Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 A Hagyaték c. verssel egy lapon; autográf (?V1945) K2 MTAK Kt K 510/38r (alapszöveg) Megjegyzés *K1 Az AJÖM I . jegyzete csak a Hagyaték című versnél utal rá. K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 41.) Keletkezés 1877. nov. 19., . Az Őszikék költői lendületének megtorpanásáról a szept. 11-én írt Végpont című vers ad hírt először, s a költői elnémulás a témája a másnapra datált Még egy című versnek (ennek egyik motívuma visszatér az Otium című 1879-es versben). Betegségéről az (ugyancsak szept.-ben írt) Így is jó és Ex tenebris című versekben szól; ez ugyanakkor későbbi (részben töredékben maradt) verseknek is tárgyul szolgál ([Vakságban], [Szenvedek én…], Tanulság, Mi vagyok én?). Korábbról az 1868-as Áj-váj, az 1869-es Búcsú a fürdőtől és az 1870-es Zöld vers a ligetben tartozik ide. A fájdalom elhallgatásának és kibeszélésének dilemmája ihleti a Még ez egyszer… kezdetű töredéket (1878 körül, kötetünkben: Czímtelenűl). A szenvedést enyhítő költészet elvesztéséről ad számot az En philosophe című vers (1880. dec. 10.). Fordítások Finn: Laulun laantuessa (Elvi Sinervo) = Turtiainen 1952, 42. Román: Cînd ţi se stinge cîntul (Haralambie Grămescu) = Arany 1957a, 128.; ua.: Arany 1960, 350–351.; ua.: Lőrinczi–Majtényi–Szász 1966, 223–224. Hangfelvételek Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 35” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 36”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Kautzky Armand, 0’ 42”