Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Egy számadás lapján, ceruzával, elmosódva; autográf (?V1945) Megjegyzés Kézirat híján nem állapítható meg, hogy eredetileg volt-e címe, vagy a HV 1888 adta címnek a kezdősor elejét (az AJÖM VI . nem közöl adatokat a *K1-ről). Keletkezés 1882 (a HV 1888 datálása szerint), . Scheiber Sándor szerint szalontai diákévei idején, ponyvairodalmi olvasmányaiból ismerte meg a témát, ahol „igen közismert figura. Ügyefogyott, tehetetlen, kétbalkezes, nincstelen Schlemihl-típus, akinek semmi sem sikerül. Ráadásul még beteg. Találhatott hát benne rokonvonásokat.” az alábbi forrásokat jegyzi fel, amelyek az OSzK ponyvagyűjteményében találhatók: Senki Pálnak szabaduló levele, és nevezetes tanúlt mestersége és szép három világi dallok. H. és év n. [1700-as évek végén]. Számozatlan 8 1. Címképen: A szabaduló Senki Pál. (Jelzete: L. eleg. m. 935 sz.) Senki Jancsinak fölszabaduló Levele és nevezetes tanult mestersége, három szép dallal, melyeknek se füle se farka nincs. Végy meg édes atyámfia! meg nem bánod. Budán, 1865. Nyom. Bagó Mártonnál. 8 1. Új Senki Pál, vagy: a soha meg nem halt és most mégis újra feltámadot Senki Palkó élete — élhetetlenségének mindennemű sallangtalansággal felákombákomozott megírása, melyet a szép tudománytalanságot kedvelők hurut és nátha kergető mulatságául lekörmölt Vidory Pista 8681-ike esztendőben az ő keservtelenségének napjaiban. Nyomatott és kapható Bartalits Imre könyvnyomdájában. 8 1. Címlapon: Senki Pál az oroszlánt szamárnak nézi. ( megjegyzi, hogy a 8681-es évszám „jobbról balra olvasva 1868-at ad”.) Senki Pál alakja szerepel Erdélyi közmondásgyűjteményében: „Átellenben lakik Senki Pállal” ( Erdélyi 1851, 6776.; 349.), jelentése szerint „nincs szállása, nincs hova fejét lehajtania”. Kriza János gyűjtésében: „Látom, ugyan jól ittál, / Te nagy torku Sönki Pál!” ( Vadrózsák, I., Kolozsvárt 1863, 80.) Az alakot Lévay József már egy, az 1852-es Költeményeiben megjelent versében megidézte (161–162.); a kötetet -nak „barátsága jeléül” ajánlotta. Senki Pálja duhaj, kóbor, csélcsap, henyélő, a holnappal mit sem gondoló. nek (Matkovich Pálnak), az 1850–60-as évek divatos pesti humoristájának egyik novelláskötete is ezt a címet viseli: Senki Pál történeteiből”. [ Scheiber Sándor, Arany János „Senki Pál”-ja, It, 40(1952)/1, 99–101.; ua.: Scheiber 1996, 500–507.] utóbb egy további forrást azonosított: Senki Pálnak, nevezetes tanúlt mesterséginek rövid le-írása. Komáromi ó és új kalendáriom, … 1810-dik esztendőre… Komáromban [é. n.] 31–33., „címlapja előtt látható a ponyván szokásos képe, amikor laput kötnek a talpa alá”. azt is kimutatja itt, hogy a MNyr-ben találkozhatott a témával [ Kalocsai, MNyr 8(1879)/10, 463–464., a szöveget lásd alább]. megemlíti, hogy Czuczor Gergely az 1840-es évek elején népdalkiadványt tervezett; ez nem készült el, csak az előszava, amelyben ezt írja: „Ideje már egyszer, hogy a Senki Pál, Angyal Bandi, Zöld Marci, Becskereki, Cigánylakodalom s több ilyféle igen aljas könyvecskénél valamivel csinosabb népdalok is megforduljanak a jámbor falusi ember kezei között.” (Idézi Horváth János, A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig, Bp., Akadémiai, 1978 [1927], 296.; lásd még: Pogány Péter, Folklor és irodalom kölcsönhatása a régi váci nyomda működése nyomán, I., Vásári ponyvairatok, IF 24, Bp., 1959, 71.) utal rá, hogy a toposz Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényében is feltűnik: „nálunk a harmadik udvarház a Senki Pálé…” (Báró Kemény Zsigmond, Özvegy és leánya, regény három részben, Bp., Franklin Társulat, 1911, 18.; az idézetet javítottuk.) Hász-Fehér Katalin további előfordulásokat sorol fel Vörösmarty Mihálytól, Jókai Mórtól, Bérczy Károlytól és Szász Károlytól, illetve (nek tulajdonítva a felfedezést) céloz a „Pál – pipál” rímre az alábbi szólásban: „Kár, kár varju