Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Autográf (V1945) Megjegyzés A versszöveget Németh G. Béla állította össze, ill. rekonstruálta (M2), a MNyr számára készült kiadatlan cikkből (lásd Keletkezés); az AJÖM XI . jegyzetében szintén közölte verses formában a táncszavakat, a ritmus érzékeltetése kedvéért ( AJÖM XI., 892–893.). A verset az M2 rekonstrukciója alapján, de a által rögzített írásmódban közöljük – az Arany 2003 közlését követve – szögletes zárójelbe téve, ugyanakkor leegyszerűsítve az értelmező utalásokat úgy, hogy a szöveg szerkezete megfeleljen a tánc leírásának, ill. a Toldi szerelme Glossariumában leírt táncrendnek (lásd Keletkezés). A két búcsúformulát Németh G. Béla a vers végén megismételte; ezt a tánc leírása nem indokolja, ezért elhagytuk, a zenészek záró strófájának viszont, mivel egyes számú alanya van, szerepelnie kell mindkét búcsúformula után. Az Arany 2003 közlésében a cím [A párnatánc] (605). A szögletes zárójel és a cím lerövidítése indokolatlan; az általunk megadott cím -tól származik (az eredeti cím fordítása), lásd M1. A fordításra Scheiber Sándor is felhívta a figyelmet; versbe szedve közölte a táncszókat ( Scheiber 1963 ). Keletkezés 1877 végén, . A fordítás abban a cikkben szerepel, amelyet a MNyr számára készített, s amely életében nem jelent meg (lásd Megjegyzések). Simonyi Zsigmond 1888-ban tájékoztatta Arany Lászlót, hogy a cikk azért nem jelent meg, mert „nem volt benne semmi néprajzi szöveg” (lásd jegyzetét, M1, 327.). A párnatánc előfordul Az ördög elvitte a finánczot című verse 1868 körül keletkezett fordításának fogalmazványában (*K1; lásd ott, szövegkritikai jegyzetek), ill. a Toldi szerelme 1879 májusában írt 12. énekének 108. versében, Anikó és a kobzos lakodalmának leírásában: A Toldi szerelméhez fűzött Glossarium szerint a „párna-tánc néptánc, mely régi lehet. Lakodalmakban így járják: kiáll egy férfi (rendesen a vőfély) s egy darabig táncol a középen, kezében kendőt lobogtatva. Azalatt körülnéz, s egy nőt kiválasztva, elébe teríti a kendőt, rátérdel, a nő is tartozik rátérdelni s a férfit megcsókolni. Most kevés ideig együtt forognak, akkor a férfi elbocsátja a nőt, maga leül, a nő pedig egyedül táncol, s férfit választ, kivel ismétlődik az előbbi csókolódás. Így megy ez sorra, míg táncos akad. A párna szóból úgy sejtem, hogy egykor e táncban térdpárnát használhattak, kendő helyett, magasabb köreink.” ( AJÖM V., 313–314.) gyermekkora óta ismerte a „tősgyökeres magyar köznép” köreiben dívó, rendszerint lakodalmakban táncolt körtáncot, s mindaddig magyar eredetűnek vélte, míg fel nem fedezte az 1721-es kiadású angol Táncmesterben (The Dancing Master); a versszöveg az angol szövegben idézett verses táncszavak fordítása (részletesebben lásd bevezetőjét, AJÖM XI., 600.). A fordítás közvetlen forrása a School-Girls and Girsl’s Schools című anonim cikk, Temple Bar, A London Magazine for Town and Country Readers, conducted by George Augustus SALA, vol. III. November 1861, 283–295. (Csörsz Rumen István szíves közlése). A cikk a 293. lapon The English Dancing Master című gyűjteményének (1651) 17. kiadása alapján ( The Dancing Master: Directions for Dancing Country Dances, Vol. I., London, John Young, 1721, 3.) közli a párnatánc leírását, Joan Anderson, or the Cushion Dance – an all-round dance címmel. csak a Táncmesterre hivatkozik, de az 1861-es cikk mellett szól, hogy az Anderson név a Dancing Masterben Sandersonként szerepel, ill. a cikk szerzője kihagyott egy tagmondatot („and the first Man set on it”, 16. sor), amely a fordításból is hiányzik. A teljes fordítás (eddig nem azonosított) forrását a Temple Bar cikke alapján közöljük: This dance is begun by a single person, (either man or woman) who, taking a cushion in their hand, dances about the room; and, at the end of the tune, they stop and sing, ‘This Dance it will no further go.’ The musicians answer, ‘I pray you good sir, why say you so?’ Man: ‘Because Joan Anderson will not come too.’ Music: ‘She must come too, and she shall come too, and she must come whether she will or no.’ Then he lays down the cushion before a woman, on which she kneels, and he kisses, singing, ‘Welcome Joan Anderson, welcome, welcome.’ Then she rises, takes up the cushion and both dance, singing, ‘Prinkcum-prankcum is a fine dance, and shall we go dance it once again, once again, and once again, and shall we go dance it once again?’ Then making a stop, the woman sings as before, ‘This dance,’ &c. Music: ‘I pray you, madam,’ &c. Woman: ‘Because John Anderson,’ &c. Music: ‘He must,’ &c. And so she lays down the cushion before a man, who, kneeling upon it, salutes her, she singing, ‘Welcome John Anderson,’ &c. Then, he taking up the cushion, they booth take hands and dance round, singing as before. And thus they do till the whole company are taken into the ring; and if there is company enough, make a little ring in the middle, and within that ring set a chair, and lay the cushion on it. Then the cushion is laid before the first man, the woman singing, ‘This Dance,’ &c. (as before), only instead of – ‘come to’, they sing – ‘go fro;’ and instead of ‘Welcome John Anderson,’ &c., they sing ‘Farewell, John Anderson, farewell, farewell;’ and so they go out one by one as they came in. – Note, the woman is kissed by all the men in the ring at her coming in and going out, and likewise the man by all the women. A The Dancing Master a szöveg fölött a táncdallam kottáját is közli: A párnatánc leírását később számos angol kiadvány közölte; szövegeik közt alig van eltérés. pontosan fordított, csupán azt nem vette észre, hogy a „Music:” a „Musicians:” helyett áll, ezért ezt mindenütt így fordította: „Zene:”.