Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Kettéhajtott lapon; autográf fogalmazvány *K2 Autográf tisztázat, a *K1 után, ugyanazon a lapon K3 MTAK Kt K 510/27r (alapszöveg) Megjegyzések *K1, *K2 Adataik AJÖM I. (544.) alapján K3 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 26) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete) M1 Adata Szmeskó Gábortól származik (lásd Szmeskó 2016, 569.); a megjelenésre ugyanakkor következtetni lehetett abból, hogy az ÖM 1883 kizárólag már megjelent verseket közölt az Őszikék időszakából. Az M1 a következő lábj.-et fűzte a címhez: „Az ünnepelt költőnek lapunk szerkesztőjéhez irott leveléből közöljük a következőket: „Kedves öcsém, – Subjectiv panaszaimból, beteges nyomoruságomból, ugy véltem, elég volt a mi már megjelent, – a mi még ilyen egy-kettő van, az a »vallomások« jellemével bír s nem akartam életemben közrebocsátani. Azonban jó akaratom tanusítása végett, mégis ezekből vagyok kénytelen küldeni egyet, mert az az egy pár humoros, majdnem burleszk genrekép, a mi még megmarad, nem való egy hölgylapba. A hölgyek csinos képecskéken vagy sentimentalis komolyságon szeretnek gyönyörködni, s magasnak indult szárnyaláson lelkesedni, de a tréfát nem igen értik s bántja őket a kissé nyersebben kifejezett realitás.” (Az AJÖM XIX . nem közli a levelet.) Rozvány András monogramját valószínűleg az M1 megjelenése után szúrta be a KKv -ben szereplő címbe. Több kiadás ( KK 1894 , Arany 1902 ) a monogram nélkül közli a címet. Keletkezés 1877. aug. 25., ., Margitsziget. Rozvány György, bátyja említi emlékezéseiben a verset, de nincs tudomása és Rozvány András szorosabb kapcsolatáról. Egy olyan alkalmat említ, hogy amikor 1858-ban hazalátogatott ra, egy társaságban Rozvány Andrást politikai beszéd tartására bírták – bár köztudomású volt, hogy t alig lehet érteni, annyira hadar. A beszéd után paródiát rögtönzött a beszédre. Rozvány György hozzáfűzi: akinek „verset szentelt, annak közel kellett állni az ő nemes szívéhez”. A vers keletkezéséről a Rozvány családnak, úgymond, „semmi tudomása nem volt. Én 6 év múlva olvastam ezt 1883-ban kiadott művei közt.” „Nagyon meglepett engem ez a visszaemlékezése. Hisz’ bátyám sokkal igénytelenebb volt, hogysem magát ily nagy szellem tollára érdemesíthette volna. Ennek titkát csak ő mondhatná meg; de magával a sirjába vitte.” ( Rozvány 1962, 157., 162.) Kortársak haláláról máskor is írt verset (lásd [Sok nagy ember…], korábbról a Néma bú című verset), ill. – vélhetőleg 1882-ben – összeállította a névjegyzékét „azon kortársainak – irodalmi férfiak és ifjúkori szalontai ismerősök nevei – a kik nála fiatalabb életkorban haltak el s e névsor végén góth betűkkel írva a Halottas Beszédből vett idézet ysa mend ozchuz iarov vogmuc!” ( Arany László, Bevezetés, HV 1888, XXX.) Fordítás Orosz: Ах, сколько, сколько их пало (Николай Нович) = Мадьярские Поэты, Санкт Петербург, 1897, 6. Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Elek Ferenc, 1’ 41”