Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzés Az 1. sor emendálásának indokát lásd [Az ortológusokra 7.], Magyarázatok [I.]. A vers eredeti szövege: Keletkezés 1881 (a HV 1888 datálása szerint), . A vers a sokáig Janus Pannoniusnak tulajdonított, valójában Christophorus Manliustól származó epigramma fordítása. Az epitáfium eredeti szövege nyolcsoros volt, és 1573-ban jelent meg a Poetae Germani & exteri című kötetben, Ambrosius Fritsch kiadásában, Görlitzben, a 75. lapon. „A nagy utóéletet megélő Ulászló-epitáfium átalakított formájában először 1585-ben, Henrik Ranzau (1526–1598) német humanista asztrológiai vonatkozású könyvében bukkant fel.” [ Exempla, quibus astrologicae scientiae certitudo, doctissimorum cum veterum tum recentiorum auctoritate astruitur, Tertia editio, Coloniae, 1585, 184.] ( Szentmártoni Szabó 2012, 183–186.) Az epitáfium mo.-i utóéletét lásd uo., 187–194. A által felsoroltak (Révai Péter, Nadányi János, Lisznyai Kovács Pál, Komáromi János, Cserei Mihály, Timon Sámuel, Bél Mátyás, Miller János Ferdinánd, Bod Péter, Kazinczy Ferenc, Korabinsky János, Szirmay Antal, Huszti András, Batsányi János, Budai Ézsaiás, Katona József, Irmesi Homonnay Imre, gróf Teleki József, Virág Benedek, , Jókai Mór) mellett emlékezettörténeti szempontból fontos szerepe van Etédi Sós Márton Magyar gyászának (1792), amely – a premodern emlékezetstruktúrának megfelelően – a „histora est magistra vitae” elvet alkalmazva, katalógusba sorolja a történelmi jelentőségű vereségeket (lásd S. Varga Pál, „… keressetek alkalmat a hajdanra visszanézhetni…”: Mohács emlékezethellyé válása a 19. század elejének magyar irodalmában = S. Varga–Száraz–Takács 2013, 240–249.: 244.). Abban, hogy aktuálisnak érezte a várnai csata emlékének felelevenítését, sajátos szerepe van annak a körülménynek, hogy az esemény a 18. század végén kisesett nemzet történeti narratívájának alakulásából [lásd Debreczeni Attila, Nemzeti nagylét, nagy temető – és Batsányi (Egy nemzeti narratíva formálódása), = S. Varga–Száraz–Takács 2013, 208–226.: 223.]. Várna és Mohács együtt szerepel Rangos koldús című versének 50. sorában.