Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf (V1945) *K2 Autográf (V1945; a 61–80. sor fakszimiléje közölve: KK 1894, II., 413.) K3 MTAK Kt K 510/25v (1–25. sor), 25r (26–62. sor), 25v (63–100. sor) K4 OSzK Kt, Analekta App–Babits, A–H, 10.507, autográf tisztázat; 1 fol., négyrét hajtva; 1r 1. hasáb (üres; fent bejegyzés: „Arany kézirata’, alatta pecsét: „M[AGYAR] N[EMZETI] MUZEUM KÖNYVTÁR GYULAI hagyaték Kézirat.[tári] Növ. [edéki] N.[apló] 1911. év 18. sz.), 1r 2. hasáb (1–40. sor), 1v 1. hasáb (41–85. sor), 1v 2. hasáb (86–100. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (542–543.) alapján *K2 Adatai a KK 1894 alapján K3 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 25) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete) K4 az AJÖM I .-ben nem szerepel; jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen autográf tisztázat, amely a KKv -ből a BpSZ-ben megjelent szöveg alapjául szolgált (az összefüggést a textológiai adatokon kívül az is megerősíti, hogy a K4 Gyulai Pál hagyatékából került a Nemzeti Múzeum kézirattárába). Az Őszikék-ciklus – által is kifejezésre juttatott – egysége érdekében a vers szövege alá a KKv (K1) dátumát iktattuk; az alapszöveg (K4) alatt szereplő névaláírás a szövegkritikai jegyzetekbe került. Az alapszöveg kiválasztása A három, számításba vehető szövegváltozat közül – K3, K4, M1 – a K4 felel meg mind az ultima manus, mind a legjobb minőségű szöveg elvének. Ami a kéziratokat illeti, a K4 a K3 alapján készült; szövegük egyezik, ugyanakkor az előbbi javításai – 17., 18., 85., 92. – sor – letisztázva kerültek be az utóbbiba. Az M1 alapjául a K4 szolgált, azonban kisebb szövegromlások, bizonytalan hitelességű javítások vannak benne. Keletkezés 1877. aug. 22., ., Margitsziget. A budapesti lapok júliusban többször adtak hírt olyan öngyilkosokról, akik az újonnan felavatott hídról vetették magukat a Dunába: 1. „A Duna hullámaiból mostanában nagyon sok holttestet fognak ki. Jelenleg csak a pilisi alsó járás szolgabirája három ilyenről tesz jelentést. A csepelszigeti Tököl községnél a Dunából kifogott holttest egy 20–25 év közötti izraelitáé volt, kinek zsebében egy margitszigeti hidjegy találtatott, amelyből következtethető, hogy az öngyilkos a Margithídról ugrott a Dunába és Tökölnél fogatott ki.” [A Hon, 15(1877)/167. (júl. 2.), 2.] „Rendőri hír. Tegnap déli 12 órakor a Margithídról egy ismeretlen, a munkásosztályhoz tartozó egyén, ki 40–45 éves lehetett, a Dunába ugrott, s a habokban nyom nélkül eltünt.” [A Hon, 15(1877)/171. (júl. 6.), 3.] „A Margit-hídról tegnapelőtt délben egy díszes fekete-öltönyű, divatos gömbölyű kalapú férfi ugrott a Dunába. Vagy tizenötször merült föl a víz felszínére, mielőtt eltűnt volna végkép. Csónak nem volt közel s megmenteni nem lehetett. Nem hagyott a hídon semmit, a miből csak sejteni is lehetne, hogy ki volt s miért unta meg az életet.” [ FL, 14(1877)152. (júl. 6.), 741.] „A Duna két hídjáról oly sűrűn ugrálnak a Dunába (pénteken délben is aláugrott egy 25 éves leány, akit azonban élve fogtak ki a matrózok), hogy valóban őrcsónakokat kellene éjjel-nappal ott tartani, a kétségbeesettek megmentésére. Erről régebben volt is már szó.” [ FL, 14(1877)154. (júl. 8.), 750.] (Részletesebben lásd Melly József, Az öngyilkosságok Budapesten és az európai nagyvárosokban. Statisztikai Közlemények. Bp., Sz[ékes]f[ő]v.[áros] Házinyomdája, 1928, 20–21.) A Dunába ugorva öngyilkosságot elkövetők képe a három héttel korábban keletkezett Öreg pinczér című versben is feltűnik (37–40. sor). A vers egyik valószínű előzménye – bár cselekménye eltérő – Totentanz (Haláltánc, 1813) című balladája. Azt Heller Bernát mutatta ki, hogy a vers Daloskönyve (Buch der Lieder) első ciklusának, az Álomképeknek (Traumbilder) a hatását mutatja. „A Traumbilder-sorozat 2., 6., 7. és 10. darabja mutat egy-egy a Hídavatással

 [!]

