Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Széljegyzet a MNyr-ben, autográf (V1945) Megjegyzés A cím magyarázatát lásd [Az ortológusokra 1.], Keletkezés Az alapszöveg kiválasztása Mivel az M2 szövege csak az M1-en alapulhat (időközben a *K1 megsemmisült), megállapítható, hogy önkényesen megváltoztatta a központozást az M1-hez képest; ezért az alapszöveg az M1. Keletkezés 1879. nov. után?, . Ezt az epigrammát elkülönítetten, datálás és a lelőhely egyértelmű megnevezése nélkül közli cikke elején – megemlítve Ponori Thewrewk Emil Idegen csemeték című cikkét, amely helyteleníti a ki van kifejezés ’vége van’ jelentésben való használatát, a német „es ist aus” fordítását látva benne. A szó, szerinte, helyesen es steht aus (’kiáll vmiből/vhonnan’) jelentésben használandó: „Ki van a barát a csuklyából” stb. [ MNyr, 1(1872)/1. (jan. 15.)., 49–51.: 51.]. szerint e hibára „úgy látszik, ból is akartak (hibásan) példát idézni, a költő erre is pattantott egy tréfás epigrammot, a Nyelvőr egész túlzó iránya ellen.” [Itt következik a *K1.] A datálást megnehezíti, hogy említett cikke a MNyr legelső számában jelent meg, amikor még jóindulattal viszonyult a folyóirathoz, vagyis nem minősíthette „nyelvi malheur”-nek. Az 1872. júniusi számban Idegen csemeték, fattyú hajtások cím alatt megjelent cikk kapcsán is azt írja Németh G. Béla, hogy „Ez a néhány szómagyarázatot magában foglaló cikk még az elhidegülés előtt keletkezett, bár már ebben is van jel . kedvetlenségére a [M]Nyr túlzó, ortológus elveivel szemben.” ( AJÖM XI., 849.) A keletkezés idejének megállapítását így csak arra alapozhatjuk, hol fordul elő költői műveiben a „ki van”/„kivan” kifejezés, s ezek közül melyik jöhet számításba az alcímben szóvá tett félreértés alapjaként. A szófordulat először a Vojtina levelei öccséhez című (1850-es) versben szerepel: „hat iskolád kivan” (20. sor). A Szilveszter-éjen című (ugyancsak 1850-es) vers 7. sora tkp. megmagyarázza a szó jelentését: „Kivan, – nincs egy híja se”. Ugyanebben a jelentésben szerepel a Bolond Istók Első énekének (1850) 57. vsz.-ában: „Örülhetsz, már ki van az orgona, / Ennekutána hárman énekeltek.” [NB. a kifejezés ebben a jelentésben szerepel a MNyr egyik népnyelvi gyűjtésében; amikor a történet szereplője mind az ötven botütést megkapta, amit rámértek, így szól az esküdtnek: „Kivan è szálig, tekintetös uram!” (Péter Dénes kiskunhalasi gyűjtése, MNyr, 8(1879)/2, 83.).] Ezekben az esetekben a kontextus kizárja a „vége van” értelmezés lehetőségét; az egyetlen számításba jöhető hely a Toldi szerelme Negyedik éneke 46. vsz.-ának alábbi szóhasználata – itt a kifejezés önmagában áll: „Császárnak azonban ezt is bejelenték, / Miben leli kedvét a fiatal vendég, / Hogy’ kivan és múlat prágai urakkal”. A szó természetesen itt sem ’vége van’, hanem ’Kitűnő kedvében van, különösen jól mulat’ jelentésben szerepel [ Cz–F , a szó 4. jelentéseként; NB. a MNyr ezt is közli, nógrádi tájszóként, 5(1876)/4. (ápr. 25.), 182.]. Kúnos Ignác 1882-es, A „le” igekötő használata című cikkének lábj.-e egyébként ( cikkére visszautalva) ismét bírálja a ki van ’ist aus’ jelentésben való használatát, ugyanakkor megjegyzi: „Megkülömböztetendő ettől a kivan népies használata, pl. kivan: jól mulat, vigan van »Ej de ki leszünk a lakodalmadkor«”. [ MNyr, 11(1882)/1, 6–13.: 10.] Valószínű tehát, hogy a vers a Toldi szerelme – nagy visszhangot keltő – megjelenése (1879. nov., lásd Toldi II. részéhez, Keletkezés) után keletkezett. Hangfelvétel Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Hirtling István, 0’ 21”