Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Ceruzával, autográf; alatta: Intés [Jó költőktül…], *K1, a lap másik oldalán: Plevna, *K1 (?V1945) K2 MTAK Kt K 510/32r (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (547.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 34) Keletkezés 1877. szept. 24., . Arany László szerint egyéb testi bajai mellett „utoljára még szemei is (1877 óta) annyira megromlottak, hogy minden olvasással végképen föl kellett hagynia. Ez volt rá a legsúlyosabb csapás. Addig hitte , hogy elpusztíthatatlan, tartós myops szemei vannak, melyekkel szabadban nem messze lát ugyan, de a szobában fáradhatatlanúl olvashatja a vékony görög betűket s az angol Athenaeum és Academy apró, sűrű sorait. S egyszerre váratlanúl vége lett ez utolsó élvezetének is. Nem a látás szűnt meg nála, mert egy-két sort a legpiczinyebb betűkből is el birt olvasni és írása mind végig szép és szabályos maradt, de pár percznél tovább nem lehetett olvasnia, szemidegei megfájultak s a sorok összefolytak előtte.” ( Bevezetés, HV 1888, XXVI.) Maga így írt erről: „Én, pihent szemmel, látok 4–5 perczig valamit, azontul semmit. Már 4 hónapja, hogy igy vagyok.” (Levele Ercsey Sándornak, 1877. jan. 25, AJÖM XIX., 381.) háziorvosa, Farkas Kálmán 1877 őszén (a vers keletkezésével egy időben) szürkehályogot diagnosztizált; Grósz Emil szerint, aki ezt elvetette, „ két legfontosabb elváltozás, mely a nagyfokban rövidlátó szemekben keletkezik: az ideghártya leválása, és az érhártyának s az ezzel összeköttetésben álló s a látásra fontos ideghártyának a részleges sorvadása. Minden jel amellett szól, hogy Arany János rövidlátó szemeiben ilyen sorvadásos foltok keletkeztek. Nem lehetetlen, hogy ezek terjedését érhártyavérzések is elősegítették, amelyek támadására bő alkalom volt. Arany János tüdőtágulásban szenvedett, s évtizedeken át nehéz lélegzéssel küszködött, ilyen testi állapot alkalmi okul szolgálhatott, hogy rövidlátó szemeiben érrepedések keletkezzenek.” ( Grósz 1900, 437., 442.; NB. tévesen – egy 1860-as Tompa-levelet -nak tulajdonítva – 1860-ra teszi szembajának kezdetét, uo., 442.; 1860. máj. 17–19-én írt levelét lásd AJÖM XVII., 394–396.) szembaját Hirschler Ignác (1823–1891), az első modern magyar szemorvos (az MTA lev. tagja) kezelte. Bár azt írta nek 1877. szept. 6-án, hogy „iután május 9-e óta nem volt szerencsém, s így azt kell hinnem, hogy szemeim további orvoslását fölöslegesnek tartja”, ezért elküldi az eddigi kezelés honoráriumát, a fennmaradt receptek arról tanúskodnak, hogy a kezelés folytatódott (lásd AJÖM XIX., 387., 838.). Kritikatörténet Szili József epigrammatikus kezdetű dalként elemzi, kitérve ritmikájára, versmondattanára és a fénynek a halál utáni létezéssel kapcsolatos mitikus konnotációira ( Szili 1996, 51–56.). Fordítás Bolgár: Ex tenebris (Иванка Павлова) = Аран 2009, 140.