Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Az 1882. évi Akadémiai Almanach egyik üres lapján (?V1945) Megjegyzés Mivel a HV 1888 által egy közös cím – Év-napra – valószínűleg Arany Lászlótól származik, az ott alcímként feltüntetett Sejtelem eredetileg a vers címe lehetett. Keletkezés 1882. márc. 2., . A számos, aratással kapcsolatos bibliai kép közül (ezeket Szili József gyűjtötte össze, lásd Szili 1993, 200.) leginkább a Jób könyvében szereplő tekinthető a vers előzményének: „Vénségedben mégy bé a te koporsóba, mint a learatott búza a csűrbe vitetik az ő ideje korán.” (Jób 5:26) Ugyancsak kimutatható az a Sárvári Pál gyűjtéséből való halotti búcsúztató hatása, amelyet diákkorában hallhatott (Sárvári Pál Gyűjt: 1789. Debr. Ref. Theol. Ak. „R. 656.” 55.): (Lásd Scheiber 1957a, 108.; „Im koporsód ajtajánál”: Ányos Pál Egy hiv szivnek kedvesse sirja felett való panaszi című, 1782–84-ben keletkezett versének kezdősora.) Kunszery Gyula Paradicsoma 13. énekének 12. tercináját idézi fordításában: Majd megjegyzi: „Önkéntelenül Dante-Arany hatást gyanítana az olvasó, de az eredeti olasz szöveg ezt a feltevést nem támogatja különösképpen.” [ Kunszery Gyula, Arany és Dante (Megjegyzések a Paradiso egyik tercinájához), FK, 13(1967)/1–2, 176–177.: 176.] szerint ez utolsó verse ( Voinovich 1938, 341., AJÖM VI., 255.), ezt cáfolta ( Keresztury 1990, 507.). Kritikatörténet Először Sík Sándor elemezte részletesen a verset; szerinte „Négyes rímben írni költői tréfának hat: a költő tréfálkozik a halállal. Ez a jó kedv, a szó betűszerinti értelmében halálos komolyságot takar: ez az igazi mosoly könnyek közt: »a mély humor«.” A versben szereplő „földművelő, paraszti életképek ellenállhatatlanul a falusi magyar lelkivilágának levegőjét éreztetik. Csakugyan a magyar paraszt a maga józan, csendes, szemlélődő bölcselkedésével ilyenféle rendületlen nyugalommal, tréfára hajló (de persze valójában igen komoly) lekicsinyléssel emlegeti a halált a maga közmondásaiban, tréfálja ki a maga meséiben. , a »népi-sarjadék«, vérében, gyermekkori emlékeiben, öregedő szüleinek tűzhelye mellől hozta magával ezt a fölényes-humoros halálfilozófiát.” „Azonban gondolkodását, lelkivilágát nyilván csak nagyon csekély mértékben határozza meg népi származása. A Dante, a Bolond Istók, az Enyhülés, az Őszikék költője természetesen egyebet is gondol, mást is érez a halál arca előtt, mint a falusi padkán pipáló, sütkérező öreg paraszt. Ez a négysoros vers ebből a többől is megmutat valamit.” A vers kulcsszavai „a dolog folytonosságának, nemzedékek kicserélődésének, természetes megismétlődésének sejtetését” szuggerálják, úgymond, a vers legmélyebb rétegét ugyanakkor az mutatja meg, hogy a négysoros mondat alanya: Isten. A Honnan és hová? alapgondolatára visszautalva írja: „Az örök élet gondolata, bár ebben a négy sorban egy szóval sincs megemlítve, mégis ott rejlik ennek a kis versnek a mélyén is.” [ Sík Sándor, Arany stílus-művészetéről, Szegedi Füzetek, 1(1934)/1–4, 42–57.: 55–57.] Veres András szerint „a természeti egyszerűség ideálja nyilván összefügg a vidéki-paraszti egzisztenciához való szoros kötődéssel is” – ennek megnyilvánulását látja többek közt a Sejtelem című versben ( Veres 1972, 142.). Szörényi László – a Sír-verssel együtt – arra hozza példának a verset, hogy „ sajátos, legsajátabb, lírailag leképezett állapota a küszöbén lévőé, a célt még el nem ért vándoré, a majd megpihenőé, a majd álmodóé. Ez a küszöb a »vallásos« szféra