X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Hírlap-áruló

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: *K1
  • Szövegforrás III: K2
  • Szövegforrás IV: HV 1888, 46–48

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 46–48. [ AJÖM I., 358–359.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Ceruzával; autográf (V1945) K2 MTAK KT K 510/27v (1–40. sor), 28r (41–48. sor) (alapszöveg) Megjegyzés
 
*K1 Adatai az AJÖM I. (545.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 27)
 
Keletkezés
 
1877. aug. 25.,
Bp
Budapest
., Margitsziget
 
Hangfelvétel
 
Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Seress Zoltán, 2’ 09”
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
Hírlap-áruló
n
Jegyzet
Hírlap-áruló
 1867-ben életbe lép az 1848-as sajtótörvény, s ezzel lehetővé válik a kolportázs, a sajtótermékek utcai árusítása.
Kossuth
Kossuth Lajos
nagyhatású „Kasszandra-levele” nyomán a jún. 26-ai, 1731/R. sz. belügyminiszteri rendelet azonban korlátokat is szabott; a törvényhatóságok jogává tette, hogy – a lap bemutatása után – területileg engedélyezzék a lapok szabad árusítását. Így az előfizetésnek a kolportázs teljes legalizálásáig (1896) továbbra is jelentős szerepe maradt; ugyanakkor az utcai árusítás nagy lendületet kapott az 1877–78-as balkáni háború idején.
 
 
  Mindenki annyit ér, a hogy
  Betölti hívatását:
  Nézd ezt a vén ujsághordót:
  Becsűlöm a szokását.
  Hajnalba’ már lót-fut szegény,
  Öllel van a csomagja,
  S mit nem csinál – kit nem
kinál
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
kinál,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
Míg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Mig
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
számonkint eladja!
 
 
  Nem kérgesült bürokrata
  Ő, a ki – mintha
ebnek –
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
ebnek,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Úgy dob feléd egy
szót, irást,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
kurta szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
  S fittyet hány a tömegnek.
  Ő nyájas, emberségtudó,
  Megadja tituládat
n
Jegyzet
tituládat
titula (tkp. titulus, latin, a ’titulál’ igéből elvonva) rang, cím
:
  „Méltóságos” – „nagyságos” úr
n
Jegyzet
„Méltóságos” – „nagyságos” úr
A társadalmi rangtól függően más és más megszólítás járt a kis-, közép- és főnemesnek (tekintetes, nagyságos, méltóságos).
–
  A mennyiről beláthat.
 
 
  S hogy tudja kötni a gonosz!
  Látszik, nem mái gyermek:
  „Tessék, uram! győz az orosz –”
n
Jegyzet
„győz az orosz –”
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
  Kiált oda egy szerbnek
n
Jegyzet
Kiált oda egy szerbnek
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
;
  „Tessék, uram! nyolcz az ezüst,
n
Jegyzet
nyolcz az ezüst,
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
  Napoleon meg tíz ma
n
Jegyzet
Napoleon meg tíz ma
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
;”
  „Győztünk, uram! mi, a török…”
n
Jegyzet
„Győztünk, uram! mi, a török…”
az orosz–török háború kapcsán a törökök iránt mutatkozó általános szimpátiáról lásd Plevna, Keletkezés
  Ha térdig ér a csizma
n
Jegyzet
Ha térdig ér a csizma
A csizma mint a magyaros viselet része a törökök iránti szimpátia alapjául szolgáló nemzeti érzelmekre utal (vö. a „Hosszu csizmaszár” politikai szerepére való utalással a Fél magyarság című versben).
.
 
 
  „Kisasszony! a
Fővárosi
n
Jegyzet
a Fővárosi
A FL; szépirodalmi jellegű napilap, amely 1864-től 1903-ig (1897-től Új FL címmel) jelent meg; szerkesztője 1881-ig Tóth Kálmán, főmunkatársa Vadnai Károly volt. Neves írókat foglalkoztatott, de a fiataloknak is teret engedett. Szépirodalmon kívül tudományos, ismeretterjesztő, művészeti és társadalmi tárgyú írásokat is közölt. Elsőként rendszeresítette a tárcarovatot. Amúgy is jelentős (6000-es) előfizetői körénél lényegesen szélesebb olvasótáborhoz jutott el.
…
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Fővárosi…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Van benne hír, novella –”
  „Ifj’úr, ni, hogy áll Gorcsakoff
n
Jegyzet
hogy áll Gorcsakoff
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
  Tótágast, mint egy vella
n
Jegyzet
Tótágast, mint egy vella
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
!…”
  Ha nincs vevő, olvas maga
  Egy harapást s tovább megy,
  Hogy, majd ha lesz, ajánlattal
 
