Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Papírszeleten; autográf (?V1945) K2 MTAK Kt K 510/40v (alapszöveg) Megjegyzések *K1 Adatai az AJÖM I. (557.) alapján K2 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 44) Keletkezés 1877. dec. 29., . Hasonlóan nyilatkozott a költő és a kritikus viszonyáról másfél évtizeddel korábban: „A vén cigány, ha egy eljátszott darab felől ítéletét kérdik, egyszerű fejbillentéssel veti oda, hogy az jól, vagy nem jól volt csinálva: s ha még tovább faggatják, a helyett, hogy hosszú értekezésbe bocsátkoznék a felfogás vagy kivitel hiányairól, kapja a nyirettyűt, s néhány rántással újra játszván a neki nem tetsző részt, egykedvűen nyújtja vissza hangszerét a kérdezőnek: így! A csupán gyakorlott festő ifjabb pályatársa képtámlája előtt, odamutat egy-egy hibás részletre, melyet okol, hogy a mű nem tőn rá kedvező hatást, noha érzi, hogy e részlet megjavítása után is maradna még valami fogyatkozás de, mit kimagyarázni nehéz, könnyebb volna újból teremteni. A mit a zenész csak mutat, festőnk mint kimagyarázhatatlant érez lelkében visszamaradni, azt elmélkedve, szavakban fölfejteni tiszte a műbírónak. Ő nem csinálja újra, képes sem volna legtöbb esetben, mint a zenész; ő nem keresi részletben, mint festőnk, a mi az egészre tartozik; innen van, hogy bár ítélete alaposabb, mint ama gyakorlóké, ezek példája vagy észrevétele olykor tanulságosabb.” [ Szász Gerő költeményei, SzF, 1(1860–61)/24. (1861. ápr. 17.), 372–375., 1(1860–61)/25. (1861. ápr. 24.), 389–392.: 372.; ua.: AJÖM XI., 139–153.: 139.] A vers megírásának hátterében -nak azok a nyelvvel kapcsolatos – az idézett kritikával egy időben keletkezett – megállapításai állnak, amelyek a nyelvészeti érvekkel szemben a „magyar fül”, a „magyar ajak” – a nyelvérzék – tanúságára hivatkoznak: „habár annak tesszük is ki magunkat, hogy ismét rendre utasitassunk olyanok által, kik azt hiszik, hogy ők jobban megtanulták a nyelvet, mint mi tudjuk”. [ Vegyes, SzF, 2(1861–62), II/12. (1862. júl. 24.), 191.; ua.: AJÖM XII., 74.] A nyelvhasználatot szabályokkal megszabni igyekvő nyelvészek ellenében a nyelvérzék alapvető szerepét hangsúlyozza a Visszatekintés című írásában is [ SzF, 1(1860–61)/36–41. (1861); részletes adatait lásd Grammatika versben, Keletkezés; a vonatkozó helyeket lásd 563., 625.; ua.: AJÖM XI., 220., 244.], és hasonló kérdések foglalkoztatták a Grammatika versben című vers megírásakor is (1865); a művészet természetes és kiszámított művelésének viszonya a témája a Semmi természet! című versnek (1866. aug. 17.). Kritikatörténet Eisemann György a címben szereplő görög szónak az esztétika elvont jelentéséhez képest konkrét érzéki jelentésmozzanatát emeli ki ( Eisemann 2010, 291–292.). Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Kováts Adél, 1’ 36”