X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Meddő órán

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: K1
  • Szövegforrás III: HV 1888, 38

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 38. [ AJÖM I., 348.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/24v (alapszöveg) Megjegyzés
 
K1 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 22) (A KKv -ben a két nappal későbbre dátumozott, 21-es sorszámú Vándor czipó című vers után következik.)
 
Keletkezés
 
1877. aug. 9.,
Bp
Budapest
., Margitsziget
 
Kritikatörténet
 
Szegedy-Maszák Mihály A lejtőn, a Balzsamcsepp, a Kies ősz, a Nem kell dér… című verssel együtt abba a típusba sorolja, amely „közel áll a romantikus líra-modellhez” ( Szegedy-Maszák 1972, 326.). Végh Veronika szerint „A vers gondolatisága és szerkezete akkor értelmezhető maradéktalanul, ha töredékként definiáljuk. A szöveg kettős tárgya a töredékíró és a töredék maga. A vers önmagát illusztrálja, így oszcilláló jelentésrétegeket alkot.” A vers „elismerése annak, hogy a töredék a terméketlenség szinonimája, a befejezetlenségé, a meg nem futott úté, a meg nem ragadott lehetőségé.” De annak is, hogy „talán nem is lehet másképp, hiszen az emberi létnek ugyanúgy sajátja a mondhatatlanság és a káosz, mint az egység és a rend.” Minthogy a vers egyszerre töredék és egész, „a versben tapintható belenyugvást értékelhetjük a romantikus töredék jelenségére adott válaszként is.” ( Végh 2015, 270.)
 
Fordítás
 
Bolgár: Безплоден час (Димо Боляров) = Аран 2009, 133. Eszperantó: En senfrukta horo (Lajos Tárkony), Hungara vivo, 6(1966)/4, 28. Francia: Heures stériles (Eugéne Bencze) = Bencze, 1937, 141. Pendant une heure stérile (Adaptation de Paul Chaulot) = Gara 1962, 181. Német: In fruchtloser Stunde (Annemarie Bostroem) = Arany 1982, 120.; ua.: Arany 1984, 71.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Román: În ceasuri sterile (Octavian Hodîrnău) = Arany 1960, 316–317.
 
Feldolgozás
 
Zenei Kadosa Pál: Hat kórusdal Arany János verseire [Vegyeskarra], Op. 67., 1969 (1. Mindvégig, 2. Népdal, 3. Dante, 4. Népdal, 5. Meddő órán, 6. Az ördög elvitte a fináncot), Editio Musica, Bp., © 1971, Z. 6411 (BMC)
 
Hangfelvétel
 
Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 42” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 40”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Mácsai Pál, 0’ 44”
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
Meddő órán  
 
  Belenézek a nagy éjszakába,
  Alszik a föld, maga árnyékába’;
  Itt vagy amott csillagok röppennek
n
Jegyzet
csillagok röppennek
Hullócsillag v. meteor (lásd Honnan és hová? Magyarázatok, 2. sor). A vers keletkezése az aug.-i „csillaghullás” időszakára esik; ezt a jelenséget a Perseidák nevű meteorraj okozza, gyakorisági maximuma aug. 12-én van. A meteorrajhoz tartozó meteorok egy-két héttel aug. 12. előtt és után is megfigyelhetők. ( MNL )
:
  Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
 