Megint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 46–48
 
[törölt]
« Megint »
 Untig
*
Szövegforrás:
*K1
 
Megint
n
Jegyzet kivakart szóra írva
*
Szövegforrás:
K2
 
győzhesse
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 46–48
 
győzhesse
n
Jegyzet kivakart szóra írva; hesse ceruzával aláhúzva; ceruzával jobb m. í.:
a rakott
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
 
a begy.
 
 
  Elkérkedik negyvennyolczczal,
  S nem hiszi, hogy hihetlen,
  Hogy ő akkor több
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Árult el a
„szigetben”.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
„szigetben.”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
n
Jegyzet Margit.
  „Igaz, még csak suhancz valék,
  De a torkom hatalmos:
  „Fris
Márcziusból”
n
Jegyzet
„Fris Márcziusból”
A Pálffy Albert (Petőfi Sándor barátja, a Tízek Társaságának tagja) által szerkesztett Márczius tizenötödike című radikális napilap, amely 1848. márc. 19-én indult. Mottója szerint „nem kell táblabíró politika” (a táblabíró az elavult rendi viszonyok jelképe volt a fiatalok szemében); politikai irányát a függetlenségi és köztársasági program jellemezte. Az első újság volt, amelyet
Pest-Budá
Budapest
n az utcán árultak, azzal a felkiáltással, hogy „Vegyenek friss Márciust”. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. júl. 7-én betiltotta. (MST, 83–113.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Márczius-ból”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
száz forint
  Egy estve,
itt,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
itt,
*
Szövegforrás:
*K1
HV 1888, 46–48
 
itt,
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva
*
Szövegforrás:
K2
 
uram! No’s?…”
 
 
  De van mégis, kit ő lenéz,
 
Gyülöl,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Gyülől,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
nem méltat szóra,
  Haragszik rá, mint borbély az
  Ön-beretválkozóra:
 
Ez „piszkos” ember, a kire
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Ez piszkos ember, a kire
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Ránézni is utálat:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Már ő keresztet vetett:
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Nem egyenkint vesz
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Nem számonként vesz hirlapot
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Hanem – évszámra járat.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Hanem – előfizetett –
 
n
Jegyzet utána a K2-ével azonos szöveg
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
(1877. aug. 25.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
 
X (Close panel)Verzió: II : *K1
 
Hírlap-áruló
n
Jegyzet
Hírlap-áruló
 1867-ben életbe lép az 1848-as sajtótörvény, s ezzel lehetővé válik a kolportázs, a sajtótermékek utcai árusítása.
Kossuth
Kossuth Lajos
nagyhatású „Kasszandra-levele” nyomán a jún. 26-ai, 1731/R. sz. belügyminiszteri rendelet azonban korlátokat is szabott; a törvényhatóságok jogává tette, hogy – a lap bemutatása után – területileg engedélyezzék a lapok szabad árusítását. Így az előfizetésnek a kolportázs teljes legalizálásáig (1896) továbbra is jelentős szerepe maradt; ugyanakkor az utcai árusítás nagy lendületet kapott az 1877–78-as balkáni háború idején.
 
 
  Mindenki annyit ér, a hogy
  Betölti hívatását:
  Nézd ezt a vén ujsághordót:
  Becsűlöm a szokását.
  Hajnalba’ már lót-fut szegény,
  Öllel van a csomagja,
  S mit nem csinál – kit nem
kinál
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
kinál,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
Míg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Mig
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
számonkint eladja!
 
