Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 Külön kéziratlapon, tintával, ceruzás javításokkal; autográf (egy ALBUM feliratú, autográf kéziratgyűjtemény 139. lapjára ragasztva; magántulajdon) K2 MTAK Kt K 510/28r (1–18. sor), 28v (19–24. sor) (alapszöveg) Megjegyzések K1 A vers kézirata fölött alábbi levele (autográf kézirat): „Kedves jó Pólikám, mellékelem Zola levelét, melyet ö Wodianer Arthur magyar könyvkiadónak irt. Küld el ipám kéziratával együtt grófnőnek – nagyon örülök, hogy ennek a kedves bájos asszonynak valamivel örömet szerezhetek, és Így közvetve neked is édes szeretett jó Pólikám! A régi barátsággal mindig hived ” Az ALBUM egykori tulajdonosának jegyzete szerint a két kézirat szerzője „ és apósa Arany János”. Az ALBUM feltehetőleg 1885 után keletkezett; a levél címzettjére vonatkozóan Holl Béla – Sáfrán Györgyi és Dr. Vargha Zoltán információi alapján – több lehetőséget fölvet. Arany László ismeretségi körébe tartozott Szász Károly leánya, Vargha Gyula felesége, Szász Polyxena; „Az ALBUM-ban megtalálható Szász Károlynak egy 1885-ből datált és ide szánt verse, amelyet tartalmából következtetve ugyancsak grófnőnek írt. De szóba jöhetne a történész Radvánszky Béla felesége, is, akihez Aranyékat szintén ismeretségi kapcsolat fűzte. A levélben említett grófnő az autográfgyűjtemény némely darabjának tanúsága szerint azonban nem lehetett más, mint Nemeskéri Kiss Miklós negyvennyolcas honvédezredes fiának, nak felesége, .” ( Holl 1967, 194–195.) K1 Adatai Holl Béla közleménye alapján (az AJÖM I . nem ismeri ezt a kéziratot). K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 28) A kéziratlap a Bonczék című verset tartalmazó, kivágott lap csonkjára van ragasztva; a csonk a v-n látható (lásd Bonczék, Megjegyzés). A szöveget az új lap beragasztása után írta be (a 24. sor végén az idézőjel a kivágott lap csonkjára került). A két kézirat viszonyát Holl Béla tisztázta; eszerint a K1 3. és 13. sorában javításokat hajtott végre; a K2 szövegébe már a javított változatok kerültek. Keletkezés 1877. aug. 28., ., Margitsziget; a K1 és a K2 megírása között; a dátum a K1 keletkezését rögzíti. A két kézirat között – az íráskép tanúsága szerint – kevés idő telhetett el (lásd Holl 1967, 195.). A vers első változata a ráckevei búcsú napján keletkezett; „a búcsújárás rokoni látogatás, lánynéző volt egyúttal”. A szentendrei szerbek rendszerint a Dunán érkeztek a búcsú színhelyére, hajójuk „27-én vagy 28-án érintette a Margitszigetet”. Az a feltételezés ugyanakkor, hogy a keletkezése előtt négy nappal megjelent Rege a Kőnigsee mellől [ FL, 14(1977) (aug. 24.), 927.] a ballada forrásai közé tartozna, alaptalan. [ Losonci Miklós, Arany János Népdalának „forrásai”, ItK, 77(1973)/5, 580.] Holl Béla feltételezi: „Nagyon valószínű, hogy élménye olvasmány-emlékből fakadt és azt a szentendrei rácok zöldséges bárkája csupán felidézhette. Sorai mögé azonban oda kell gondolnunk a citeráján játszó, megromlott szemű »tamburás öreg urat«, aki versébe a »cziteraszó« helyére »guzliczaszó«-t írva idézte a szerb hősi énekeseknek, a guzlároknak egyhúrú hegedűjét.” ( Holl, 1967, 195.) A vers előzményének tekinthető népdalgyűjteményének alábbi darabja: ( Kodály–Gyulai 1952, I. Népdalok és rokon, 71. dallam; nyomtatott szövege: 29.) Lásd még: Dr. Kovács József László, „Duna vizén lefelé úsz a ladik”: Ráckeve és a Csepel-sziget az irodalomban – irodalomtörténeti, művelődéstörténeti vázlat, Ráckeve város Polgármesteri Hivatal, 1991, 199–220. Kritikatörténet Péterfy Jenő konkrét élményből – a rác