Arany János munkái

Megjegyzések:

Keletkezés 1879. aug. 31. (a HV 1888 datálása szerint), . – a Toldi szerelmének megjelenését megelőzően. A Toldi szerelmének befejezését illető kételyekkel kapcsolatban lásd még: [Nincs már széna…], Gyöngyösiád, Sejtelem [Ifjúkori munkát…]. A Toldi szerelme 1879 őszén jelent meg; a KisFT-ban a társaság elnöke, Gyulai Pál mutatta be nov. 26-án (lásd AJÖM V., 462.). A vers összefügg nak a mű kiadását illető kételyeivel, amelyekről fia – saját szerepét is érintve – így írt: „Féltem, hogy e költemény, mely sem az első Toldi népmesei egyszerű szerkezetével és naivságával, sem Toldi Estéje melancholiájával és humorával nem ragadja meg az olvasó figyelmét s nem kelthet oly egységes hangulatot, mint ezek, valami idegen jelenség lesz a mai sietős világban, mikor irodalom és közönség az eposzi előadás hangjától, jellemzési módjától, fordulataitól régóta elszokott, az olvasmányokban is rohamosabb élvezetet keres, a színezés, a jellem-rajzolás, a nyelv, a verselés, s a részletek nyugalmasabb megfigyelésére se ideje, se türelme s talán kedve sincs. Kétségeimet nem akartam eltitkolni, atyám pedig nagyon is fogékony volt még sötétebb színben látni a dolgot. Lassanként mind inkább beleélte magát a gondolatba, hogy műve nem a mai világba való s ebben meg is nyugodott, kedvetlenség és boszuság nélkül.” végül azért állt rá a mű kiadására, mert – Gyulai Pál mellett, akit elfogultnak tartott – Csengery Antal is a kiadást sürgette, miután megmutatta neki. ( Arany János levelezése író-barátaival, Első kötet, Bp., Ráth Mór, 1888, Bevezetés, XIV–XV.) Kritikatörténet Barta János a Gyöngyösiáddal összekapcsolva állapítja meg a versről, hogy „zámvetésre indítja a költőt a Toldi szerelme befejezése és megjelenése. A perspektívákat váltogató művészre jellemzően ennek a számvetésnek két változata is van. Egy komoly, kerek, befejezett önbírálatféle a Toldi II. részéhez, amely nak a későn született regényes eposz értéke és fogadtatása körüli aggodalmait és bizonytalankodását tükrözteti. De ennyi nem elég, meg kell születnie most már teljesen rögtönözve a humoros változatnak is, amely az önkritikát a hírhedt versfaragó (nem az epikus!) Gyöngyössi Jánostól kölcsönzött formában, nyelvi torzításokkal érzékelteti – annak, aki érti:” [itt idézi a Gyöngyösiád című verset]. ( Barta 1987 [1982b], 159.)