 
  Nem kérgesült bürokrata
  Ő, a ki – mintha
ebnek –
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
ebnek,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Úgy dob feléd egy
szót, irást,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
kurta szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
  S fittyet hány a tömegnek.
  Ő nyájas, emberségtudó,
  Megadja tituládat
n
Jegyzet
tituládat
titula (tkp. titulus, latin, a ’titulál’ igéből elvonva) rang, cím
:
  „Méltóságos” – „nagyságos” úr
n
Jegyzet
„Méltóságos” – „nagyságos” úr
A társadalmi rangtól függően más és más megszólítás járt a kis-, közép- és főnemesnek (tekintetes, nagyságos, méltóságos).
–
  A mennyiről beláthat.
 
 
  S hogy tudja kötni a gonosz!
  Látszik, nem mái gyermek:
  „Tessék, uram! győz az orosz –”
n
Jegyzet
„győz az orosz –”
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
  Kiált oda egy szerbnek
n
Jegyzet
Kiált oda egy szerbnek
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
;
  „Tessék, uram! nyolcz az ezüst,
n
Jegyzet
nyolcz az ezüst,
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
  Napoleon meg tíz ma
n
Jegyzet
Napoleon meg tíz ma
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
;”
  „Győztünk, uram! mi, a török…”
n
Jegyzet
„Győztünk, uram! mi, a török…”
az orosz–török háború kapcsán a törökök iránt mutatkozó általános szimpátiáról lásd Plevna, Keletkezés
  Ha térdig ér a csizma
n
Jegyzet
Ha térdig ér a csizma
A csizma mint a magyaros viselet része a törökök iránti szimpátia alapjául szolgáló nemzeti érzelmekre utal (vö. a „Hosszu csizmaszár” politikai szerepére való utalással a Fél magyarság című versben).
.
 
 
  „Kisasszony! a
Fővárosi
n
Jegyzet
a Fővárosi
A FL; szépirodalmi jellegű napilap, amely 1864-től 1903-ig (1897-től Új FL címmel) jelent meg; szerkesztője 1881-ig Tóth Kálmán, főmunkatársa Vadnai Károly volt. Neves írókat foglalkoztatott, de a fiataloknak is teret engedett. Szépirodalmon kívül tudományos, ismeretterjesztő, művészeti és társadalmi tárgyú írásokat is közölt. Elsőként rendszeresítette a tárcarovatot. Amúgy is jelentős (6000-es) előfizetői körénél lényegesen szélesebb olvasótáborhoz jutott el.
…
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Fővárosi…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Van benne hír, novella –”
  „Ifj’úr, ni, hogy áll Gorcsakoff
n
Jegyzet
hogy áll Gorcsakoff
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
  Tótágast, mint egy vella
n
Jegyzet
Tótágast, mint egy vella
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
!…”
  Ha nincs vevő, olvas maga
  Egy harapást s tovább megy,
  Hogy, majd ha lesz, ajánlattal
 
Megint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 46–48
 
[törölt]
« Megint »
 Untig
*
Szövegforrás:
*K1
 
Megint
n
Jegyzet kivakart szóra írva
*
Szövegforrás:
K2
 
győzhesse
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 46–48
 
győzhesse
n
Jegyzet kivakart szóra írva; hesse ceruzával aláhúzva; ceruzával jobb m. í.:
a rakott
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
 
a begy.
 
 
  Elkérkedik negyvennyolczczal,
  S nem hiszi, hogy hihetlen,
  Hogy ő akkor több
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Árult el a
„szigetben”.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
„szigetben.”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
n
Jegyzet Margit.
  „Igaz, még csak suhancz valék,
  De a torkom hatalmos:
  „Fris
Márcziusból”
n
Jegyzet
„Fris Márcziusból”
A Pálffy Albert (Petőfi Sándor barátja, a Tízek Társaságának tagja) által szerkesztett Márczius tizenötödike című radikális napilap, amely 1848. márc. 19-én indult. Mottója szerint „nem kell táblabíró politika” (a táblabíró az elavult rendi viszonyok jelképe volt a fiatalok szemében); politikai irányát a függetlenségi és köztársasági program jellemezte. Az első újság volt, amelyet
Pest-Budá
Budapest
n az utcán árultak, azzal a felkiáltással, hogy „Vegyenek friss Márciust”. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. júl. 7-én betiltotta. (MST, 83–113.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Márczius-ból”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
száz forint
  Egy estve,
itt,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
itt,
*
Szövegforrás:
*K1
HV 1888, 46–48
 
itt,
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva
*
Szövegforrás:
K2
 
uram! No’s?…”
 
