X (Close panel)Bibliográfiai adatok

[Hasadnak rendületlenűl…]

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Hely: Budapest
Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: HV 1888, 415

Elektronikus kiadás adatai:

A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Felelős kiadó: DigiPhil

Kiadás:

digital edition
A kiadásról:
Kiadó: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadás helye: Budapest
2020 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

M1 HV 1888, 415. (Rögtönzések, tréfák, sóhajok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 173–174.]
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Megjegyzés
 
Az első sor kezdőszavaiból álló cím nyilván Arany Lászlótól származik, ezért szögletes zárójelben, három ponttal közöljük.
 
Keletkezés
 
1880 körül (a HV 1888 datálása szerint),
Bp
Budapest
. A vers Vörösmarty Mihály Szózat című versének 1 –20. sorát parodizálja.
AJ
Arany János
már 1859-ben írt hasonló jellegű paródiát, akkor
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
A magyar költő című versére (Az új magyar költő). Mindkettő megfelel a paródia azon meghatározásának, amelyet
Arany
Arany János
a Széptani jegyzetekben adott: „valamely igen ismert, népszerű jeles költeménynek alakját meghagyván, tárgyát, személyét köznapival cseréli fel”. ( Széptani jegyzetek, 26. §. Szatíra. Epigramma és gnomon, AJÖM X., 561.) A paródia a Szózat alapjául szolgáló nemesi nemzettudat hanyatlását tűzi pellengérre. A vers mint paródia korabeli kontextusára nézve lásd Tarjányi Eszter elemzését, Kritikatörténet.
 
Kritikatörténet
 
Barta János értelmezése szerint
Arany
Arany János
magát a Szózatot teszi gúny tárgyává: „A néhány sornyi Szózat-paródia már a profanizálás határát súrolja”. ( Barta 1976 [1973], 180.) Pozsvai Györgyi egyenesen a Szózat elutasításaként értelmezi a verset: „Az öröknek tételezett nemzeti eszmények átvétele és újraartikulálása helyett a világképi szinten kulcsszerepet játszó morális imperatívuszokat fordítja ki, a vers gondolati tengelyét képező legmagasztosabb fogalmakat ferdíti el, s ilyenképpen eszmei téren 180 fokos fordulatot vesz a Vörösmarty-költemény. A Hasadnak rendületlenül
 [!]
[sic!]
tehát bizonyos szempontból felülírja a magyar nemzeti öntudat mibenlétét meghatározó alapszöveget.
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Irodalomtörténetileg vers és vers korrelációjában tehát az alapszöveg palinódikus felülírása állapítható meg, ami a két szöveg eszmei horizontja, a reformkor és a dezillúzió szellemisége közötti időbeli távolságból adódik.” [ Pozsvai Györgyi, Az intertextuális hagyományteremtés poétái a századfordulón, ItK, 104(2000)/3–4, 353–375.: 370–371.] Druzsin Ferenc szerint
AJ
Arany János
verse nem is paródia, mert a paródia „célpontjában a mű áll, vagy írója alkotómódszere”; „A Hasadnak rendületlenül:
 [!]
[sic!]
travesztia; egy közismert alkotó (
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
) közismert művének (Szózat) szövegébe egy másik alkotó (Arany János) aktuális mondanivalót helyez, éspedig úgy, hogy nem utánozza és nem költi újra. Ellenben kihagyásokkal átveszi a legismertebb szókapcsolatokat, sorokat, szövegrészeket, és a »kihagyott« helyekbe csempészi az aktuális, a közérdekű gondolatok félsorátsorát. Alapkérdés az eredeti mű közismertsége, éspedig azért, hogy azonnal felismerhetők legyenek a belé plántált »új«, »idegen« szövegek. Ez a felismerés vezet el a travesztia voltaképpeni céljához: a degradáció komikumához. Arany János éppen ezt akarta; a Hasadnak rendületlenül
 [!]
[sic!]
ennek a degradációnak a szatirikus »töredék-remeke«.” A vers kritikai célzatát a Vojtina Ars poétikájáéval (51–54. sor), Demokrata-nótáéval, ill. Az 1869-i választások második verséével rokonítja ( Druzsin 2006 ). Tarjányi Eszter mutatott rá, hogy
AJ
Arany János
paródiájának a Vörösmarty-vers kicsúfolásaként való értelmezése vagy éppen mentegetése a paródiafogalom differenciálatlan használatának következménye. A paródiának az a válfaja, amelyet
Arany
Arany János
itt alkalmaz, a 19. században még közismert volt; a parodizált szöveget ez nem kigúnyolja, hanem imitálja, kihasználva a kultikus szövegek közismertségét. Példa erre Riskó Ignác Hymnus-paródiája, amely egy retorikai kézikönyvben jelent meg, Pákh Albert közismert paródiája, a Csont, amely Garay János Kont című balladájához viszonyul ilyen módon, vagy
Jókai
Jókai Mór
1859-es Vanitatum vanitas-paródiája (Sanitatum sanitas
Tarjányi
Tarjányi Eszter
nem említi a címet). S végül Szózat-paródia is akad – Fekete Jánostól a Barombél táblabíró szózata (alcíme szerint is Parodia, 1855) – ebben többek közt ilyen sor szerepel: „Hasadnak váltig légy hive”.
Arany
Arany János
verse tehát egy bevett – s a költői másodvonalban különösen népszerű – paródiatípushoz tartozik, amely különbözik a paródiának attól a változatától, amelyet egyébként
Arany
Arany János
is gyakorolt pl. a Lisznyai Kálmánnak szóló (
Szász Károllyal
Szász Károly
közösen írt) versben. ( Tarjányi 2013, 82–93; a fejezet címe: A tét: blaszfémia vagy imitáció? A Hasadnak rendületlenül [!] című Arany-töredék és háttere: Szózat- és Hymnus-paródiák a XIX. század közepén.)
 