 
  Gondolatom szappan-buboréki
n
Jegyzet
szappan-buboréki
A buborék a mulandóság hagyományos, széles körben elterjedt toposza, leggyakrabban az emberre vonatkozik. „A homo bulla
[szerkesztői feloldás]
az ember buborék
toposzát a humanizmusba bevezető Erasmus
[szerkesztői feloldás]
Adagiorum collectanea, 1500
két antik szerzőre hivatkozott a tömör metafora forrásaként. Egyikük
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Marcus Terentius Varro
Varro, Marcus Terentius
, a római agrárirodalom klasszikusa, aki hosszú élete végén, 80 esztendős korában a mezőgazdaságról írt értekezése első mondatában a közmondással mentegetőzött, miért viseli magán könyve a sietség jegyeit. »… mint mondják, ha az ember olyan, mint a buborék, annál inkább, ha öreg« (
M. T. V
Varro, Marcus Terentius
., A mezőgazdaságról, ford. Kun József, Bp., Akadémiai, 1971, 102.). A másik a görög Lukianosz, aki egy dialógusában Kháron, az alvilág révészének szájába adta a gondolatot: az ember élete olyan, mint a vízesésnél keletkező buborék. »Mindegyiket felfújja a lélek, ezt kisebbre, azt nagyobbra, némelyik kis ideig marad meg, s csak rövid életű, mások, ahogy támadtak, máris elpattannak – de végzetük azonos: mindnek el kell pukkannia.« ( Lukianosz Összes Művei, ford. Devecseri Gábor et al., Magyar Helikon, Bp., 1974, 323.) A toposzt Erasmustól vette át Baranyai Decsi János: »Az ember olyan, mint az vízben való buborék.« ( Adagiorum Graecolatinoungarorum…, 1592)”. [ Madarász Aladár, Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok – II/1. rész. A Déltengeri Társaság, Közgazdasági Szemle, 58(2011), 909–948.: 911–912.] A magyar Varro-kiadás jegyzete szerint az „ember buborék” latin közmondás, amely
Petronius
Petronius Arbiter, Gaius
Satyriconjában is előfordul (uo., 461; lásd: „Valamennyien fölfújt hólyagokként bolyongunk. Még a legyeknél is jelentéktelenebbek vagyunk”,
T. Petronius Arbiter
Petronius Arbiter, Gaius
, Satyricon, ford. Horváth István Károly, Bp., Magyar Helikon, 1963, XLII., 48.). Nyéki Vörös Mátyás az ubi sunt (Hol vannak?) toposz hosszú katalógusát összegzi így Tintinnabulumában (1633k): „Mint vízi buborék ezek el-múltanak; / Mint mezei virág mind el-hervadtanak; / Mint kéményből jött füst mind el-oszlottanak: / Mert ninchen állandó marhája Világnak.” (4. Hogy minden, amit e világ nagyra böcsül, csakhamar semmivé lészen) A 19. század első felének magyar lírájában a toposz legismertebb példája Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című versének (1823) 16. sora („Egy évezred egy buborék”), ill. Vörösmarty Mihály Keserű pohár című versének (1843) 22–24. sora („Örökké a’ világ sem áll; / Eloszlik, mint a buborék, / ’S marad, mint volt, a’ puszta lég.”), de megjelenik Madách Imre A halál költészete című (valószínűleg 1853-ban keletkezett) versének V. részében is (a zajgó főváros életét szemlélve állapítja meg: „elvész mint buborék minden mi benne / Most fénylik és küzd, fárad és örűl”). További példákkal szolgál Lukácsy Sándor tanulmánya ( Kölcsey: Vanitatum vanitas = Remény s emlékezet, Tanulmányok Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulójára, szerk. Taxner-Tóth Ernő és G. Merva Mária, Bp.–Fehérgyarmat, 1990, 18–51.: 23–26.).
  Csillogók, mint odafenn az égi:
  De
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
töredék mindkettőnek
n
Jegyzet kivakart szavakra írva; variánsként ceruzával az 5. sor mellé jobb m. í.:
mind a kettő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38
 
utja –
 
Mind szétpattan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 38
 
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva, variánsként bal m. í.:
Szélyelpattan
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
, mielőtt megfutja.
 
 
(1877. aug. 9.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K1
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38
 
 
 
X (Close panel)Verzió: II : K1
 
Meddő órán  
 
  Belenézek a nagy éjszakába,
  Alszik a föld, maga árnyékába’;
  Itt vagy amott csillagok röppennek
n
Jegyzet
csillagok röppennek
Hullócsillag v. meteor (lásd Honnan és hová? Magyarázatok, 2. sor). A vers keletkezése az aug.-i „csillaghullás” időszakára esik; ezt a jelenséget a Perseidák nevű meteorraj okozza, gyakorisági maximuma aug. 12-én van. A meteorrajhoz tartozó meteorok egy-két héttel aug. 12. előtt és után is megfigyelhetők. ( MNL )
:
  Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
 
