Bibliográfiai adatok
[Akadémiai papírszeletek 4.]
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: *K1
- Szövegforrás III: *K2
- Szövegforrás IV: BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
- Szövegforrás V: Ponori Thewrewk 1883, 6
- Szövegforrás VI: HV 1888, 420
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.] M2 Ponori Thewrewk 1883, 6. (alapszöveg) M3 HV 1888, 420. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok; az Akadémiai papírszeletek V. darabjaként) [ AJÖM VI., 146., az Akadémiai papírszeletek V. darabjaként]Megjegyzések
Megjegyzések:
Kéziratjellemzők *K1 ? (az M1 alapja) *K2 Ponori Thewrwek Emil lejegyzése (lásd Keletkezés), lappang vagy megsemmisültBp
.
Az Akadémiai papírszeletek keletkezéséről lásd [Akadémiai papírszeletek 2.], Keletkezés.
Ezt a verset a
HV 1888
1878-ra datálja; keletkezéstörténetének kétféle
változatát ismerjük. A BH cikke szerint „Bálint Gábor nem finnista. Mikor vértes felolvasását tartotta az akadémián,
Arany János plajbásza nem pihent:” [itt következik az M1]. „És e kis czédula
körutat tett az Akadémia tagjainak komoly sorában s a háborgó harczi kedvbe egy
kis mosolygós elemet csempészett.” Ponori Thewrewk Emil szerint „A dolog nem így történt”; a BH közlése
mutatja, úgymond, „hogy ilyen esetekben milyen szerepet játszik a közlő
phantasiája”. Ő mint szemtanú így írja le a vers keletkezését:
„Budapest
Arany
egy pénteki nap délután a Dunaparton sétált. Találkozott vele
Arany János
Budenz
. Beszélgetnek s szóbajön Bálint Gábor, aki Párhuzam a magyar és mongol nyelv
terén című munkája bevezetésében Budenz József
Hunfalvy
t és a többi finnistát durván megtámadta. Hunfalvy Pál
Arany
humoros kedvében több epigrammafélét rögtönzött volt, de a
Bálint Gáborra való nem akart sikerülni. Csak azután sikerült, hogy
Arany János
Budenz
Budenz József
Arany
tól elvált. Másnap osztályértekezletünk volt az Akadémiában. Én
Arany János
Arany
és Arany János
Budenz
közt ültem. Ahogy Budenz József
Arany
Arany János
Budenz
et meglátja, áthajol hozzá, hogy »megvan« s elmondja bajusza alatt
lappangó mosolyával.” [Itt következik az M2.] „Én tüstént leírtam. Az öreg úr
intett, ne tegyem: Nem kell azt bántani, – de én az írást zsebredugtam s azt
feleltem, hogy elteszem emlékül.” (
Ponori Thewrewk 1883, 6.; kötetben:
AJÖM VI., 243–244.)
Bálint Gábor neve 1878-ban úgy került szóba az akadémián,
hogy 1877-ben tolmácsként csatlakozott gróf
Széchenyi Béla hároméves Ázsia-expedíciójához, ám 1878
júniusában beteg lett, és haza kellett jönnie. Erről Széchenyi Béla értesítette az akadémiát – levelét az MTA okt.
7-ei ülésén olvasták fel, azzal a megjegyzéssel, hogy
Budenz József
Bálint
„utazásáról közelebb az Akadémia előtt jelentést fog tenni”. [
AkÉrt, 12(1878)/6, 122.; Bálint Gábor
Bálint
beszámolójára a rendelkezésre álló adatok szerint nem került sor.]
Valószínűsíthető, hogy Bálint Gábor ekkor lett (ismét) beszédtéma Bálint Gábor
Budenz
és Budenz József
Arany
között, vagyis a vers is ekkor keletkezhetett. Arany János
Ponori Thewrewk
visszaemlékezése nem pontos; az akadémia rendes üléseit hétfőn –
kivételesen kedden – tartották, vagyis ha Ponori Thewrewk Emil
Budenz
és Budenz József
Arany
pénteken találkozott, Arany János
Arany
nem mondhatta el másnap a kész verset az I. osztály ülésén. Az
osztályülés (amelyen Arany János
Arany
a verset Arany János
Budenz
nek odasúghatta) az AkÉrt szerint „ugyanakkor” – nyilván
ugyanazon nap délutánján – volt, mint az „összes ülés”, amelyen
Széchenyi Béla levelét felolvasták (uo., 130.; 1878. okt. 7. egyébként keddi napra esett).