[sic!]

egyező vonást, a 8. pedig valósággal a példának, a mintának benyomását kelti. A 2.-ban halottas leplet, koporsót, sírgödröt jelző rémes képsorozatban látja a költő a maga gyászos szerelmének veszedelmeit. A 6.-ban is fekete örvényből körébe ragadja őt a »fekete raj«: ő is a kárhozaté, mint ahogy a Hídavatásban

 [!]

[sic!]

a kártyán vesztes fiú az öngyilkosok karának igézetébe dől. A 7. álomképben a költő a pokoltól üdvössége árán megvásárolt nászát üli: a násznép a bűnnek és vesztőhelynek társaságából egyenkint lép föl bitófadíszben, kezükben kalap helyett a fejük. A látomásban a fölidézett halottak nem akarnak visszaszállni éjszakájukba, követelik, hogy a költő kövesse őket. A ciklus ezen költeményei a Hídavatással

 [!]

[sic!]

főképp abban egyeznek, hogy a fölkorbácsolt lelkiismeret alakokat idéz föl, akiknek vészes varázsától többé szabadulni nem bír. Ámde a 8. álomkép teljességgel párdarabja a Hídavatásnak

 [!]

[sic!]

.” versének szerelmi öngyilkosai kapcsán „A hasonlóság a Hídavatáshoz

 [!]

[sic!]

szembe ötlik. Itt is, ott is kísértetjárás idején ugyanegy gyászos sorsnak osztályosai sorban, szinte karban vonulnak föl s mindegyikük elmondja a történetét. Sorsuk nemcsak egymással közös, hanem az egyik költemény alakjaié hasonló a másikéi sorsához is.” Az Arany-vers záró sorpárjáról kimutatja, hogy a Heine-vers zárlatának parafrázisa. ( Heller 1920, 371–373.) Az ember tragédiája XI. színét mint előzményt Lengyel Miklós mutatta ki. [ Az Ember Tragédiája [!] és Arany János egyik balladája, EPhK, 30(1906), 315–316.] Szigetvári Iván Frédéric Mistral Mirèio című elbeszélő költeményének (1859) egy jelenetét vonta párhuzamba a verssel, anélkül, hogy forrásként jelölte volna meg [ Arany Híd-avatás-a és Mistral Miréionja, EPhK, 30(1906), 787–788. = . Kisebb munkái, Bp., 1927, 45–46. = ., Kisebb munkák. Irodalmi tanulmányok, Bp., 1932, 47–48.]. A versnek (s Az ember tragédiája londoni színének) kapcsolata lehet Irmesi Homonnay Imre Beszélgetés a’ versíró és a’ halál között című kompilációjának első részével, amelyben 552 figura mondja el egy-egy disztichonnyi monológját halála előtt; szerepel köztük „Kis deák”, „Szerelemlyány”, „Kártyász”, „Gazdag”, „Inas”, „Szép leány”, „Ifjú”, „Bolond”, „Vőlegény”, „Mátkáját ’s magát meggyilkolt”. ( Irmesi Homonnay 1845 ) Kritikatörténet AJ-emlékbeszédében röviden kitért a versre: „A főváros bűnügyi statisztikája tragikai képpé alakúl át Arany János képzeletében.” [ Gyulai Pál, Emlékbeszéd Arany János fölött; BpSz, 11(1883), 36. kötet, 88, sz., 272–304.: 295.; ua.: Gyulai 1914, I., 227–284.: 267.] Barta János e ballada és Az ünneprontók közös sajátosságának tekinti, hogy bennük „a fantasztikum és a realitás elválaszthatatlan egységbe ötvöződik össze” ( Barta 1987 [1982a], 137.). Sőtér István szerint „a Hídavatás

 [!]

[sic!]