parasztok Dunán leúszó ladikjának látványából, a róla hangzó zeneszóból – eredezteti a verset; „mintha az egész népdal ez érzéki benyomások hatásából szövődött volna ki a költő elméjében.” ( Péterfy 1888, 156.) Imre László, megállapításához kapcsolódva, úgy ítéli meg, hogy „ Népdal-ban a kolo ütemét veszi fel a Duna hullámainak csobbanása és az evezőcsapások ritmusa, a muzsikaszó és a mulató embercsoport dala s a hanghatások együttese többet mond el Jován és asszonya sorsáról, mint fogalmi úton elképzelhető lenne”. Emellett arra hívja fel a figyelmet, hogy a Népdal inspirációi közt nem az újsághírek játszanak nagyobb szerepet a vers – „valójában elsősorban a népélet idealizálástól mentes visszaadásával tűnik ki”. ( Imre 1996, 237–238., 103.) Nyilasy Balázs úgy ítéli meg, hogy a „kisebb igényű” Népdal „hőse, Jovan a magyar kultúrkörben szokásos szerbsztereotípia jegyében működik, cselekszik, a férfi a vad, kegyetlen rác faj képviselője. A sztereotípiabeteljesítés mindenesetre másnemű balladavilág kialakításához járult hozzá. Az Arany-balladákban általában elengedhetetlen »bűnkövetkezményiség« ezúttal teljesen hiányzik, s az előadásmód fokozottan »amorális «, kommentár nélküli, »népdalosan parnasszista«. A vers végén a »vad rác«, az asszonygyilkos, erőszakos Jovan véres késsel járja a kolót, lelkiismerettől szemmel láthatóan nem zaklatva, épségben menekül el az igazságszolgáltatás elől, s az elbeszélőnek-énekszerzőnek mindehhez semminemű hozzátenni valója nincsen.” ( Nyilasy Balázs, Hitel, 23(2010)/3, 95–113.: 110.) Ezt az okfejtést kihagyta a könyvváltozatból – csak annyit jegyez meg, hogy „ költeményben a vitathatatlan, nagy bűn teljességgel következmény nélkül marad. A vershős, a szerb Jovan menyasszonya megölése után vértől csepegő késsel járja a csárdában a táncot, majd elszökik az igazságszolgáltatás elől.” ( Nyilasy 2011, 29.) J. Soltész Katalin szerint a vers „egyedülálló ritmikájának fő jellegzetessége éppen a sorok vontatott vagy élesen csattanó kezdés utáni felgyorsulása” ( J. Soltész 1987, 77.). Fordítások Észt: Rahvalaul (Sander Liivak) = Arany 1999, 45.; ua.: http://www.scribd.com; ua.: www.babelmatrix.org Finn: Kansanlaulu (Toivo Lyy) = Lyy 1970, 142. Orosz: Народная песня (Леонид Мартынов) = Арань 1962, 163. Feldolgozások Zenei saját megzenésítése (V1945, lásd Voinovich 1938, 331., ill. Kodály–Gyulai 1952, 181.) Antalffy-Zsiross Dezső: Duna vizén – Szláv ballada Arany János szövegére (két szólóhangra, 1939) (BMC) Kadosa Pál: Hat kórusdal Arany János verseire [Vegyeskarra], Op. 67., 1969 (1. Mindvégig, 2. Népdal, 3. Dante, 4. Népdal, 5. Meddő órán, 6. Az ördög elvitte a fináncot), Editio Musica, Bp., © 1971, Z. 6411 = Népdal [Vegyeskarra] Népművelési Propaganda Iroda (Educations Propaganda Office) © 1969, 11049 (BMC) Ránki György: Népdal [2 szólóhangra], 1925. (BMC) Gryllus Dániel (Kaláka): Népdal, Kaláka 25 (GCD 001 és GMC 009, 1994); ua.: Hangzó klasszikusok, verseskötet CD-melléklettel, Helikon – Magyar Hangoskönyv Kiadók Egyesülete, 2008. Szirtes Edina Mókus; előadók: Kováts Kriszta, Farkas Gábor Gábriel, Fool Moon énekegyüttes, Keönch László Farkas (2008), 3’ 57” = Kováts Kriszta, Arany-óra: Arany János balladái a capella (CD; Bp., Gryllus, 2008) (Youtube is) Hangfelvételek Magyar költők 3., Hungaroton, EP 1586, 1962, Jancsó Adrienne, 1’ 23” Latinovits: Arany János, Hungaroton, LPX, 14047, 1986, Latinovits Zoltán, 1’ 31” Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 1’ 18” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Gáspár Sándor, 1’ 38”