Bibliográfiai adatok
Melyik a bűnös?
Szerző: Arany János
Bibliográfiai adatok
Cím: Arany János Munkái
Alcím: Kisebb költemények 3. (1860-1882)
Dátum: 2019
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Universitas Kiadó
ISBN:
Szerkesztő: Korompay H. János
Sajtó alá rendező: S. Varga Pál
Kézirat leírása:
Ország: Ismeretlen.
Azonosító:
A kézirat leírása:
Keletkezés:
Hely: Budapest
Nyelvek:
magyar
Kulcsszavak:
vers
Szövegforrások listája:
- Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
- Szövegforrás II: HV 1888, 517
Elektronikus kiadás adatai:
A kritikai kiadás készítői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
transcriber: Csonki Árpád
XML szerkesztő: Fellegi Zsófia és Bobák Barbara
Kiadás:
digital editionMegjelenés:
M1 HV 1888, 517. (Forgácsok) (alapszöveg) [ AJÖM VI., 167.]Megjegyzések
Megjegyzések:
KeletkezésBp
. Az
AJÖM VI
. jegyzete szerint a vers alapgondolata „emlékeztet
Philibertus látomására a Nádor-kódexben” (
AJÖM VI., 251.). A Nádor-kódexet (1508) 1857-ben Toldy Ferenc adta ki (
Nádor-codex, A Pesti Egyetemi könyvtár eredetiéből
bevezetéssel és szótárral […] Budán, Cs. Kir. Egyetem, 1857). A
Philibertus látomása a 12. századi,
„Gualterus Mapesnek tulajdonított Visio Philiberti prózai fordítása” [a
latin verset Disputatio v. Conflictus Corporis et
Animae (A Lélek és a Test vitája) címen is emlegetik];
lásd
Nagy Szilvia, Philibertus látomásának útja egy
iskoladrámáig = Szín – játék – költészet:
Tanulmányok a nyolcvanéves Kilián István tiszteletére, szerk.
Czibula Katalin, Demeter Júlia, Pintér Márta Zsuzsanna, Bp.– Nagyvárad, Partium – Protea Egyesület – rec.iti, 2013,
317–328.: 317.
A Nádor-kódexben olvasható szövege így kezdődik: „És íme, néminemű
lélök eljöve, ki ez megmondott testből bűnökkel rakva kiment vala nagy óhajtással
és szöpögéssel, a testnek bűneit ekképpen siratta vala. A lélök álla a test
mellett, és ím, ilyen beszéddel kezdé őtet keményön fegyelmezni és dorgálni. Itt
szól a lélök a testnek, és úgymond: Ó, nyavalyásságos test, ki ejte ekképpen le
tégödet, kit ez velág tegetlen Budapest
[szerkesztői feloldás]
minap[hiány]
Te miattad,
nyavalyás test, pokolba vagyon széköm. Én, ki nagy nömösen terömtöttém vala, és
Istennek hasonlatosságára szerzettettem vala, temiattad, ó, nyavalyás test, íme,
mint feketültem meg!” A test vitába száll a lélekkel: „No, én lelköm vagy-é te, ki
ily keményön szólsz vala? Nem mind igazak, akiket mondál. Ím, ezt nyilvánvaló
bizonyságokkal bizonyétom, hogy félig igazak és félig nem. Ezt vallom, hogy
sokszor tévölygettettelek tégöd, és jó mívelködetöktől megvontalak, de ha
valamikoron a test a lélökkel bűnt tehetött, ez nem csoda. Hallgatsza, ím,
megmondom, mire az ördög és a velág, ki-ki mind ő szokása szerént, vonssza a
testöt mind ő tehetsége szerént. De miként immár megmondád, Isten tégöd szépön
terömtött volt, és jól és nemes értelmével megajándékozott volt, és ő képére
szerzött, hogy szolgálóleányod lennék, engöm neköd adott. Azért, ha te én
asszonyom voltál, és okosságod volt, engöm ez velágba mire nem bírtál, és énneköm
mire kedveztél alkalmatlan dolgokba, ellenöm mire nem állottál?
Nem a test, de a lélök bűnös, Mert a testnek a lélöknek miatta kell
megenyhéjtetni, ha akar uralkodni, a test a lélök nélkül semmit nem teszön.” A
látomás végén két rémisztő ördög jelenik meg, akik a lelket kárhozatra viszik. [
Kettős elmélkedés a világi dolgok állhatatlanságáról s a
gonoszok veszedelméről, 312–342., az átírás az alábbi kiadást
követi:
Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez,
Középkor (1000–1530), szerk. Madas Edit, Bp., Sermones Compilati – Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi
Magyar Irodalomtudományi Intézet, 1991.] A látomás rövid összefoglalását
lásd Toldy Ferenc bevezetőjében (18.).