küszöbe volt.” ( Szörényi 1972, 238.) Barta János szerint „z utolsó apróságoknak van valami haláltáncjellege:” [itt idézi a verset, az [Évnapra] [Ma hatvankét…] cíművel együtt]. ( Barta 1987 [1982b], 162.) Horváth Károly az Évek, ti még jövendő évek… című verset említi előzményként, amelyben a halál és az aratás összekapcsolása „pesszimisztikus hangvétellel” fordul elő. A toposz bibliai forrását idézve (Mt 13:30) – Szörényi Lászlóval ellentétben – úgy ítéli meg, hogy a vers a vallási küszöb átlépését is sugalmazza. A vers azzal, hogy a búza és a konkoly szétválasztásáról szóló példázatra utal, „azt sugalmazza, hogy a halálhoz közeledő nak megadatott, hogy magát gabonának érezze, nem konkolynak, s hogy mint jó gabona kerül majd a Nagy Csűrbe.” ( Horváth 1990, 43–44.) Szili József azon AJ-versek közt tárgyalja, amelyekre „Az eltelt és jövendő évek számlálása, egyáltalán: az évek, évszakok, korszakok, a mechanikai idő és időrend számontartása jellemző”; ez, úgymond, „az Arany-líra egyik gondolati-képi góca”. A verscsoporton belül jellemzőnek tartja a fizikai idő és a sors-idő fogalmának elkülönülését. Úgy látszik – állapítja meg –, hogy „ poétikai életérzésének velejét alkotta a sors-időbe ágyazottság, s egyúttal az egyéni és a nemzeti lét sors-idejének egysége, illetve az egységen- különbségen alapuló relativitása.” A Sejtelemhez hasonló versek tanúsága szerint „a bukott forradalom óta örökösen csak búcsúztatná magát”; az Őszikék-korszakban, úgymond, „a búcsúzó versek egyre inkább jóslatosak”. A vers aprólékos elemzésében megfigyeli, hogy a sorok magas magánhangzókkal kezdődnek és végződnek, közbül pedig mély magánhangzók vannak; a által bírált metszet párhuzamául pedig népdalpéldákat hoz fel („Kigyógyíta- / nám a gyarló / világot”, Én is búsu- / lok a szere- / tőm után”, „Kis fürjecské- / nek a szárnya / nem nagy kár”). Az elemzés a továbbiakban a vers többféle értelmezését szembesíti. ( Szili 1996 [1993], 120–140.) Kiczenko Judit az első sorban szereplő hatvanhatos szám szimbolikáját vizsgálva állapítja meg: „A számok megtöbbszörözése a számszimbolikában a fokozás, a megerősítés, a nyomatékos hangsúlyozás funkcióját hordozza, valaminek a »felsőfokát« fejezi ki.” A hatos szám esetében a „hiányos tökéletesség” mozzanata jön számításba. Maga a hatvanhatos szám a hatos megduplázásán túl „a harminchárom duplája. Ez a szám önmagában véve is a tökéletesség számának, a háromnak a megkétszerezése, így az előbbiek alapján eleve »hangsúlyos, nyomatékos.« Igazi mélységét, a beteljesültség dimenzióját az adja, hogy ez Jézus Krisztus életéveinek száma. A »krisztusi kor« megduplázása, a hatvanhatodik év kezdete versvíziójának kiindulópontja.” (A bibliai számszimbolikát tekintve magyarázatainak alapja a Biblikus teológiai szótár, főszerk. , a magyar kiadást szerk. Szabó Ferenc SJ és Nagy Ferenc SJ, Bp., Szt. István Társulat, 1986, 1155–1159.) ( Kiczenko 2010, 24.) A vers legátfogóbb elemzését Dávidházi Péter nyújtotta. A vers, úgymond, a 2. sor metaforikus szerkezete által „indítja el a vigasztaló összefüggések sorát”; „példát ad arra, hogy nem kell egyedinek tekintenünk magunkat, pótolhatatlannak értékeinket s ezáltal tragikusnak elmúlásunk veszteségét. Mivel mindez nem a kiválásunkat hangsúlyozza, hanem a beletartozásunkat, nem a különösségünket, hanem az egyezésünket, a funkcionális egyenértékűségünket, az azonosítás kimondatlan logikája segít elfogadni, hogy egyszer majd mindenünkről le kell mondanunk.” A vetés–aratás