Bibliográfiai adatok
[Hasadnak rendületlenűl…]
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Dátum:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: HV 1888, 415
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 HV 1888, 415. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 173–174.]Megjegyzések
Megjegyzések:
MegjegyzésBp
. A vers Vörösmarty Mihály
Szózat című versének 1 –20. sorát parodizálja.
Budapest
AJ
már 1859-ben írt hasonló jellegű paródiát,
akkor Arany János
Vörösmarty
A magyar költő című versére (Az
új magyar költő). Mindkettő megfelel a paródia azon meghatározásának,
amelyet Vörösmarty Mihály
Arany
a Széptani jegyzetekben adott: „valamely
igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját
meghagyván, tárgyát, személyét köznapival cseréli fel”. (
Széptani jegyzetek, 26. §. Szatíra. Epigramma és gnomon, AJÖM X., 561.) A
paródia a Szózat alapjául szolgáló nemesi nemzettudat
hanyatlását tűzi pellengérre. A vers mint paródia korabeli kontextusára nézve lásd
Tarjányi Eszter elemzését, Kritikatörténet.
Arany János
Arany
magát a Szózatot teszi gúny tárgyává: „A
néhány sornyi Szózat-paródia már a profanizálás
határát súrolja”. (
Barta 1976 [1973], 180.)
Pozsvai Györgyi egyenesen a Szózat elutasításaként
értelmezi a verset: „Az öröknek tételezett nemzeti eszmények átvétele és
újraartikulálása helyett a világképi szinten kulcsszerepet játszó morális
imperatívuszokat fordítja ki, a vers gondolati tengelyét képező legmagasztosabb
fogalmakat ferdíti el, s ilyenképpen eszmei téren 180 fokos fordulatot vesz a
Vörösmarty-költemény. A Hasadnak rendületlenül
Arany János
[!]
tehát bizonyos szempontból felülírja a magyar nemzeti öntudat mibenlétét
meghatározó alapszöveget. [sic!]
[hiány]
Irodalomtörténetileg vers és vers korrelációjában tehát az alapszöveg palinódikus
felülírása állapítható meg, ami a két szöveg eszmei horizontja, a reformkor és a
dezillúzió szellemisége közötti időbeli távolságból adódik.” [
Pozsvai Györgyi, Az intertextuális hagyományteremtés poétái a
századfordulón, ItK, 104(2000)/3–4, 353–375.:
370–371.] Druzsin Ferenc szerint [hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
AJ
verse nem is paródia, mert a paródia „célpontjában a mű áll, vagy
írója alkotómódszere”; „A Hasadnak rendületlenül:
Arany János
[!]
travesztia; egy közismert alkotó ([sic!]
Vörösmarty
) közismert művének (Szózat) szövegébe egy
másik alkotó (Arany János) aktuális mondanivalót helyez, éspedig úgy, hogy nem utánozza és nem
költi újra. Ellenben kihagyásokkal átveszi a legismertebb szókapcsolatokat,
sorokat, szövegrészeket, és a »kihagyott« helyekbe csempészi az aktuális, a
közérdekű gondolatok félsorátsorát. Alapkérdés az eredeti mű közismertsége,
éspedig azért, hogy azonnal felismerhetők legyenek a belé plántált »új«, »idegen«
szövegek. Ez a felismerés vezet el a travesztia voltaképpeni céljához: a
degradáció komikumához.
Arany János éppen ezt akarta; a Hasadnak
rendületlenül
Vörösmarty Mihály
[!]
ennek a degradációnak a szatirikus »töredék-remeke«.” A vers kritikai
célzatát a Vojtina Ars poétikájáéval (51–54. sor),
Demokrata-nótáéval, ill. Az
1869-i választások második verséével rokonítja (
Druzsin 2006
).
Tarjányi Eszter mutatott rá, hogy [sic!]
AJ
paródiájának a Vörösmarty-vers kicsúfolásaként való értelmezése vagy
éppen mentegetése a paródiafogalom differenciálatlan használatának következménye.
A paródiának az a válfaja, amelyet Arany János
Arany
itt alkalmaz, a 19. században még
közismert volt; a parodizált szöveget ez nem kigúnyolja, hanem imitálja,
kihasználva a kultikus szövegek közismertségét. Példa erre Riskó Ignác
Hymnus-paródiája, amely egy retorikai kézikönyvben
jelent meg, Pákh Albert közismert paródiája, a Csont, amely
Garay János
Kont című balladájához viszonyul ilyen módon, vagy
Arany János
Jókai
1859-es Vanitatum
vanitas-paródiája (Sanitatum sanitas –
Jókai Mór
Tarjányi
nem említi a címet). S végül Szózat-paródia is akad – Fekete Jánostól a Barombél táblabíró szózata (alcíme
szerint is Parodia, 1855) –
ebben többek közt ilyen sor szerepel: „Hasadnak váltig légy hive”.
Tarjányi Eszter
Arany
verse tehát egy bevett – s a költői másodvonalban különösen népszerű –
paródiatípushoz tartozik, amely különbözik a paródiának attól a változatától,
amelyet egyébként Arany János
Arany
is gyakorolt pl. a Lisznyai Kálmánnak szóló (Arany János
Szász Károllyal
közösen írt) versben. (
Tarjányi 2013, 82–93; a fejezet címe: A tét: blaszfémia vagy imitáció? A Hasadnak rendületlenül [!] című
Arany-töredék és háttere: Szózat- és Hymnus-paródiák a XIX. század
közepén.)
Szász Károly