Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés Az alcím Arany László cím alatti megjegyzéseit idézi, azonban jellege és ritkított szedése miatt valószínű, hogy mégis -tól származik, ezért megtartottuk a főszövegben. Keletkezés 1880 körül (a HV 1888 datálása szerint), . A vers az Iliász invokációjának (1–7. sor) parafrázisa, az által gyakran bírált népszerű költők stílusában (a népszerűekről lásd Irányok, AJÖM XI., 158–159.). Baksay Sándor rímes Iliász-fordítását említi előzményként ( AJÖM I., 249.). rímes alexandrinban, népies nyelven fordította le az eposz első hat énekét; az első ének részletét a KisfT 1877. okt. 31-ei ülésén olvasták fel, majd megjelent a VU-ban [24(1877)/45. (nov. 11), 706.]. A közölt részlet így kezdődik: (A hat ének együtt, kötetben: Az Iliász első hat éneke, fordította Baksay Sándor, Kisfaludy Társaság – Franklin Társulat, Bp., 1897. ezt írja az előszóban: „Homer akár prózában, akár hexameterben fordítva, nem igen vonzó olvasmány. Fáraszt és úntat, a nélkül hogy gyönyörködtetne. Ezt mindazok, a kik nyiltan magasztalják s titokban únják, kéntelenek megvallani . Talán inkább a fordítások nehézkessége, az idejét múlt s mindig is idegennek maradt hexameter alak teszi kelletlenné? – Hogy venné ki magát magyarosabb alakban, például alexandrinben, mely a magyar elbeszélő költészetnek hivatalos nyelve?”) Kritikatörténet Barta János szerint Iliász-fordításától határolódik el a versben. , úgymond, maga is érdeklődött az idegenből fordított versek kulturális áthangolásának, „átdimenzionálásá”-nak lehetősége iránt (ezt a Horatiusból / Ulla si juris… c. vers fordítása kapcsán állapítja meg, lásd ott, Kritikatörténet), sőt, „abban a korban, amely t naiv népköltőnek tartotta, s a népies-nemzeti irányban látta a magyar költészet tetőpontját, föl kellett merülnie a gondolatnak: nem kellene-e az ógörög hexameterek helyett magyar Sándor-versben fordítani”. vállalkozásától mégis „mindjárt elhatárolta magát” – „s néhány sornyi mutatványban ad absurdum vitte az áthangolást” – itt idézi a verset. „A sch-val írt Achilles és a »kobak« árulkodik a persziflázsban: egy tőle idegen dimenzió torzító tükrében jelenik meg nál; s ezt azzal nyomatékosítja, hogy a dimenziót egy szinttel alacsonyabbá: parlagivá teszi.” ( Barta 1976 [1973] 180–181.)