 
  De van mégis, kit ő lenéz,
 
Gyülöl,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Gyülől,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
nem méltat szóra,
  Haragszik rá, mint borbély az
  Ön-beretválkozóra:
 
Ez „piszkos” ember, a kire
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Ez piszkos ember, a kire
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Ránézni is utálat:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Már ő keresztet vetett:
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Nem egyenkint vesz
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Nem számonként vesz hirlapot
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Hanem – évszámra járat.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Hanem – előfizetett –
 
n
Jegyzet utána a K2-ével azonos szöveg
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
(1877. aug. 25.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
 
X (Close panel)Verzió: III : K2
 
Hírlap-áruló
n
Jegyzet
Hírlap-áruló
 1867-ben életbe lép az 1848-as sajtótörvény, s ezzel lehetővé válik a kolportázs, a sajtótermékek utcai árusítása.
Kossuth
Kossuth Lajos
nagyhatású „Kasszandra-levele” nyomán a jún. 26-ai, 1731/R. sz. belügyminiszteri rendelet azonban korlátokat is szabott; a törvényhatóságok jogává tette, hogy – a lap bemutatása után – területileg engedélyezzék a lapok szabad árusítását. Így az előfizetésnek a kolportázs teljes legalizálásáig (1896) továbbra is jelentős szerepe maradt; ugyanakkor az utcai árusítás nagy lendületet kapott az 1877–78-as balkáni háború idején.
 
 
  Mindenki annyit ér, a hogy
  Betölti hívatását:
  Nézd ezt a vén ujsághordót:
  Becsűlöm a szokását.
  Hajnalba’ már lót-fut szegény,
  Öllel van a csomagja,
  S mit nem csinál – kit nem
kinál
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
kinál,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
Míg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Mig
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
számonkint eladja!
 
 
  Nem kérgesült bürokrata
  Ő, a ki – mintha
ebnek –
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
ebnek,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Úgy dob feléd egy
szót, irást,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
kurta szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
  S fittyet hány a tömegnek.
  Ő nyájas, emberségtudó,
  Megadja tituládat
n
Jegyzet
tituládat
titula (tkp. titulus, latin, a ’titulál’ igéből elvonva) rang, cím
:
  „Méltóságos” – „nagyságos” úr
n
Jegyzet
„Méltóságos” – „nagyságos” úr
A társadalmi rangtól függően más és más megszólítás járt a kis-, közép- és főnemesnek (tekintetes, nagyságos, méltóságos).
–
  A mennyiről beláthat.
 
 
  S hogy tudja kötni a gonosz!
  Látszik, nem mái gyermek:
  „Tessék, uram! győz az orosz –”
n
Jegyzet
„győz az orosz –”
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
  Kiált oda egy szerbnek
n
Jegyzet
Kiált oda egy szerbnek
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
;
  „Tessék, uram! nyolcz az ezüst,
n
Jegyzet
nyolcz az ezüst,
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
  Napoleon meg tíz ma
n
Jegyzet
Napoleon meg tíz ma
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
;”
  „Győztünk, uram! mi, a török…”
n
Jegyzet
„Győztünk, uram! mi, a török…”
az orosz–török háború kapcsán a törökök iránt mutatkozó általános szimpátiáról lásd Plevna, Keletkezés
  Ha térdig ér a csizma
n
Jegyzet
Ha térdig ér a csizma
A csizma mint a magyaros viselet része a törökök iránti szimpátia alapjául szolgáló nemzeti érzelmekre utal (vö. a „Hosszu csizmaszár” politikai szerepére való utalással a Fél magyarság című versben).
.
 