látomása ekkori életszemléletének legjellemzőbb darabja”. ( Sőtér 1987 [1963], 668.] Szörényi László „modern haláltánc”- ként említi a verset, „amelynek során mindazok elviselhetetlennek ítélik az életet, akik a modern civilizáció életformáját képviselik.” ( Szörényi 1989 [1982/83], 203.) Hász-Fehér Katalin a nagyvárosi tematikán túl a vers mitikus vonatkozásait hangsúlyozza: „a halak és madarak által rajzolt kör és a négy város, a négy harang alkotta négyzet együtt adja ki a mandalát, a világmindenség modelljét”. „Ebbe a világokat egybekapcsoló alakzatba épül bele a híd képe, maga is univerzális szimbólumként, mely a legtöbb mitológiában a világok közötti átjárót, a holtak, a sötétség birodalmába vezető utat jelenti.” „Így válik az 1877-es év Budapestje egy kozmikus látomás színhelyévé, a világmindenség szimbólumává. A hídról a vízbe ugráló szereplők már nem csak magyar, nagyvárosi, 19. századi embertípusok, hanem az egyetemes, a minden mitológiában azonos jelentéssel szereplő toposzhálózat folytán az emberiség képviselői.” ( Hász-Fehér 1996, 15.) A vers több szempontú elemzését lásd Nyilasy Balázs, A kísértetballada és a haláltánc megújítása = ., Arany János balladái, Savaria UP 2011, 75–88. J. Soltész Katalin szerint a ballada sorképlete „a strófák végén két-két rövidebb sorral a kísértetballadák szorongó, »elkeskenyedő« strófaszerkezetét mutatja”. ( J. Soltész 1987, 211.) Lásd még: Lázár Béla, Arany „Hídavatás”-a [!] és rokonai, FL, 26(1889)/262. (szept. 24.), 1937–1939. Bokor Malvin, S., Arany János „Hídavatása” [!], Új Idők, 53(1947)/48. (nov. 29.), 524. Fordítások Angol: The Dedication of the Bridge (William N. Loew) = Arany 1914 [an.] The Bridge’s Dedication (Watson Kirckonell) = The Magyar Muse, Kanadai Magyar Újság [Winnipeg], 1933 Consecration of the Bridge (Peter Zollman) = Makkai 2000, 340–344. Arab: Al-Hurijjat wa al-Hubb mukhtarat min al-ši’r al-madzsari tardzsa mat Istfan Fudur fawzi al-’Antil khtijar wa ta’rif Ğiza Kibaš (Fodor István és Képes Géza közreműködésével), arab–magyar közös kiadás, [El-Qahira] Dar al-Kutub [Budapest] Kurfina [1968]), [an.] Bolgár: Освещаване на мост (Иванка Павлова) = Аран 2009, 134–137. Cseh: K otevření mostu (Kamil Bednař–Ladislav Hradský) = Arany 1957b, 143–147. = www.babelmatrix.org Eszperantó: Pont-inaǔguro (Kálmán Kalocsay), Hungara vivo 6(1966)/2, 23–24. Észt: Sillaõnnistamine (Sander Liivak) = Arany 1999, 42–44.; ua.: http://www. scribd.com; ua.: www.babelmatrix.org Lengyel: Otwarcie mostu (Aleksander Rymkiewicz) = Jastrun 1975, 231–234. ua.: www.babelmatrix.org Német: Brückenweihe. Ballade (Dóczi Lajos) = Dóczi 1903, 24–28.; ua.: Jung Ungarn [Berlin] 1911/2, 219–220. [Lásd Rózsa Mária, Magyar irodalom a Jung Ungarn című folyóiratban, MKSz 118(2002)/3, 319.] Die Brückenweihe (Hedwig Lüdecke) = Gragger–Lüdecke 1926, 116–119. Brückenweihe (Szemere László) = Szemere 1935, 205–207. Brückenweihe (Gyuláné Preinreich-Rupprecht) = Preinreich-Rupprecht 1935, 21–23. Brückenweihe (Martin Remané) = Arany 1982, 121–125.; ua.: Arany 1984, 72– 75.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Olasz: L’inaugurazione del ponte (prózaford., Francesco Sirola) = Sirola 1914, 37–39. Orosz: Откритие моста (Давид Самойлов) = Арань 1960, 169–172.; ua.: Арань 1962, 119–124. Román: Inaugurarea podului (Haralambie Grămescu) = Arany 1960, 319–329.; ua.: Lőrinczi–Majtényi–Szász 1966, 216–218. Ukrán: Освячкния мосту (Юрій Шкробинец) = Балади − Толді, Київ, 1969, 65– 68. Feldolgozások Képzőművészeti Zichy Mihály illusztrációi (négy lap; 4 szövegközi és 1 egész oldalas rajz), 1894, lavírozott tus, 437×352 mm, MNG = Arany–Zichy 1896, II., o. n.; ua.: Arany– Zichy 2016, 71–79. (a cím hibásan: Híd avatás) Zenei Szelényi István (oratórium, 1936) Szirtes Edina Mókus, előadók: Kováts Kriszta, Farkas Gábor Gábriel, Fool Moon énekegyüttes, Keönch László Farkas (2008), 11’ 44” = Kováts Kriszta, Arany-óra: Arany János balladái a capella (CD; Bp., Gryllus, 2008; Youtube is) Hangfelvételek Latinovits: Arany János, Hungaroton, LPX 14047, 1986, Latinovits Zoltán, 4’ 35” Arany János: Balladák, Sinkovits Imre, Hungaroton, SLPX 13903, 1982, 4’ 25”; ua.: Magyar költők, Arany János: Balladák, Hungaroton Classics, HCD 14262, 1998. Vers mindenkinek, 2., Előre hát mind, aki költő!, Dolby Digital 2.0, Sinkó László (DVD: MTVA, 2011) „Üres a híd”: Arany János válogatott balladái, 2000, Lázár Csaba [an.] Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 4’ 32” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Udvaros Dorottya, 5’ 39” Zenekísérettel zene: Elek Szilvia; versmondás: Koncz Károly György, zongora: Elek Szilvia (2016; „Emléke sír a lanton még” – Három évszázad melodrámái Arany János balladáira, CD, Gömörország Regionális Kulturális Egyesület, Miskolc, 2017)