Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 1–6. sor; autográf (a lap másik oldalán a Kosmopolita költészet, *K1) (V1945) *K2 1–40. sor, ceruzával; autográf tisztázat (V1945); *K3 Teljes szöveg; autográf K4 MTAK Kt K 510/23v (1–26. sor), 24r (27–72. sor), 24v (73–104. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1, *K2, *K3 Adataik az AJÖM I. (540–541.) alapján *K3 Sorsa bizonytalan. Az AJÖM I . jegyzeteinek bevezetője szerint (398.) Máramarossziget könyvtárába került, a vers jegyzeteinél viszont ugyanúgy múlt időben szól róla , mint a megsemmisült kéziratokról. K4 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 21) (A KKv -ben megelőzi a két nappal korábbra dátumozott, 22-es sorszámmal szereplő Meddő órán című verset.) Keletkezés 1877. aug. 11., ., Margitsziget. A vers témája ifjúkori színészkalandjához kötődik. Gyulai Pálnak írt önéletrajzi levelében így ír erről – megemlítvén a vers címében szereplő cipót is: „kalandos életpályáról ábrándozva, únni kezdém az iskolai egyhanguságot, hosszallani a pályát, majd festő, majd szobrász vágytam lenni, a nélkül hogy tudnám, mint kezdjek hozzá: végre 1836. februarban önként, minden anyagi vagy erkölcsi kényszerítés nélkül, odahagyám

[törölt]

« D »

a collegiumot, soha vissza nem térendő. – Fáncsi László etc. jeles szintársaságot tartván akkor ben, én, hamár szobrász nem leheték Ferency mellett, könnyebbnek találtam Thalia zászlója alá esküdni. Elhatározásom mindenkit meglepett. Magok a tanárok e szokatlan jelenséget, hogy legjobb tanúlójuk egyike, csupán a művészet iránti vonzalomból, minden anyagi kényszer nélkül, komédiássá akar lenni, a hivatás kétségtelen jeléül tekinték. debreczeni társaságot egy szinészi intrigue, nekem egész váratlanúl, felbontotta, s april 1 ^én szét oszlott az, a nélkül, hogy hozzám valaki szólott, vagy sorsomról intézkedett volna, kivéve hogy Hubay nehány ujonczot (köztük Hegedűst ki kevéssel én előttem állott volt be) nehány más vidéki kóborokkal együvé verbuválván, az indulás perczében engem is megszólítottak, hogy követném sorsukat. Nekem nem volt mit tennem. Haza, öreg szüleimhez, kik belőlem papot vártak? Vissza a collegiumba, honnan olly magas reményekkel távozám? Ez mind kettő lehetlennek tetszett előttem s igy Hubayhoz csatlakoztam, annyi időt sem vehetvén, hogy szállásomról ágyamat és ládámat fehérnemümmel s könyveimmel együtt magamhoz vegyem – de nem is fért volna a szekérre, hol kezdő szinésznek nem competál ennyi lomot hordani. N.[agy]Károly majd Szathmár, végre Máramaros-sziget lőn vándorlásunk Eldoradója. Képzeld a nyomort! padon hálni, kabáttal takarózni, s kölcsön kérni ruhát, mig az ember mosat. És ez rajtam történik, kit szegény öreg szüleim, minden vagyontalanságok mellett, kissé mégis elkényeztettek. Rajtam, ki u. n. élelmes ember soha sem voltam, rajtam, kit éltemben minden legkisebb csekélység végtelenűl affligált. Ha volt is kedvem a szinészethez, a mint, hiszem, ben, jó társaságnál, volt, – végkép elment az, e lumpok közt, e mellett az öntudat kígyói, szegény apám s anyám nyugtalansága,

[törölt]

« ölt »

martak éjjel, nappal. Magánosan bolyongék hegyein, az Iza partján, – elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap, hasonló gyötrelmek közt álom ért rám, – s jó édes anyámat halva láttam. A benyomás olly erős volt, hogy többé nem vethetém ki fejemből, ellenállhatlan ösztönt érzék hazamenni, de mikép? hoz, az általam ismert úton kerülve, körülbelül 50 mérfőld. A directorhoz Hubayhoz fordulék, egy huszast kértem tőle, lehető díjamból, de fölöslegesnek láttam vele közölni szándékomat. Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat, – kimentem a piaczra hol 8 pengő krból egy czipót s egy kevés szalonnát vettem, azzal megindultam egyedűl, gyalog. Első éjt az erdőben töltém, oláh fuvarosok tüze mellett a többit korcsmapadokon, – s igy végre Szatmáron, N.[agy]Károlyon, en át, 7 napi gyalog vándorlás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek.” (Vö.: A négy jövevény, Magyarázatok, 3–4. sor.) Levele írásakor nem kívánta nyilvánosságra hozni az epizódot; val mint barátjával bizalmasan közölte, arra kérvén, hogy hagyja ki életrajzából. ( levele Gyulai Pálnak, 1855. jún. 7.; AJÖM XVI., 557–559.) R. Vozáry Gyula a színészkaland kapcsán a versnek a Bolond Istók Második énekével való kapcsolatát emeli ki ( R. Vozáry 1903, 17.). Kritikatörténet Szörényi László Az élet mint tivornya című verssel állítja szembe, amelyben „azt bánta, hogy »erényesen« élt”. „Az ellenkező irányú vád, a »mintaember, a más-én« befelé fordított vádja sem hallgatott el. Ugyanebben az időben, az Őszikék idején írja: Tehát: azt is bánta, hogy »jó« volt, azt is bánta, hogy »rossz« volt. A sztoikus keresztény erény követelményei beépültek ugyan a személyiségbe, de nem szervültek össze a lélek magasabbra törő felével, »álmaival«.” ( Szörényi 1972, 218.) Lásd még: R. Vozáry 1903, 12–22. Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Gáspár Sándor, 5’ 41”