Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők M1 MTAK Kt K 510/44v (alapszöveg) (fakszimiléje külön közölve: Antal–Sáfrán 1985, 175.) Megjegyzések K1 Az oldal bal alsó sarkában: 44/a A vers az utolsó a KKv Új folyam cím alá tartozó versei közt. M1 Az Arany János hagyatéka: A „Budapesti Hirlap” eredeti közleménye című cikkben (17–18.). A cikk „Ráth Mór szivességéből” mutat be néhányat a készülő Hátrahagyott iratok és levelezés anyagából; a versek közül A honvéd özvegye Hamletből vett mottóját, a Melyik talál? és az En philosophe címűeket. Keletkezés 1880. dec. 10., . Hogy milyen következményekkel járt a humoros attitűd elvesztése -ra nézve, arra Arany László megjegyzéséből lehet következtetni: „Mintha az élet apró nyomorúságai elől a saját humorához menekült volna, s a ki egykor lelkének nagy convulsiói, kedélyének meghasonlása, hazája sorsa miatti aggodalmai s a végzet által reá mért megpróbáltatások, küzdelmek, bánat és gyász ellen a költészetben keresett enyhületet, utóbb az apró-cseprő boszúságok, kicsinyes sérelmek, sőt a gyarló testi szervezet gyötrelmei ellen is, humora játékában kereste volna az orvoslást.” ( HV 1888, Bevezetés, XXV.) Kritikatörténet Szörényi László szerint a vers „a Prédikátor »humoros« szkepszisét fordítja éppen a humor ellen”, s idézi nak Vanitatum vanitas című verséről írt vallomását ( Szörényi 1972, 248.). líráját elemző tanulmányában „anti-ars poetcá”-nak nevezi, amely „magába sűríti az elégia és a dal minden kikísérletezetten továbbvihető elemét. Végső tanúbizonysága annak, hogy milyen sokáig ragaszkodhatik egy modern költő a maga drágának tartott kétezer éves örökségéhez”; itt az egész verset idézi. ( Szörényi 1989 [1982(83), 206.) Z. Kovács Zoltán a magyar romantika irodalmában érvényesülő iróniát elemző – humorfelfogását ugyancsak tárgyaló – könyve címéül adta a vers 11–12. sorát ( Z. Kovács 2002 ). Végh Veronika „töredék” és humor viszonyát elemzi, amely, úgymond, töredék és irónia től leírt kapcsolatát asszociálja. Ebben az eszmerendszerben a romantikus irónia – mint összefoglalja – „»jelentéktelen semmisségként gúnyolja ki azt, ami szubsztanciális realitásként pöffeszkedik«”, s idézi az 5–8. sort. Következtetése szerint „a Meddő óránhoz hasonlóan ez a vers is nagyobb fokú tudatosságot és elfogadást sejtet a töredékkel kapcsolatban, mint azt korábbi szövegei látni engedték.” ( Végh 2015, 270–271.; a Meddő órán című versről mondottakat lásd ott, Kritikatörténet.) Fordítás Német: En philosophe (Martin Remané) = Arany 1982, 128.; ua.: Arany 1984, 79.; ua.: http://www.mek.iif.hu; ua.: www.babelmatrix.org Román: En philosophe (Petre Şaitiş) = Arany 1960, 356–357. Hangfelvétel Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 53”