Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők K1 MTAK Kt K 510/43r K2 Idegen kéz másolata, tisztázat; özv. Csiky Kálmánné Gönczy Etelka tulajdonában. Hasonmása közölve: Sas 1927, 38. K3 MTA Kt K 376/7., 4 fol.; autográf tisztázat (Concha Károly tulajdonából a KisfT ereklyetárába került, innen a levéllel együtt az MTA Kt K-ba. A levél és a vers hasonmása közölve: MoNv, 19(1882)/44. (okt. 29.), 701. (vö. AJÖM XIX., 444–445.; a vers: 445.) (alapszöveg). Megjegyzések K1 A cím sorában, a bal margón fekete ceruzával: 50) — A cím előtt, kék ceruzával: * (a megjelenés jelzete) K2 Sas Ede megjegyzése szerint „elküldte Arany János sajátkezüleg lemásolva barátja, Gönczy Pál nejének emlékül Harminc év múlva cimü versét”; itt következik a K2 fakszimiléje. A szöveg azonban nem kézírása; az íráskép mellett ezt erősíti, hogy hiányzik a 13. sor utolsó szava (éltem); autográf tisztázataiban ilyen hiba nem fordul elő; a 11. sor elején Amit alak szerepel – a vonatkozó névmás két tagját elvi okokból külön írta. K3 Concha Károlyhoz, Az Athenaeum nagy képes naptára szerkesztőjéhez 1879. aug. 3-án írt levelének melléklete: „miután rövid vénasszony-nyaramra már rá is tettem a punktumot az »Epilogus« cz. poémával, megvallom, nem sok kedvem van újra közönség elé állani. De ha már megigértem a naptárnak, e régi igéretet valahogy még is beváltom. A tulsó lapon küldök egy versecskét, mely – ha egyéb érdeme nincs – korszerű, feltéve hogy a kalendáriom megjelenése nem húzódik el »ad graecas kalendas «”. ( AJÖM XIX., 444.) A MoNV Arany és Petőfi cím alatt közli a levél és a vers kéziratát, az alábbi bevezetővel: „Concha Károly szivességéből közöljük az itt következő költeményt a hét nagy halottja eredeti kéziratának hü másában. Mint az Athenaeum-naptár szerkesztője, verset kért tól. Teljesíté kivánságát: az itt következő levél kiséretében vette utolsó alkotásainak egyikét, a »harmincz év mulva« való visszaemlékezést ifju éveinek halhatatlan költő-társára, re:” Concha Károly (1836–1916, író, költő, újságíró, kiadó-tulajdonos) 1874-től 1886-ig szerkesztette az Athenaeum nagy képes naptárát. Az Őszikék-ciklus – által is kifejezésre juttatott – egysége érdekében a vers szövege alatt a KKv (K1) dátumát iktattuk; az alapszöveg (K3) alatt szereplő névaláírás a szövegkritikai jegyzetekbe került. Az M2, az M3, az M4 rövid, hasonló szövegű bevezetővel közli a verset; az M5 lábjegyzetben közli, hogy „Mutató az Athenaeum 1880-ik évi »Nagy Képes Naptárából.«” M4 listájában tévesen 42. szám ( Szmeskó 2016, 570.) Az M1 alapja a K3, az M7-é a K1. Mivel az M2–M6 az M1-en alapul, szövegüket nem vettük figyelembe a szövegváltozatok közt; eltéréseik szövegromlásoknak tekinthetők. A másodközlő lapok nem veszik át az M1 16. sorában szereplő sajtóhibát. Az alapszöveg kiválasztása A három autográf tisztázat közül a K2 nem jön számításba (lásd Megjegyzések, K2), a K3 a későbbi, s a 10. sor szóválasztása, a szórend és a kurziválás javításai többletet hoznak a K1 szövegéhez képest. Legszembetűnőbb a 12. sor kurziválása: a K1 szövegében csak az „eszme” szó van (alighanem utólag) aláhúzva, a K3 szövegében az egész jelzős szerkezet (közös eszme) ki van emelve. Keletkezés 1879. jan. 23., . A vers témájában és egyes motívumaiban rokonságot mutat az Emlények című verssel, amelynek I. és II. része 1851-ben, III. része 1854-ben keletkezett. A versek indító motívuma megjelenik Egressy Gábornak 1854. márc. 19-én kelt levelében: „Én számtalanszor álmodom ről” ( AJÖM XVI., 401.). 1861-ben a SzF Vegyes rovatában ír arról, hogy „A Petőfi-mythos még most kezd ábrándos fordulatot venni. Véleményünk szerint mindez nem tanusit egyebet, mint a nemzet cultusát nagy költője iránt. Ha az őskorban élnénk, azóta füstölögnének az oltárok… Sis felix, atque propitius tuis.« ” [ SzF, 1(1860–61)/15. (1861. febr. 13.), 239., ua.: AJÖM XII., 20. 1847-es Összes költeményeinek dedikált példányába a címlap v-jára beírta ról szóló versét (Ő és rágalmazói; a szöveg franciául), alá pedig az Odüsszeia Első énekének 242. sorát: Oἴχετ᾽ ἄιστος ἄπυστος, ἐμοὶ δ᾽ ὀδύνας τε γόους τε Κάλλιπεν („Eltünt látatlanul, ismeretlenül, nekem csak gyászt és fájdalmat hagyott”, Devecseri Gábor fordításában: „eltűnt nyomtalanul, hirevesztve, s a jajt meg a gondot hagyta nekem”) (lásd AJLÍ I., Bevezetés, X.). Az Őszikék időszakában keletkezett versek közül az 1877. szept. 21-ei keltezésű Plevna céloz re és a visszatérését illető reményre (27–28. sor).s Kritikatörténet Szörényi László – a Honnan és hová? című vershez hasonlóan – a kereszténység és görögség összemosásának példáját látja a versben, „Krisztus váltságának, a megváltásnak kiiktatása miatt”. A 2. vsz.-ot idézve jegyzi meg: „Ez a Petőfi-sirató a „mi hitünket”, a keresztény „reményt” nem tudja szembeszögezni a halállal: csak a nemzetnek az eszmét tovább ápoló közösségét. Olyan közösséget, amely maga is veszélyben van; a vers végén ismét feltolakszik az a transzcendencia, amely t egyedül tudta izgalomba hozni: a kívülről és belülről fenyegető nemzethalál.” ( Szörényi 1972, 224–225.) Fordítások Francia: Trente ans après (Melchior de Polignac) = Polignac 1896, 30–31., ua.: Kálmán 1906, 26. Német: Nach dreißig Jahren (Géza Engl) = Arany 1982, 114.; ua.: Arany 1984, 64.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Hangfelvételek Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 1’ 32”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 1’ 27” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Kardos M. Róbert, 1’ 36”