Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Ceruzával; autográf – másik oldalán: A néma háború, *K1 (?V1945) (lásd a vers jegyzetét, AJÖM I., 542.) Megjegyzések Az AJÖM I . jegyzete (542.) nem közli a *K1 textológiai adatait, így nem lehet megállapítani, volt-e önálló címe, s azt sem, hogy milyen alapon sorolta be a verset az Őszikék cím alá, II. darabként. A két verset valószínű kronológiai távolságuk miatt választottuk külön (lásd Eisemann György és Szilágyi Márton érvelését is, Kritikatörténet). Mivel következetesen külön írta a vonatkozó névmás két tagját, ezt helyreállítottuk (1., 4. sor). Keletkezés Az AJÖM I . nem datálja; tekintettel arra, hogy kézirata A néma háború című vers kéziratának lapján volt, utóbbi datálását vettük figyelembe, vagyis 1877 után; Bp. (Vö.: az „Őszikék” *K1 és a lap túloldalára írt Kortársam R. A. halálán című vers keletkezése között 12 nap eltérés van.) Kritikatörténet utal a bizonytalanságra azzal kapcsolatban, hogy a II. verset hozzákapcsolta az I.-höz, majd megjegyzi: „Ha, föltehetően, csakugyan összetartozik az Őszikék e két tétele: a második sokkal keserűbb az elsőnél, hiszen már a fájdalomról szól, amit a költő lopva a zugba temet, mint valamit, amit titkolnia kell”; itt idézi a II. vers. 3. vsz.-át, majd így folytatja: „Lehet, hogy akkor jegyezte föl ezt, amikor, ráébredve e »nagyon szeretett« versek különösségére, letett a kötetecske kiadásáról.” ( Keresztury 1990, 487.) Kritikusan ítélte meg a két vers összekapcsolását Eisemann György is: „Az Őszikék című költemény két részből áll, a második rész hozzáillesztése a hagyatékból Voinovich Géza teljesítménye – a Kapcsos könyvből e strófák hiányoznak. textológiai megfontolásai amellett sem felületesek, hogy tanulságosan veszik semmibe saját premisszáik egyikét, a pozitivista szöveggondozás alapelvét, a vélelmezett szerzői szándéknak az »ultima manus« szövegében tette érhetőnek vélt érvényesülését. A versképlet egyezésén – tehát éppen egy formatani érven – kívül ugyanis semmilyen »pozitív tény« nem indokolja a két szöveg egymáshoz csatlakoztatását. A költemény összeállítása, szakaszainak ilyen sorrendet képező »megcsinálása« azonban tökéletesen rávilágít arra a saját medialitásával összefüggésben interpretálható poétikai alakulásrendre, mely a mikrofilológiai műveleteket is determinálja. Konkrétan arról van szó, hogy a költemény ily módon előálló szerkezetének első része az olvasást, hozzáillesztett második része pedig a lejegyzést tematizálja.” ( Eisemann 2010, 296.) Szilágyi Márton az Őszikéket egységes ciklusnak értelmezve bírálja eljárását; a két vers összekapcsolásával, úgymond, „egy soha nem létezett vers jött létre, s ehhez felhatalmazást a téma és a versforma közössége adhatott ugyan, de semmilyen más megfontolás nem.” ( Szilágyi 2017, 270.) Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Hegedüs D. Géza, 0’ 37” [az Őszikék II. verseként]