgatása után »A tölgyek alatt« cz. költeményét közrebocsátotta = ., Tábortüzek, Bp., Tettey Nándor és társa, 1880, 33–34.). Már halála után jelentek meg az alábbi versek: Igmándi Miklós: Arany = ., Költemények, Debrecen, 1883, 129.; Bartók Lajos: Mit suttognak a margitszigeti tölgyek? = ., Újabb költemények, Bp., Franklin, 1883, 130–132.; Buday László: Arany János tölgyei = ., Versek, Bp., Singer és Wolfner, 1894, 17.; Sántha Károly: „A tölgyek alatt” = ., Költemények, Bp., Hornyánszky Viktor, 1897, 184–185.; Erdélyi Zoltán: Margitsziget = ., Margitsziget és más kisebb költői elbeszélések, Bp., Franklin, 1901, 5–7.; Havas István: A Margitszigeten = ., A part felé, Bp., Ifj. Nagel Ottó, 1904, 86.; Radó Antal: Tasso tölgye = ., Római ritmusok, Bp., Franklin, 1906, 53.; Kiss József: Petőfi = . Összes költeményei, Bp., Singer és Wolfner, II., 40–41.; Hargitai Tihamér: Arany János tölgyfái alatt = ., Halálkaraván, Bp., Löblovitz Zsigmond, 1914, 7–9. A verseket Baros Gyula ismertette ( Baros 1922 , könyvészeti adatok nélkül). A vers keletkezéséhez kapcsolódik a Tóth Béla által közölt anekdota. „Történt egyszer, hogy József főherceg látja, amint Arany János az egyik padon ül és valamit ír. Lassan, nesztelenül sompolyog közelébe, a háta mögött megáll és tekint a költő kezében lévő papiroslapra. verset írt ilyen címmel: A tölgyek alatt. Ezt látva, olvasva, József főherceg, meglepi, megszólítja tréfásan, jóságosan: – Ohó, úgy látom, kedves , hogy ön nem jó botanikus. Ezek itt hársfák, amelyek alatt ül. Üljön kérem, tíz lépésnyire arrább: ott vannak a tölgyek.” ( Tóth 1899–1904, IV., 311.) ( és József főherceg kapcsolatáról lásd Az Őszikék és a Kapcsos könyv, ill. A szigeten, Magyarázatok, 1. sor) Kritikatörténet Lévay József az Epilogus, az Ártatlan dacz és az Ének a pesti ligetről című verssel együtt említi. ( Lévay 1893, 29.; lásd Epilogus, Kritikatörténet) Barta János szerint „az empirikus kép és az empirikus szituáció csak elindítója és külső kerete egy mélyről jövő folyamatnak: a költő villanásszerű képekben újraéli egész életét, fölidézi legbeszédesebb mozzanatait, és a borongó sejtelem egyszerre előresiet a közelgő elmúlás tudatáig, sejtelemszerű megidézéséig. A látszólagos könnyedség, amely a versformában is megnyilatkozik, a legnagyobb mélységet álcázza.” ( Barta 1987 [1982a], 128.) Szörényi László „a halálvágy szublimálása”-ként említi ( Szörényi 1989 [1982/83], 204.). Eisemann György „az emlékezés érzékfüggő karakterét” hangsúlyozza; mint írja, „az érzéki-materiális tapasztalások nem függetleníthetők az érzékelő alanynál nem anyagszerűen tárolt memóriakomplexumoktól”; a tölgyek felidéző erejét Az eltűnt idő nyomában híres madeleine-sütemény epizódjának mnemotechnikájával rokonítja. Az 1. vsz. „impresszionista” jellegét mint a liget „tudatosan esztétizáló kifestésé”-t értelmezi; ehhez a képhez „tapadnak maguk a gyermekkori emlékek”. „Szubjektum itt az – állapítja meg –, ami az érzettől előhívott és annak áttűnéseivel elrendezett emléknyomokból kirajzolódik.” A vers zárlata („bár / Tölgy lenne a fejfám!”) „a tölgyet az írás – akár a kézírás – közegévé avatja, tabulaként mutatja fel, melynek betűi akkor vésődhetnek rá, amikor az emlékidéző természet (tölgy) maga is emlékjellé (síremlékké) változik.” ( Eisemann 2010, 292–293.) Fordítások Bolgár: Под дъбовете (Остров Маргит) (Димо Боляров) = Аран 2009, 128–130. Lengyel: Pod dębami: Wyspa Małgorzaty (Tadeusz Nowak) = Jastrun 1975, 229–231. Német: Unter den Eichen (Ernst Lindner, Ungarische Revue – Mit Unterstützung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, 1881. febr. = Schwicker 1889, 700.; az u. 3. vsz.) Unter Eichenbäumen (Martin Remané) = Arany 1982, 117–119.; ua.: Arany 1984, 67–69.; ua.: www.babelmatrix.org Olasz: Sotto le querce (All’isola Margherita) (Marta Dal Zuffo) = Dal Zuffo–Sárközy 1997, 142–147. Feldolgozás Zenei Kalmár László: A tölgyek alatt (vegyeskarra) (1985) (BMC) Hangfelvételek Magyar költők 18., Hungaroton, EP 23631, 1967, Gáti József, 2’ 46” Versek a középiskolák II. osztálya számára, IV., Hungaroton Classics, 1982, Kállai Ferenc, 2’ 37” Básti Lajos verset mond, Hungaroton Classics, LPX 13933, 1983, 2’ 32” Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 2’ 20” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 2’ 18”; ua.: Az Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000. Vers mindenkinek, 2., Előre hát mind, aki költő!, Dolby Digital 2.0, Benkő Gyula (DVD: MTVA, 2011) [an.] Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 2’ 00” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Papp János, 2’ 23”