Vásáry István megállapítása szerint Bálint Gábor „mind a finnugor, mind a török kapcsolatokat kisebbítette, illetve
tagadta, így minden tudományos szekértábort sikerült ellenségévé tennie. A másik
tényező Bálint Gábor személyiségében rejlik, aki láthatólag rendkívül önfejű, a maga
igazában biztos, kompromisszumra képtelen és harcias tudós típus volt, akinek
összeférhetetlen természete még a támogatóit is eltávolította tőle. Budenz József
[hiány]
A szelíd Arany János próbálta az ellenfeleket kibékíteni, de Bálint Gábor hajthatatlan volt. [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Arany
két jól ismert epigrammájában örökítette meg ezeket a kísérleteket”
(itt idézi az [Akadémiai papírszeletek 4.] és az
[Akadémiai papírszeletek 5.] című verset). [
Vásáry István, Szentkatolnai Bálint Gábor orientalista és
utazó (1844–1913), Keletkutatás, 43(2015)/2. (ősz), 31–41.:
33–34.]
Arany János
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József
[Akadémiai papírszeletek 4.]
[Budenzhez
n
]Jegyzet
BudenzhezBudenz József (1836–1892) német származású nyelvész, 1858-ban telepedett le Mo.-n. A finnugor nyelvhasonlítás kiemelkedő alakja. Fő műve a Magyar–ugor összehasonlító szótár (1872–1881). 1871-ben Vámbéry Ármin török–magyar szóegyeztetéseit bírálta élesen (ezzel kezdődött a magyar nyelv, ill. a magyar nép eredetével kapcsolatos ún. „ugor–török háború”). 1860-tól az MTA könyvtárosa, 1868-tól a bp.-i egyetem magántanára, 1872-től az összehasonlító altajisztika professzora.
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
Budenzhez
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
(Bálint Gáborról, a ki Hunfalvyt és a finnistákat szenvedélyes
polémiával megtámadta)
n
Jegyzet Arany László megjegyzése
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
Igazi
székely
vasfejü
n
Jegyzet
vasfejü„nagy merészségű; továbbá makacs, átalkodott akaratú, fejes, nyakas, csökönyös, magát megkötő” ( Cz–F )
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
Ponori Thewrewk 1883, 6
vasfejű
*
Szövegforrás:
HV 1888, 420
HV 1888, 420
n
a Bálintn
:Jegyzet
BálintBálint Gábor (1844–1913) nyelvész, orientalista. Fogarasi János kezdeményezésére, Vámbéry Ármin ajánlásával, az MTA támogatásával 1871-ben a tatárok, 1871–72-ben a kalmükök között végzett nyelvészeti és néprajzi kutatásokat, 1873-ban Mongóliába ment, hogy a mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. 1875-ben a bp.-i egyetem magántanára lett, 1877-ben bekapcsolódott Széchenyi Béla ázsiai expedíciójába, de egészségi okokból rövidesen haza kellett térnie (lásd Keletkezés). 1879-ben, személyes konfliktusoktól is indíttatva, elhagyta Mo.-t (lásd [Akadémiai papírszeletek 5.], Keletkezés); Törökországban állami szolgálatba lépett, tanított Athénban. 1897-ben a kolozsvári egyetemen az ural-altaji nyelvek tanára; 1912-ben nyugdíjazták. Az eszperantó egyik első mo.-i terjesztője volt. Műve, amelyre az epigramma céloz: Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén, 1877-ben jelent meg (Bp., Hornyánszky Viktor). E művében a mongollal (később a kabard és a tamil nyelvvel) rokonította a magyart; bevezetőjében élesen támadta a finnugristákat – Hunfalvy Pált személy szerint is; a finnugor rokonításban germanizációs szándékot feltételezett. [Részletesebben lásd György 1945, 82–110., ill. Péntek János: Koreszmék és rögeszmék (Bálint Gábor erdélyi nyelvész), Magyar Szemle, 3(1994)/11, 1177–1187.)
Nem arra megy,
Hunfalvy Pál
merre
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
A kritikai kiadás szövege
*K1
*K2
Ponori Thewrewk 1883, 6
a merre
*
Szövegforrás:
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
BH, 2(1882) (okt. 28.) [an.]
HV 1888, 420
n
int.Jegyzet
Hunfalvy Pál(1810–1891, eredetileg Hunsdorfer; származására nézve szepesi szász) nyelvész, néprajzkutató, 1851-től az MTA főkönyvtárosa. A finnugor nyelvhasonlítás egyik megalapítója, főleg az obi ugor és a balti finn nyelvekkel foglalkozott.
Budenz
után (az „ugor–török háború” végén) ő is szembeszállt a magyar
nyelv török eredetét valló Vámbéry Árminnal (Ugor vagy török eredetű-e a magyar
nemzet?, 1883).Budenz József