ősidők óta ismétlődő rendje azt sejteti, hogy „az ismétlődés, amibe gabonakénti learattatásunk beletartozik, nem lehet értelmetlen ciklikusság, hanem akkor is felsőbb értelme van, ha nem látjuk.” (253., 254.) Az elemzés az aratási metaforika széles körű irodalom- és vallástörténeti kontextusába ágyazza a verset. A 2. sort elemezve a vigasztalás hasonló toposzát fedezi fel nál (Fasti, első ének), ill. a kévekötés, a gabonatermesztés, gyermekkorból ismerős képeinek előfordulásait sorolja műveiben (Vásárban, Daliás idők, Tengeri-hántás, Toldi szerelme). A magyar irodalmi előzmények közül Orczy Lőrinc A szegény parasztnéphez beszéd, Ányos Pál Gadóczi Rőth Klárának, Csokonai Vitéz Mihály Az Aratás, majd Reviczky Gyula Aratás című életképszerű versét idézi fel; a toposz metaforikus használata jelenik meg, úgymond, Virág Benedek Három gondolat Thaisz Andrásnak […] című versében, Az Apostoljában, Tompa Mihály Gróf Mikó Imréhez című költeményében – s az „oldott kéve” közismertté vált hasonlatában (A gólyához). (254–258.) A által forrásként idézett halotti búcsúztató mellett megemlíti Czeglédi István 1671-es siratóversét (Thaly Kálmán adta ki 1872-ben), melyben szerepel a „Krisztusnak én ért búzája vagyok / Megértem, és immár csak megarassatok” sorpár. A betakarítás/csűrbe rakás toposza egy 1811-es halotti versben is szerepel. A toposz már ismert bibliai forrása mellett (Mt 13:30, lásd fentebb, Horváth 1990, 44.) megemlíti a 129. zsoltárt, ill a Jer 9:20–22-t. Azután azt vizsgálja, miért maradt ki a versből a levágattatás, a megtöretés toposza. A 3. sor elemzése (Horváth Károly nyomdokain haladva) azon az alapon különbözteti meg a kévébe kötés és a csűrbe rakás aktusát, hogy az előbbi már csak a tiszta búzát illeti. A dolgozat zárlata kitekintést ad: „a halálközeliség és önvigasztalás költészete től ig”. ( Dávidházi 2017 [2009] ) J. Soltész Katalin szerint „az utolsó születésnapról keltezett, az életmű záróköveként elhelyezett Sejtelem ismét verselésének jellegzetes sajátságait tömöríti négy sorában: népdalritmust egy takart metszettel és csoportrímet finom árnyalással”. Az első sor kapcsán felhívja a figyelmet a „szóátvágó ütemhatár”-ra, amely nál „ritka és meglehetősen bántó.” ( J. Soltész 1987, 247., 67.) A vers szépirodalmi recepciójaként említendő Illyés Gyula 77 című Sejtelem-parafrázisa (1978): A két vers viszonyát Kiczenko Judit elemezte részletesen ( Kiczenko 2010, 26–33.). Ugyancsak parafrázis Orbán Ottó Magára igazítja Arany János négy sorát című 1999-es verse (amely címével címadását idézi): Lásd még: Nacsády 1978, 16. Fordítások Német: Vorahnung (Géza Engl) = Arany 1982, 131.; ua.: Arany 1984, 82.; ua.: http://www.mek.iif.hu Olasz: Presentimento (Marta Dal Zuffo) = Dal Zuffo–Sárközy 1997, 146–147. Török: Önsezi (Edit Tasnádi–Dursun Ayan) = Tasnádi–Ayan 2017, 161. Feldolgozás Zenei Szokolay Sándor: Három kórusminiatűr [Vegyeskarra], Op. 146., 1998. (I. Néma bú, II. Sejtelem, III. Civilizáció), FIDCD 9801 (BMC) Hangfelvételek Világlíra, 3, Hungaroton, LPX 13845, 1980, Kállai Ferenc, 0’ 21” Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 23” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 21”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, 0’ 39” Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Szacsvay László, 0’ 24” Magyarázatok A vers aratási metaforikájának irodalmi, bibliai és egyéb vallási előzményeit legszélesebb körben Dávidházi Péter gyűjtötte össze (lásd Kritikatörténet).