 
  Gondolatom szappan-buboréki
n
Jegyzet
szappan-buboréki
A buborék a mulandóság hagyományos, széles körben elterjedt toposza, leggyakrabban az emberre vonatkozik. „A homo bulla
[szerkesztői feloldás]
az ember buborék
toposzát a humanizmusba bevezető Erasmus
[szerkesztői feloldás]
Adagiorum collectanea, 1500
két antik szerzőre hivatkozott a tömör metafora forrásaként. Egyikük
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Marcus Terentius Varro
Varro, Marcus Terentius
, a római agrárirodalom klasszikusa, aki hosszú élete végén, 80 esztendős korában a mezőgazdaságról írt értekezése első mondatában a közmondással mentegetőzött, miért viseli magán könyve a sietség jegyeit. »… mint mondják, ha az ember olyan, mint a buborék, annál inkább, ha öreg« (
M. T. V
Varro, Marcus Terentius
., A mezőgazdaságról, ford. Kun József, Bp., Akadémiai, 1971, 102.). A másik a görög Lukianosz, aki egy dialógusában Kháron, az alvilág révészének szájába adta a gondolatot: az ember élete olyan, mint a vízesésnél keletkező buborék. »Mindegyiket felfújja a lélek, ezt kisebbre, azt nagyobbra, némelyik kis ideig marad meg, s csak rövid életű, mások, ahogy támadtak, máris elpattannak – de végzetük azonos: mindnek el kell pukkannia.« ( Lukianosz Összes Művei, ford. Devecseri Gábor et al., Magyar Helikon, Bp., 1974, 323.) A toposzt Erasmustól vette át Baranyai Decsi János: »Az ember olyan, mint az vízben való buborék.« ( Adagiorum Graecolatinoungarorum…, 1592)”. [ Madarász Aladár, Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok – II/1. rész. A Déltengeri Társaság, Közgazdasági Szemle, 58(2011), 909–948.: 911–912.] A magyar Varro-kiadás jegyzete szerint az „ember buborék” latin közmondás, amely
Petronius
Petronius Arbiter, Gaius
Satyriconjában is előfordul (uo., 461; lásd: „Valamennyien fölfújt hólyagokként bolyongunk. Még a legyeknél is jelentéktelenebbek vagyunk”,
T. Petronius Arbiter
Petronius Arbiter, Gaius
, Satyricon, ford. Horváth István Károly, Bp., Magyar Helikon, 1963, XLII., 48.). Nyéki Vörös Mátyás az ubi sunt (Hol vannak?) toposz hosszú katalógusát összegzi így Tintinnabulumában (1633k): „Mint vízi buborék ezek el-múltanak; / Mint mezei virág mind el-hervadtanak; / Mint kéményből jött füst mind el-oszlottanak: / Mert ninchen állandó marhája Világnak.” (4. Hogy minden, amit e világ nagyra böcsül, csakhamar semmivé lészen) A 19. század első felének magyar lírájában a toposz legismertebb példája Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című versének (1823) 16. sora („Egy évezred egy buborék”), ill. Vörösmarty Mihály Keserű pohár című versének (1843) 22–24. sora („Örökké a’ világ sem áll; / Eloszlik, mint a buborék, / ’S marad, mint volt, a’ puszta lég.”), de megjelenik Madách Imre A halál költészete című (valószínűleg 1853-ban keletkezett) versének V. részében is (a zajgó főváros életét szemlélve állapítja meg: „elvész mint buborék minden mi benne / Most fénylik és küzd, fárad és örűl”). További példákkal szolgál Lukácsy Sándor tanulmánya ( Kölcsey: Vanitatum vanitas = Remény s emlékezet, Tanulmányok Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulójára, szerk. Taxner-Tóth Ernő és G. Merva Mária, Bp.–Fehérgyarmat, 1990, 18–51.: 23–26.).
  Csillogók, mint odafenn az égi:
  De
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
töredék mindkettőnek
n
Jegyzet kivakart szavakra írva; variánsként ceruzával az 5. sor mellé jobb m. í.:
mind a kettő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38
 
utja –
 
Mind szétpattan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 38
 
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva, variánsként bal m. í.:
Szélyelpattan
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
, mielőtt megfutja.
 
 
(1877. aug. 9.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K1
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38
 
 
 
X (Close panel)Verzió: III : HV 1888, 38
 
Meddő órán  
 
  Belenézek a nagy éjszakába,
  Alszik a föld, maga árnyékába’;
  Itt vagy amott csillagok röppennek
n
Jegyzet
csillagok röppennek
Hullócsillag v. meteor (lásd Honnan és hová? Magyarázatok, 2. sor). A vers keletkezése az aug.-i „csillaghullás” időszakára esik; ezt a jelenséget a Perseidák nevű meteorraj okozza, gyakorisági maximuma aug. 12-én van. A meteorrajhoz tartozó meteorok egy-két héttel aug. 12. előtt és után is megfigyelhetők. ( MNL )
:
  Gondolatim is úgy jönnek-mennek.
 
