Arany János munkái

Megjegyzések:

Megjegyzések A cím nem -tól származik; a két verset Keresztury Dezső foglalta a Paródiák Kertbenyre cím alá ( Arany 1955, 736.), ezért szögletes zárójelbe tettük. A sorokat versenként számoztuk. Keletkezés 1882. jún. és okt. között, ., Margitsziget. A PD 1889 Jegyzetei szerint „az utolsó nyárról valók a következő – Pákh Albert módjára készült – fordítások” ( Jegyzetek az Önéletrajzhoz és a Bevezetéshez, XII.). már a SzF-ben kifejtette elmarasztaló véleményét fordítói tevékenységéről (erről lásd: Magyarázatok, [cím]); az ő 18 versének német fordítását tartalmazó kötet kapcsán írja: fordításait „»Mintafordítási kísérletnek« nevezi, s előszavában elismeri, hogy eddigi forditásai nem ütötték meg a mértéket. Azonban menti magát, hogy midőn forditóul fellépett, alig voltak előzői s versenytársai e mezőn, igy utat kelle törnie, kisérleteket tennie. Továbbá eleinte azt gondolta, hogy elég a jó akarat, s a lehetség magával hozza a tehetséget. Végre megerősiték e bal irányban a gomba módra termő német forditások.” [1(1860–61) I/6. (1860. dec. 12.), 95., a Vegyes rovatban, név nélkül; ua.: AJÖM XII., 11. A cikk a Gedichte von Johann Arany: Versuch einer Musterübersetzung: Nach dem Ungarischen von című kötetre reagál (Genf, Buchdruckerei von J. W. Fick, 1861), amelyet 1860. nov. 8-án elküldött nak (lásd AJÖM XVII., 457–459.]. a Ko egyik szerkesztői cikkében idézőjelesen említi t mint „hazánkfiá”-t [ Ko, 3(1865), I/4. (jan. 2.), 95. ua.: AJÖM XII., 173.]. ezt megelőzően lefordította a Toldit és a Murány ostromát ( Erzählende Dichtungen von Johann Arany, Aus dem Ungarischen übersetzt, Leipzig, 1851, második kiadás: 1853). A Petőfi-versek, ill. a magyar népdalok fordításait is önálló kötetekben adta ki: , Gedichte: Nebst einem Anhang: Gedichte anderer ungarischer Dichter, Deutsch von , Frankfurt am Main, Literarische Anstalt, 1849, ill. Ausgewählte ungarische Volkslieder, Metrisch übersetzt von , Darmstadt, Leske, 1851. Arany László Pákh Albertre tett utalása hoz 1854. okt. 18-án írt levelének alábbi, a Toldi estéje megjelenésére vonatkozó mondatára céloz: „ azt a vicczet csinálta, hogy ezt is fordítja illy czím alatt: »soirée beym «.” ( AJÖM XVI., 494.; a cím fordítása magyarra visszafordítva: – ti. Toldy Ferenc – estélye; Toldy Ferenc eredeti, német vezetékneve , lásd Toldy sírjára, Magyarázatok, [cím]). később is említette az élcet nak, lásd 1854. dec. 1-jén kelt levelét = AJÖM XVI., 512. tréfája a VU Kertbeny-nekrológjába is bekerült [ VU, 29(1882)/5. (jan. 29.), 70.]; ez felidézhette ban a régi emléket. NB. fordításaiban nincsenek a Pákh-tréfához fogható durva félrefordítások. (Részletesebben lásd Kritikatörténet) Csokonai című versének Kertbeny-féle fordítása az : Gedichte című kötetben jelent meg (103–104.): Tarjányi Eszter megállapítása szerint ugyanakkor ezt valószínűleg nem ismerte ( Tarjányi 2017, 67.). 1850-től volt kapcsolatban vel; egy – elveszett – levelében részletesen elemezte Toldi-fordításainak hibáit (1851. jan. 26., AJÖM XV., 330.); 1852 nyarán feszültté is vált köztük a viszony (lásd AJÖM XVI., 84–89.); azután enyhült, hogy 1853. okt. 30-án megküldte nak az Album hundert ungrischer Dichter című kötetet (lásd AJÖM XVI., 362.). Kritikatörténet Arany László megjegyzésére utalva (lásd Keletkezés) Tarjányi Eszter úgy véli, hogy „ két kis versikéje olyan paródia, amely nemcsak re utal, hanem még Pákh Albert parodizáló technikájának is az utánzása.” Megállapítja, hogy Pákh Albert először A sípládás fia és a sípládás fiának az apja című paródiában (1846) tűzte pellengérre t. Arany László Pákh Albert-paródiára tett utalása azonban, úgymond, nem ehhez, hanem szóban terjedő Kertbeny-paródiájára vonatkozik; eszerint Keveháza című művét Kaffehaus des Johann Goldnak, a Toldi estéjét Soirée beim Herrn Schedelnek fordította volna ( Tarjányi 2017, 64.; az adat forrása: Detrich 1936, 57.; a Keveháza fordítása 1861-es Arany-fordításkötetében szerepel – ennek adatait lásd Keletkezés, címe: Die Hunnenschlacht –, 31–53.).