Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések M1 A verset a BH melléklete Apróságok Arany Jánosról című névtelen cikkében (1–2.) közli. Az M2 címe (Bálint Gábor röpiratára) nyilván Arany Lászlótól származik, ezért (mint alcímet) szögletes zárójelbe tettük. Keletkezés Az Akadémiai papírszeletek keletkezéséről lásd [Akadémiai papírszeletek 2.], Keletkezés. A verset a HV 1888 ugyancsak 1878-ra datálja, azonban Bálint Gábor „röpirata” – az Akadémiát és a kultuszminisztériumot támadó nyílt levele – 1879. máj. 2-án jelent meg a PN-ban [ Egy távozó számadása (Levél a szerkesztőhöz), PN, 30(1879)/107. (máj. 2., Esti kiadás), 1.], tehát a vers ezután keletkezett, .-en. A BH cikkének kommentárja szerint „BálintGábor orientálistát az akadémia a saját költségén kiküldte Közép-Ázsiába, nyelvtanulmányokat tenni a mongol-tatár maradványok közt, s esetleg talán felfedezésekre is bukkani

 [!]

[sic!]

ott. Később haza jött, de nem igen tudta magát az itteni viszonyokba beleélni. Végül meglehetősen goromba levelet tett közzé, melyben elbucsuzik e hálátlan országtól s kijelenti, hogy kivándorol, a mit meg is tett. Ekkor rögtönözte Arany János a következő elégiát az ázsiai bolyongóra:” [itt következik a versszöveg]. György Lajos sérelmei közt említi, hogy miután egzisztenciálisan ellehetetlenült – Trefort Ágoston kultuszminiszter biztatására – a pesti egyetemre pályázott a mongol nyelv rendkívüli tanárának, azonban elgáncsolta pályázatát ( György 1945, 98.). nyílt levelében többek közt ezt írta: „Én tehát fölveszem a vándorbotot, melyet előbb nemzeti tudományosságunk érdekében hordozék, hogy uj hazában keressek magamnak exisztencziát, a melyet itthon megteremtenem nem sikerült; – mert azt még az isten sem kívánhatja, hogy én annyi évi küzdés után dühös elleneim kegyelméből tengjek-lengjek. zon tiszta öntudattal veszek bucsut hazámtól, hogy megtettem a lehetőt. A belém fektetett nemzeti tőkét kérje számon a nemzet azoktól, a kik oda terelték a dolgot , hogy kényszerülve lettem lemondani mind arról, a mi fajomhoz csatolt.” (A levélre egyébként Fraknói Vilmos, az MTA főtitkára és is válaszolt a PN 109., ill. 111. számában.) Kritikatörténet Barta János említi: „Ehhez képest ártalmatlan az évődés a méltatlankodó nyelvtudóssal, aki röpiratában arról panaszkodik, hogy az Akadémia és a minisztérium nem támogatja eléggé:” [itt következik a vers szövege]. ( Barta 1987 [1982b], 153.)