 
  Gondolatom szappan-buboréki
n
Jegyzet
szappan-buboréki
A buborék a mulandóság hagyományos, széles körben elterjedt toposza, leggyakrabban az emberre vonatkozik. „A homo bulla
[szerkesztői feloldás]
az ember buborék
toposzát a humanizmusba bevezető Erasmus
[szerkesztői feloldás]
Adagiorum collectanea, 1500
két antik szerzőre hivatkozott a tömör metafora forrásaként. Egyikük
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Marcus Terentius Varro
Varro, Marcus Terentius
, a római agrárirodalom klasszikusa, aki hosszú élete végén, 80 esztendős korában a mezőgazdaságról írt értekezése első mondatában a közmondással mentegetőzött, miért viseli magán könyve a sietség jegyeit. »… mint mondják, ha az ember olyan, mint a buborék, annál inkább, ha öreg« (
M. T. V
Varro, Marcus Terentius
., A mezőgazdaságról, ford. Kun József, Bp., Akadémiai, 1971, 102.). A másik a görög Lukianosz, aki egy dialógusában Kháron, az alvilág révészének szájába adta a gondolatot: az ember élete olyan, mint a vízesésnél keletkező buborék. »Mindegyiket felfújja a lélek, ezt kisebbre, azt nagyobbra, némelyik kis ideig marad meg, s csak rövid életű, mások, ahogy támadtak, máris elpattannak – de végzetük azonos: mindnek el kell pukkannia.« ( Lukianosz Összes Művei, ford. Devecseri Gábor et al., Magyar Helikon, Bp., 1974, 323.) A toposzt Erasmustól vette át Baranyai Decsi János: »Az ember olyan, mint az vízben való buborék.« ( Adagiorum Graecolatinoungarorum…, 1592)”. [ Madarász Aladár, Buborékok és legendák. Válságok és válságmagyarázatok – II/1. rész. A Déltengeri Társaság, Közgazdasági Szemle, 58(2011), 909–948.: 911–912.] A magyar Varro-kiadás jegyzete szerint az „ember buborék” latin közmondás, amely
Petronius
Petronius Arbiter, Gaius
Satyriconjában is előfordul (uo., 461; lásd: „Valamennyien fölfújt hólyagokként bolyongunk. Még a legyeknél is jelentéktelenebbek vagyunk”,
T. Petronius Arbiter
Petronius Arbiter, Gaius
, Satyricon, ford. Horváth István Károly, Bp., Magyar Helikon, 1963, XLII., 48.). Nyéki Vörös Mátyás az ubi sunt (Hol vannak?) toposz hosszú katalógusát összegzi így Tintinnabulumában (1633k): „Mint vízi buborék ezek el-múltanak; / Mint mezei virág mind el-hervadtanak; / Mint kéményből jött füst mind el-oszlottanak: / Mert ninchen állandó marhája Világnak.” (4. Hogy minden, amit e világ nagyra böcsül, csakhamar semmivé lészen) A 19. század első felének magyar lírájában a toposz legismertebb példája Kölcsey Ferenc Vanitatum vanitas című versének (1823) 16. sora („Egy évezred egy buborék”), ill. Vörösmarty Mihály Keserű pohár című versének (1843) 22–24. sora („Örökké a’ világ sem áll; / Eloszlik, mint a buborék, / ’S marad, mint volt, a’ puszta lég.”), de megjelenik Madách Imre A halál költészete című (valószínűleg 1853-ban keletkezett) versének V. részében is (a zajgó főváros életét szemlélve állapítja meg: „elvész mint buborék minden mi benne / Most fénylik és küzd, fárad és örűl”). További példákkal szolgál Lukácsy Sándor tanulmánya ( Kölcsey: Vanitatum vanitas = Remény s emlékezet, Tanulmányok Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulójára, szerk. Taxner-Tóth Ernő és G. Merva Mária, Bp.–Fehérgyarmat, 1990, 18–51.: 23–26.).
  Csillogók, mint odafenn az égi:
  De
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
töredék mindkettőnek
n
Jegyzet kivakart szavakra írva; variánsként ceruzával az 5. sor mellé jobb m. í.:
mind a kettő
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
töredék mindkettőnek
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38
 
utja –
 
Mind szétpattan
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 38
 
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva, variánsként bal m. í.:
Szélyelpattan
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K1
 
, mielőtt megfutja.
 
 
(1877. aug. 9.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K1
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 38