 
  „Kisasszony! a
Fővárosi
n
Jegyzet
a Fővárosi
A FL; szépirodalmi jellegű napilap, amely 1864-től 1903-ig (1897-től Új FL címmel) jelent meg; szerkesztője 1881-ig Tóth Kálmán, főmunkatársa Vadnai Károly volt. Neves írókat foglalkoztatott, de a fiataloknak is teret engedett. Szépirodalmon kívül tudományos, ismeretterjesztő, művészeti és társadalmi tárgyú írásokat is közölt. Elsőként rendszeresítette a tárcarovatot. Amúgy is jelentős (6000-es) előfizetői körénél lényegesen szélesebb olvasótáborhoz jutott el.
…
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Fővárosi…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Van benne hír, novella –”
  „Ifj’úr, ni, hogy áll Gorcsakoff
n
Jegyzet
hogy áll Gorcsakoff
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
  Tótágast, mint egy vella
n
Jegyzet
Tótágast, mint egy vella
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
!…”
  Ha nincs vevő, olvas maga
  Egy harapást s tovább megy,
  Hogy, majd ha lesz, ajánlattal
 
Megint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 46–48
 
[törölt]
« Megint »
 Untig
*
Szövegforrás:
*K1
 
Megint
n
Jegyzet kivakart szóra írva
*
Szövegforrás:
K2
 
győzhesse
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 46–48
 
győzhesse
n
Jegyzet kivakart szóra írva; hesse ceruzával aláhúzva; ceruzával jobb m. í.:
a rakott
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
 
a begy.
 
 
  Elkérkedik negyvennyolczczal,
  S nem hiszi, hogy hihetlen,
  Hogy ő akkor több
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Árult el a
„szigetben”.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
„szigetben.”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
n
Jegyzet Margit.
  „Igaz, még csak suhancz valék,
  De a torkom hatalmos:
  „Fris
Márcziusból”
n
Jegyzet
„Fris Márcziusból”
A Pálffy Albert (Petőfi Sándor barátja, a Tízek Társaságának tagja) által szerkesztett Márczius tizenötödike című radikális napilap, amely 1848. márc. 19-én indult. Mottója szerint „nem kell táblabíró politika” (a táblabíró az elavult rendi viszonyok jelképe volt a fiatalok szemében); politikai irányát a függetlenségi és köztársasági program jellemezte. Az első újság volt, amelyet
Pest-Budá
Budapest
n az utcán árultak, azzal a felkiáltással, hogy „Vegyenek friss Márciust”. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. júl. 7-én betiltotta. (MST, 83–113.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Márczius-ból”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
száz forint
  Egy estve,
itt,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
itt,
*
Szövegforrás:
*K1
HV 1888, 46–48
 
itt,
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva
*
Szövegforrás:
K2
 
uram! No’s?…”
 
 
  De van mégis, kit ő lenéz,
 
Gyülöl,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Gyülől,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
nem méltat szóra,
  Haragszik rá, mint borbély az
  Ön-beretválkozóra:
 
Ez „piszkos” ember, a kire
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Ez piszkos ember, a kire
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Ránézni is utálat:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Már ő keresztet vetett:
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Nem egyenkint vesz
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Nem számonként vesz hirlapot
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Hanem – évszámra járat.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Hanem – előfizetett –
 
n
Jegyzet utána a K2-ével azonos szöveg
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
(1877. aug. 25.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
 
X (Close panel)Verzió: IV : HV 1888, 46–48
 
Hírlap-áruló
n
Jegyzet
Hírlap-áruló
 1867-ben életbe lép az 1848-as sajtótörvény, s ezzel lehetővé válik a kolportázs, a sajtótermékek utcai árusítása.
Kossuth
Kossuth Lajos
nagyhatású „Kasszandra-levele” nyomán a jún. 26-ai, 1731/R. sz. belügyminiszteri rendelet azonban korlátokat is szabott; a törvényhatóságok jogává tette, hogy – a lap bemutatása után – területileg engedélyezzék a lapok szabad árusítását. Így az előfizetésnek a kolportázs teljes legalizálásáig (1896) továbbra is jelentős szerepe maradt; ugyanakkor az utcai árusítás nagy lendületet kapott az 1877–78-as balkáni háború idején.
 
 
  Mindenki annyit ér, a hogy
  Betölti hívatását:
  Nézd ezt a vén ujsághordót:
  Becsűlöm a szokását.
  Hajnalba’ már lót-fut szegény,
  Öllel van a csomagja,
  S mit nem csinál – kit nem
kinál
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
kinál,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
 
Míg
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Mig
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
számonkint eladja!
 
