Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/41r (1–8. sor), 41v (9–52. sor és a hozzájuk tartozó, jegyzetben megadott idézetek), 42r (53–96. sor és a hozzájuk tartozó, jegyzetben megadott idézetek), 42v (97–104. sor); autográf, javításokkal (alapszöveg) Megjegyzések K1 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 47. A lapalji jegyzetek (41v, 42r) két hasábban, a főszövegtől és egymástól vonallal elválasztva. A K1 – és nyomában az M1, majd a legtöbb kiadás – idézőjel-használata következetlen (ez részben látszólagos: – a régi tipográfiai rendet követve – a versszakok elején több ízben idézőjellel jelezte, hogy az idézet folytatódik; mindenesetre az összes javításnál jeleztük az emendálás tényét). A következetlenségeket Kerényi Ferenc igazította ki ( Arany 1993, 137–139), az ő eljárását követjük. Teljes következetességre nincs mód, mert eleinte a fiktív idézetben is megmarad az egyes szám első személyű alany (17–21., 23–24. sor); ugyanakkor a 25–104. sor egyetlen (fiktív) idézet – az ezen belüli idézeteket csúcsos idézőjellel jelöltük. Az M1 a címhez fűzött lábj.-ben közli a névtelen levelet ( jegyzetével); „Mikor 1877-ben az Őszikék-ből az első költemény, A tölgyek alatt czímű, világot látott, a következő névtelen levél érkezett a költőhöz:” (433–434; a levelet lásd: [Válasz Sárvárynak], Keletkezés). A K1 margóján és lapalji jegyzeteiben szereplő variánsokat az M1 közli, az AJÖM I . viszont – a 93–96. sor kivételével – nem. A jegyzetekben szereplő idézetek forrását lásd [Válasz Sárvárynak], Keletkezés; számozásukat tekintve megtartottuk a kézirat – oldalanként újrakezdett – jelölését. Keletkezés 1878. máj. 8., . A keletkezés hátterében Sárváry Antal 1877. dec. 31-én kelt névtelen levele áll; erre versben először három, egyes sorokhoz fűzött, egy-egy vsz.-nyi kommentárban reagált ([Válasz Sárvárynak]). A tölgyek alatt / N ^ro 2. című vers arról tanúskodik, hogy a névtelen levél hónapokig foglalkoztatta. (A sérelmek hosszas számontartásáról tanúskodik az 1861-es Szerkesztői levél 25–26. sora, amelyben nak egy öt és fél évvel korábbi – általa sértőnek érzett – megjegyzésére reagált, lásd ott, Magyarázatok.) Ercsey Sándor visszaemlékezése szerint „z 1878. év nyarán, midőn épen egy hosszasb fekvőbetegségéből kelt föl és már lábbadozó állapotban volt, meglátogattam őt. Keserű iróniával panaszolta ekkor nekem, hogyan támadtatott meg orvul, újabban írott művei miatt. Egyszersmind ugyanekkor felolvasá előttem azon humoros választ, melyet e roszakaratú megtámadás alkalmából és annak viszszatorlásául írt; megjegyezvén, hogy e választ közzétenni nem akarja.” ( Ercsey 1883, 194–195.; idézve: AJÖM XIX., 847.) Maga már akkor megfogalmazta aggodalmát, amikor A tölgyek alatt című verset átengedte közlésre nak: „Nem akarok több izgalmat: / Mert – betegnek – izgalom, / Ha olvassák itt is, ott is, / S bírálgatják új dalom.” (Hagyaték, 1877. dec. 1.) A vers keletkezésének további körülményeit lásd [Válasz Sárvárynak], Keletkezés. Kritikatörténet Szana Tamás, Arany János kritikusa, Magyarország, 4(1897)/51. (febr. 20.), 1–2. Baros 1922, 134–135. Soós Margit, Arany János irodalmi ellenzéke, Pécs, 1933. Kappanyos András a [Válasz Sárvárynak] című versről szólva állapítja meg (lásd ott, Kritikatörténet), hogy ez a vers „még nem bizonyult kellően hatékony tyúkszemtapasznak: 1878 májusában írt még egy verset »A tölgyek alatt«

 [!]

[sic!]

címmel, amely mind terjedelmében, mind formai bonyolultságában jelentősen meghaladja az eredetit (a refrénsor ezúttal a versszakok elején és végén is megismétlődik), ráadásul a gúnyvers mondatait is magába építi. Mivel ez utóbbiakat on és az ismeretlen szerzőn kívül nem ismerte senki, úgy tűnik, hogy minket, a viszonylag tájékozott utókort tekintett mintaolvasójának; előttünk kívánta bizonyítani a támadóval szembeni mérhetetlen erőfölényét.” ( Kappanyos 2018, 127.) Hangfelvétel Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 3’ 08”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Magyarázatok [A tölgyek alatt című versre és a Sárváry Antal levelére vonatkozó helyeket nem magyarázzuk külön.]