Pál, Megmondtam, hogy ne pipálj”. ( Hász-Fehér 2012, 157., a hivatkozott hely: Rácz Endre, A belehallás jelenségéről, Nyelvtudományi értekezések, 134., Bp., Akadémiai, 1992, 46.) Senki Pál alakjának külföldi előzményei is vannak; 1290-ből való a francia Radulfus Historia de Nemine című prózai műve, „melynek hőse Nemo névre hallgat. A szerző a Bibliából és a klasszikus irodalomból összekeresgéli azokat a helyeket, amelyekben »nemo« előfordul, és mind reá alkalmazza.” A recenziókból, fordításokból „egész Nemokultusz keletkezett és egy külön »Secta Neminiana«. »Die Nemogeschichten haben dem Geschmacke von Tausenden entsprochen und weitergelebt, als viele originellere, ernstere Schriften längst vergessen waren«.” [A Nemo-történetek ezrek ízlésének feleltek meg, és továbbéltek, míg sok, eredetibb és komolyabb írás rég feledésbe merült.] ( , Die Parodie im Mittelalter, Stuttgart, Drei Masken Verlag, 1922, 244.) 1512 előtt szatírát írt róla, „az ügyefogyott szolga típusát figurázva ki”: „ 1512-ben szerez felőle költeményt, amelyet négy évre rá átdolgoz. Hatására számos hasonló keletkezik. Gyakran térnek vissza bennük az efféle sorok: [ Johannes Bolte, Die Legende vom Heiligen Niemand, Alemannia, Zeitschrift für Sprache, Litteratur und Volkskunde des Elsaszes Oberrheins und Schwabens, 14(1888)/2, 193–201.] A szépművészetben népszerűsítette [ , Von S Niemand, Alemannia, 17(1889)/2, 151.; lásd még: Uő, Vom heiligen Niemand, Alemannia, 18(1890), 131–134.]. [ Scheiber Sándor, Az Arany idézte Senki Pál külföldi mintái, FK, 16(1970)/1–2, 214.; ua. – Az Arany megverselte Senki Pál külföldi mintái címmel: Scheiber 1996, 508–510. – a cikkben szereplő bibliográfiai adatokat kiegészítettük.] A MNyr-ben megjelent folklórszöveg a következő: „Méltó Senki Pálnak tanult mestörsége. Ama historikusok mondása szörint, aki fölüle azt írja, hogy mivel elszánta vóna magát, a dinnyecsöszségre adta az életit. Addig tannûta a kovácscságot hogy ojjan varga telt ki belőle, hogy az olajöntő céhmestör nem fúrt ojjan nadrágokat, mint az micsodás fésűket föstött esztergába. Mer midőn az bábához vitték vóna patkolni, azt kérdé a paplanyos: hogy mejjik kerékgyártó őrőte mög ezt a kis kalamárist? A midőn csak ögy óráig űt a köszörű mellett; midőn fölözővel a cintányérokat mögánslágozta vôna, mingyárt ki és betanût mestörségébül ojjan stiblit épitött fábû nyakszorítónak a patikába, hogy a pékmestör agárfejü azt gondûta, hogya legjobb kümives is csak így borotvâja mög. A mi pedig az irását illeti, ojjan iró vôt, hogy aki százesztendeig tanûta a harangöntést, nöm tudott vôna tilinkóba ojjan görbe fésűket edzeni, mint az micsodás görbe békó kúcsokat viselt éhomra. Ügön ügön jó eszi vót; mer ha etyször möglátta a hálókötést, mingyár mögsütöte, főzte formájára a szántóvasat. Soha se láttam ojjan jóeszű embört, mer ha etyször mögmutaták neki, hogy mejjik ju(h) mejjik gazdáé, azután hogyha harmad nappal későbben mönt vôna is haza: mögmutata, mejjik malacz ki ökre. (Sárköz, Kalocsa)” Kritikatörténet Barta János tkp. megállapítását ismétli meg: „Régi ponyvaolvasmány emléke adja az ötletet a Mi vagyok én

 [!]

[sic!]

kezdetű aprósághoz. A folklórban és az alsóbbrendű irodalomban ismeretes Senki Pál megint az önszemlélet, az önkicsinylés lehetőségét kínálja nak: egyetlen vonással odavetett, de keserű torzkép önmagáról:” [itt idézi a verset]. ( Barta 1987 [1982b], 159–160.) Fordítás Olasz: Che cosa sono io (Marta Dal Zuffo) = Dal Zuffo–Sárközy 1997, 146–147. Hangfelvételek Mensáros László Arany János verseit mondja, Hungaroton, SLPX 14087, 1988, 0’ 12” Arany János estéje, Hungaroton, SLPX 13836, 1981, Sinkovits Imre, 0’ 14”; ua.: Őszikék és más költemények, Hungaroton, HCD 14284, 2000 Arany János versei Bálint András előadásában, Bp., Kossuth–Mojzer, 2006, (a Tanulság című blokkban, 1’ 14”) Hallgatni Aranyt, www.hallgatniaranyt.hu [2017], Mihályi Győző, 0’ 24”