 
  Nem kérgesült bürokrata
  Ő, a ki – mintha
ebnek –
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
ebnek,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Úgy dob feléd egy
szót, irást,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
kurta szót,
*
Szövegforrás:
*K1
 
  S fittyet hány a tömegnek.
  Ő nyájas, emberségtudó,
  Megadja tituládat
n
Jegyzet
tituládat
titula (tkp. titulus, latin, a ’titulál’ igéből elvonva) rang, cím
:
  „Méltóságos” – „nagyságos” úr
n
Jegyzet
„Méltóságos” – „nagyságos” úr
A társadalmi rangtól függően más és más megszólítás járt a kis-, közép- és főnemesnek (tekintetes, nagyságos, méltóságos).
–
  A mennyiről beláthat.
 
 
  S hogy tudja kötni a gonosz!
  Látszik, nem mái gyermek:
  „Tessék, uram! győz az orosz –”
n
Jegyzet
„győz az orosz –”
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
  Kiált oda egy szerbnek
n
Jegyzet
Kiált oda egy szerbnek
A vers keletkezésekor zajló orosz–török háború tétje a Balkán – így többek közt Szerbia – felszabadítása volt a török uralom alól. (Lásd Plevna, Keletkezés, ill. A régi panasz, Magyarázatok, 39. sor)
;
  „Tessék, uram! nyolcz az ezüst,
n
Jegyzet
nyolcz az ezüst,
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
  Napoleon meg tíz ma
n
Jegyzet
Napoleon meg tíz ma
 Az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme az ezüst alapú (o. é., osztrák értékű) forint volt; a törvényes ezüstvaluta 11,111 (100/9) gramm színezüstöt tartalmazott forintonként. A pénz értékét alapjaiban rengette meg az ezüst árának rohamos csökkenése az 1870-es években (az előző évtizedben új ezüstbányákat tártak fel az USA Nevada államában – Comstock Lode). Az ezüst nagy arányban áramlott be a Monarchia területére is. 1878 után az ezüstpénzek névértéke már meghaladta a bennük lévő ezüst értékét, s ez egyre sürgetőbbé tette az aranyalapú pénzrendszerre való áttérést (az aranyalapú korona bevezetésére 1892-ben került sor). (http:// www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0023_Gazdt/03_08.scorml) A Napóleon-arany (Napoléon d’or) a francia forradalom idején vert pénzérmék gyűjtőneve. Itt III. Napóleon (ur. 1852–70) által veretett, 21 mm átmérőjű, 90% aranytartalmú, 20 frankos névértékű pénzérméről van szó, amely az egységes európai pénzrendszer megteremtése érdekében létrehozott Latin Érmeunió keretében európai standarddá vált (1859-ben 20 millió darabot bocsátottak ki belőle). Az éremunióhoz több mint ötven ország csatlakozott, 1867-ben – az aranyalapú pénz bevezetésére tett lépésként – az Osztrák–Magyar Monarchia is; egy aranyforint értéke 2,5 frank volt. A „Napóleon-arany” elnevezést később valamennyi húszfrankos érmére használták. (Lásd Maticsák Sándor, A mókusbőrtől az euróig: Pénznevek etimológiai szótára, Bp., Tinta, 2018, 129.)
;”
  „Győztünk, uram! mi, a török…”
n
Jegyzet
„Győztünk, uram! mi, a török…”
az orosz–török háború kapcsán a törökök iránt mutatkozó általános szimpátiáról lásd Plevna, Keletkezés
  Ha térdig ér a csizma
n
Jegyzet
Ha térdig ér a csizma
A csizma mint a magyaros viselet része a törökök iránti szimpátia alapjául szolgáló nemzeti érzelmekre utal (vö. a „Hosszu csizmaszár” politikai szerepére való utalással a Fél magyarság című versben).
.
 
