Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Hosszában kettéhajtott lapon, ceruzával; autográf (?V1945) K2 MTAK Kt K 510/29v (1–36, sor), 30r (37–76. sor), 30v (77–116. sor), 31r (117– 136. sor) (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (545–546.) alapján (a 20. sor hibásan 19.-nek számozva) K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 32) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete); a 30v alján jobbra a folytatás jeleként: ·//· A ceruzás javítások nagyrészt az M1 alapjául szolgáló kézirat(változat) után keletkeztek. M1 A BpSz ezen száma májusban jelent meg. A FL az alábbi kommentárral közli a részletet: „»Ének a pesti ligetről«, hosszabb költemény Arany Jánostól, ki mélabús humorral énekli meg a városligetet, mondván: »Úgy összeillünk párosan mi: kopott ember, kopott liget;« a tartalom és hang gazdagsága ép oly becsessé teszik e költői művet, mint a nyelv szépsége; van benne emlékezés a pávaszigetről is, hol Toldy Ferenc írogatta irodalomtörténetét”. Mivel az M2 az M1-en alapul, nem vettük figyelembe a szövegváltozatok közt; eltérései szövegromlásoknak tekinthetők. Keletkezés 1877. szept. 17., . re költözése után gyakran látogatott ki a városligetbe; 1874. szept. 19-én írta (a külföldön tartózkodó) Arany Lászlónak: „naponként kijárhatok a város ligetjébe”; szept. 24-én, ugyancsak Arany Lászlónak: „Járom a ligetet, mely szép zöld és finom, mint tavasszal, miután a sarjut lekaszálták és felgyüjtötték.” (Az – elveszett – leveleket idézi , AJÖM I., 546.) Kritikatörténet Lévay József az Epilogus, az Ártatlan dacz és A tölgyek alatt című verssel együtt említi ( Lévay 1893, 29.; lásd Epilogus, Kritikatörténet). Megyer Szabolcs: „hiteles leírása a korabeli városligetnek, s őszinte rajza érzelmeinek” (idézi az 1–16., ill. 41–48., 57–60., 109–112. sor, és az u. vsz.), Megyer 1958, 32–33. Komlós Aladár szerint „inkább várostörténetileg érdekes verses tárca”; kiemeli a 41–44. sorok „nehézkes és erőltetett” mondatszerkesztését ( Komlós 1959, 74.). Sőtér István szerint a vers „egy új népiesség lehetőségét rejti magában, a városi nép környezetének, életmódjának, mindennapjainak bemutatását.” Ugyanakkor „nem kerül sor párbeszédre köztük s a költő között.” A vidékre visszavágyó számára „ liget ölt magára emberi szerepet, s emberi társként fogadja magához t. Társként, de közösségként is, mintha azt az emberi közösséget akarná pótolni, melyet keleten keresett a költő, ahol »rajongó képzelete« egyszerű kunyhót nem rak már. Társ a magányban, s kárpótlás a közösségért, melyből végképp kiszakadt: a pesti liget annak az emberi világnak a jelképe is, melyben igazi otthont nem tudott magának teremteni. És mégis, a liget otthoniassága, barátságos vonzereje ugyanazt az emberi kapcsolatot idézi fel előttünk, mely t a ciklusban megénekelt két nemzedéktársához fűzte. Ezért viszonylagos otthona a liget: honvágya csillapul itt, s a városi népvilág, melybe beilleszkedni nem tudott, testet ölt benne, szinte szól hozzá”. „Ebben a költeményben mintegy a küszöbön áll meg: a városi népvilág küszöbén. Nem lép beljebb a küszöbről, de érzékel valamit abból a sorsból, melyet már a kialakuló nagyváros méhe rejt. Így válik a magyar nagyvárosi költészet úttörőjévé, s így csillantja fel a lehetőségét egy újfajta népiességnek, mely nem a faluhoz, hanem a városhoz kapcsolódhatnék. Az igazi »rengetegbe« nem vág már bele – beéri a liget jelképével, de embert kerülve is emberhez akar közelebb kerülni.” ( Sőtér 1987 [1963], 673–674.) Fordítás Orosz: Песнь о пештском парке (Леонид Мартынов) = Арань 1960, 173–176. Hangfelvételek Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 6’ 12”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Szervét Tibor, 6’ 57”