Arany János munkái

Megjegyzések:

Keletkezés 1879. júl. (a HV 1888 datálása szerint), . Az AJÖM VI . jegyzete szerint (252.) a verset egy temetés ihlette. Az a gondolat, hogy az elárvult kisgyermek nem fogja fel szülője halálát, a [Juliska sírkövére] [I.] Sírkőre 2. sorát idézi („Csak, ki legárvább lőn, egy mosolyog: csecsemőd”). Kritikatörténet Szörényi László szerint a vers „mindenféle »engesztelő« elméletet eloszlat”. „A »tragikumot « és »komikumot« nem békíti össze semmi harmadik: nincs is harmadik versszak. A halál áll előttünk két általa kiváltott viselkedésformában. Melyik a kellő? A maga szempontjából mindkettő. Sem az özvegy, sem az árva nem viselkedhet másképp. Az egyik elvesztett Valakit, a másik kapott Valamit. Egymás mellett e kettő külön-külön: egymást kizáró, közvetítést nem ismerő, abszurd. Hol a humor? A költőben, ill. az olvasóban. Abban, hogy e kettőt egymás mellé teheti, ill. egymás mellett nézheti. Az együtt láttatásban Halál és Élet egyaránt – egymás miatt – abszurdnak, értelmetlennek látszik. Mégis elviselhető – azáltal, hogy így, veszteség és nyereség eme sorrendjében ábrázoljuk, megragadjuk. »Engesztelő«, »vigasztaló« tehát maga a költészet. A mű létrehozásával, nem pedig a műben felvillantott perspektívákkal. Alkotásmódja önmagában kizárja a hozzáfűzött, eszményítő zárlatok, didaktikus befejezések létjogosultságát. Igaz viszont, hogy elképzelését nem valósította meg minden egyes versében maradéktalanul.” Megjegyzi, hogy „a Kertben egyik jelenete rokona e versnek (25–32. sor). Az árva mindkét esetben hamartémát, tragikus »tévesztést« követ el, nem úgy viselkedik, ahogyan az elvárás szerint illenék. Az eredmény: humor.” ( Szörényi 1972, 248–249.) Hnagfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Györgyi Anna, 0’ 35”