 
  „Kisasszony! a
Fővárosi
n
Jegyzet
a Fővárosi
A FL; szépirodalmi jellegű napilap, amely 1864-től 1903-ig (1897-től Új FL címmel) jelent meg; szerkesztője 1881-ig Tóth Kálmán, főmunkatársa Vadnai Károly volt. Neves írókat foglalkoztatott, de a fiataloknak is teret engedett. Szépirodalmon kívül tudományos, ismeretterjesztő, művészeti és társadalmi tárgyú írásokat is közölt. Elsőként rendszeresítette a tárcarovatot. Amúgy is jelentős (6000-es) előfizetői körénél lényegesen szélesebb olvasótáborhoz jutott el.
…
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Fővárosi…
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Van benne hír, novella –”
  „Ifj’úr, ni, hogy áll Gorcsakoff
n
Jegyzet
hogy áll Gorcsakoff
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
  Tótágast, mint egy vella
n
Jegyzet
Tótágast, mint egy vella
 Alexandr Mihajlovics Gorcsakov (1798–1883) orosz diplomata, 1856 és 1882 között Oroszo. külügyminisztere; 1873-ban ő kötötte meg Németo., az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszo. között a három császár egyezményét. Az 1877–78-as balkáni háború kapcsán ő képviselte Oroszo.-t a nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon.
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
gyakori témája volt az élclapoknak, amiért kedvelte a bukaresti kávéházak kánkánozó táncosnőit. A FL tíz nappal a vers keletkezése előtt,
Gorcsakov
Gorcsakov, Alexandr Mihajlovics
lemondásának hírét közölve jegyzi meg: „A vén kancellár […] különben most Bukarestben éli világát nagyszilajon”. [ FL, 14(1877)/186. (aug. 15.), 900.]
!…”
  Ha nincs vevő, olvas maga
  Egy harapást s tovább megy,
  Hogy, majd ha lesz, ajánlattal
 
Megint
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
HV 1888, 46–48
 
[törölt]
« Megint »
 Untig
*
Szövegforrás:
*K1
 
Megint
n
Jegyzet kivakart szóra írva
*
Szövegforrás:
K2
 
győzhesse
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
HV 1888, 46–48
 
győzhesse
n
Jegyzet kivakart szóra írva; hesse ceruzával aláhúzva; ceruzával jobb m. í.:
a rakott
Beszúrás
*
Szövegforrás:
K2
 
a begy.
 
 
  Elkérkedik negyvennyolczczal,
  S nem hiszi, hogy hihetlen,
  Hogy ő akkor több
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
  Árult el a
„szigetben”.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
„szigetben.”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
n
Jegyzet Margit.
  „Igaz, még csak suhancz valék,
  De a torkom hatalmos:
  „Fris
Márcziusból”
n
Jegyzet
„Fris Márcziusból”
A Pálffy Albert (Petőfi Sándor barátja, a Tízek Társaságának tagja) által szerkesztett Márczius tizenötödike című radikális napilap, amely 1848. márc. 19-én indult. Mottója szerint „nem kell táblabíró politika” (a táblabíró az elavult rendi viszonyok jelképe volt a fiatalok szemében); politikai irányát a függetlenségi és köztársasági program jellemezte. Az első újság volt, amelyet
Pest-Budá
Budapest
n az utcán árultak, azzal a felkiáltással, hogy „Vegyenek friss Márciust”. Szemere Bertalan miniszterelnök 1849. júl. 7-én betiltotta. (MST, 83–113.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Márczius-ból”
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
száz forint
  Egy estve,
itt,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
itt,
*
Szövegforrás:
*K1
HV 1888, 46–48
 
itt,
n
Jegyzet ceruzával aláhúzva
*
Szövegforrás:
K2
 
uram! No’s?…”
 
 
  De van mégis, kit ő lenéz,
 
Gyülöl,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
Gyülől,
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
nem méltat szóra,
  Haragszik rá, mint borbély az
  Ön-beretválkozóra:
 
Ez „piszkos” ember, a kire
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Ez piszkos ember, a kire
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Ránézni is utálat:
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Már ő keresztet vetett:
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Nem egyenkint vesz
hírlapot
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
hirlapot
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet hírlapot – hirlapot[?]
*
Szövegforrás:
K2
 
hirlapot
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48
 
,
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Nem számonként vesz hirlapot
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
Hanem – évszámra járat.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K2
HV 1888, 46–48
 
Hanem – előfizetett –
 
n
Jegyzet utána a K2-ével azonos szöveg
*
Szövegforrás:
*K1
 
 
 
(1877. aug. 25.)
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
K2
 
(1877 augusztus)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 46–48