X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Az elaggott fülemile

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: HV 1888, 528

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 528. (Forgácsok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 174.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Keletkezés
 
A HV szerint „1875–80 körül”;
Bp
Budapest
. Az Arany 2003 a Bonczék (1877. aug. 30.) és a Végpont (1877. szept. 11.) közti hosszabb szünetre datálja a verset; ezt a két következő verssel (Végpont, Még egy) való tematikai egyezés is valószínűsíti.
X (Close panel)Verzió: I : A kritikai kiadás szövege
 
Az elaggott fülemile
n
Jegyzet
fülemile
Fülemüle (ascinia megarhynchos) v. csalogány; az énekesmadárv. verébalakúak rendjébe, a rigófélék családjába tartozó, a verébnél kisebb, annál hosszabb lábú, barna tollazatú madár. Mo.-n a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és az Alföld ártéri erdőiben gyakori. Az egyik legszebb hangú énekesmadár, hangját leginkább hajnalban és az esti-éjszakai órákban hallatja. Költöző madár, a telet Afrikában tölti; ápr. elején érkezik, szept. elejéig marad. ( MN ) Éneke miatt gyakran a költészet metaforája. Szerepel Arany János A fülemile és Szondi két apródja című versében (utóbbiban törökül [bülbül]; Ali nevezi a két apródot „bülbül szavu rózsák két mennyei bokrá”-nak).
 
 
  Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni
n
Jegyzet
szeretne is elköltözni
vö.: „»Vándor-madár lelkem: jól érzi magába’ / Hogy ma-holnap indul melegebb hazába.” (Toldi estéje, I. ének, 31.; 241–242. sor)
, de nem tud; csak gubbaszt az
  őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait elfeledte
n
Jegyzet
régi dalait elfeledte
vö. „Ő is »mindennap feled egy-egy nótát«” (Tamburás öreg úr, 46. sor, magyarázatát lásd ott)
, megkisérti olykor, de közepén
  belésűl, abba hagyja. Így üldögél, vagy lomhán átrepül egyik fáról a másikra, tépett
  kopott fakó köntösében; még a verebek is kicsúfolják.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1877. aug. 30.–szept. 11. között?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1875–80 körül)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 528
 
 
 
X (Close panel)Verzió: II : HV 1888, 528
 
Az elaggott fülemile
n
Jegyzet
fülemile
Fülemüle (ascinia megarhynchos) v. csalogány; az énekesmadárv. verébalakúak rendjébe, a rigófélék családjába tartozó, a verébnél kisebb, annál hosszabb lábú, barna tollazatú madár. Mo.-n a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és az Alföld ártéri erdőiben gyakori. Az egyik legszebb hangú énekesmadár, hangját leginkább hajnalban és az esti-éjszakai órákban hallatja. Költöző madár, a telet Afrikában tölti; ápr. elején érkezik, szept. elejéig marad. ( MN ) Éneke miatt gyakran a költészet metaforája. Szerepel Arany János A fülemile és Szondi két apródja című versében (utóbbiban törökül [bülbül]; Ali nevezi a két apródot „bülbül szavu rózsák két mennyei bokrá”-nak).
 
 
  Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni
n
Jegyzet
szeretne is elköltözni
vö.: „»Vándor-madár lelkem: jól érzi magába’ / Hogy ma-holnap indul melegebb hazába.” (Toldi estéje, I. ének, 31.; 241–242. sor)
, de nem tud; csak gubbaszt az
  őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait elfeledte
n
Jegyzet
régi dalait elfeledte
vö. „Ő is »mindennap feled egy-egy nótát«” (Tamburás öreg úr, 46. sor, magyarázatát lásd ott)
, megkisérti olykor, de közepén
  belésűl, abba hagyja. Így üldögél, vagy lomhán átrepül egyik fáról a másikra, tépett
  kopott fakó köntösében; még a verebek is kicsúfolják.
 
 
[szerkesztői feloldás]
1877. aug. 30.–szept. 11. között?
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1875–80 körül)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 528