Hangfelvétel
 
Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Reviczky Gábor, 0’ 59”
 
[Hasadnak rendületlenűl…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Hasadnak rendületlenül
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415
 
 
 
  Hasadnak
rendületlenűl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
rendületlenül…
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415
 
  Légy híve, ó magyar!
  Bölcsődtül kezdve sírodig
  Ezt ápold, ezt takard.
  A nagy világon e kivűl
  Nincs más a mit mivelj:
  Áldjon vagy verjen sors keze,
  Itt enned, innod kell.
 
 
  Ez a föld, melyen annyiszor
  Apáid vére folyt,
  Ez a föld, másra sem való
  Csak hogy eltékozold.
  Itt küzdtenek honért a hős
  Árpádnak hadai;
  Botorság volna ezt a hont
  Neked fenntartani.
 
 
  Szabadság! itten hordozák
  Véres zászlóidat,
  Szabad száj! itt csikorgatod
  Véres fogaidat.
  – – – – – – – – – – – – – –
 
 
[szerkesztői feloldás]
1880 körül
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1880 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415
 
 
 
 
[Hasadnak rendületlenűl…]
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
Hasadnak rendületlenül
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415
 
 
 
  Hasadnak
rendületlenűl
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
rendületlenül…
n
Jegyzet emend.
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415
 
  Légy híve, ó magyar!
  Bölcsődtül kezdve sírodig
  Ezt ápold, ezt takard.
  A nagy világon e kivűl
  Nincs más a mit mivelj:
  Áldjon vagy verjen sors keze,
  Itt enned, innod kell.
 
 
  Ez a föld, melyen annyiszor
  Apáid vére folyt,
  Ez a föld, másra sem való
  Csak hogy eltékozold.
  Itt küzdtenek honért a hős
  Árpádnak hadai;
  Botorság volna ezt a hont
  Neked fenntartani.
 
 
  Szabadság! itten hordozák
  Véres zászlóidat,
  Szabad száj! itt csikorgatod
  Véres fogaidat.
  – – – – – – – – – – – – – –
 
 
[szerkesztői feloldás]
1880 körül
*
Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
 
(1880 körűl)
*
Szövegforrás:
HV 1888, 415