A dialógust (más forrás alapján) feldolgozta Nyéki Vörös Mátyás is (Dialogus, 1620; lásd
RMKT, XVII. század, 2., Pécseli Király Imre,
Miskolczi Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, s. a. r.
Jenei Ferenc, Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, Bp., Akadémiai, 1962, 133−171.); a további részleteket lásd
Nagy Szilvia fent idézett művében.
Horváth Károly – az
AJÖM VI
. jegyzete nyomán – felveti, hogy a vers forrása „a középkori Visio Philiberti legenda XVII. század eleji Ének a gazdagrul c.
változata. Arról a gazdagról van szó az Énekben, aki
– a Lukács evangéliuma szerint (16. 19–31.) – az üdvözült szegény
Lázárral szemben a pokolra jut.” (
Horváth 1990, 40.) Az Ének a
gazdagrul a Lipcsei-kódexben és a
Szentsey-daloskönyvben maradt fenn; előbbit Toldy Ferenc adta ki (
A magyar költészet kézikönyve, Pest, Heckenast,
1855, I., 180–181.), utóbbit Thaly Kálmán (
Régi magyar vitézi énekek és elegyes dalok,
[kiad.] Thaly Kálmán, Pest, Lauffer Vilmos, 1864, I., 337–340.;
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter
Thaly
a 16. sz.-ra teszi a vers
keletkezését). Ez a vers ugyanakkor nem párbeszéd; a gazdag holta után lelke
kárhoztatja a bűnös testet. [Részletesebben lásd
Horváth János, Ének a gazdagrul, EPhK,
38(1914)/5, 329–332.]
Thaly Kálmán
Arany
versének az Ének a gazdagrul című verssel
való kapcsolatát Szilády Áron mutatta ki, megállapítván: „Az Ének a
gazdagról
Arany János
[!]
Arany János figyelmét is megragadta és csak sajnálnunk lehet, hogy kisérlete
töredék maradt, mert ha Melyik a bűnös? czímű
költeményét befejezi, akkor maradandó alkotásainak száma egygyel bizonyosan több
volna.” Itt idézi [sic!]
AJ
versét, párhuzamként pedig az Ének alábbi
sorait, a 10–12. vsz.-ból [az átírás az alábbi kiadást követi:
RMKT, 8, XVII. század, Bethlen Gábor korának
költészete, szerk. Stoll Béla, s. a. r. Komlovszki Tibor és Stoll Béla, Bp., Akadémiai, 1976, 262.]: „»Elö alomkorban az gazdag
megh hala, belöle az Lölket ki ragattak vala. Az Lélek mellette am megh allapodek,
kezde az holt testet oly igen pögdözni. Oh te atkozott test« stb.”
Arany János
Szilády
Nyéki Vörös Mátyás versének párhuzamos helyét, ill. a Visio
Philiberti latin szövegének vonatkozó részletét is idézi, ugyanakkor
nem veszi számításba a vers esetleges közvetlen kapcsolatát a
Philibertus-látomással. [
ItK, 11(1901), 82–88.: 85–86., Szilády Áron
Sz. Á
, aláírással, cím nélkül, az Adattárban; a cikk ill.
szerzője nem szerepel a tartalomjegyzékben és a betűrendes névmutatóban sem (NB.
az OSzK internetes adatbázisa is hibásan adja meg elérhetőségét). A szerzőt
Alszeghy Zsolt nevezte meg, Horváth János cikkét bíráló jegyzetében,
EPhK, 38(1914)/6–7, 500–501. Szilády Áron
Szilády
cikkének azonosságát a szerző Középkori latin
versek magyar fordításairól címen 1899-ben
tartott akadémiai előadásával Horváth János mutatta ki viszontválaszában,
EPhK, 38(1914)/6–7, 501–503.: 501. Horváth János cikkét és a vitát lásd még:
H. J. irodalomtörténeti munkái, szerk.
Korompay H. János és Korompay Klára, Bp., Osiris, 2006, II., 2006, 535–543.].
Szilády Áron
Voinovich
A néma háborúval és a Buga
Péterrel együtt azok közé a töredékek közé sorolja, amelyek
„nagyszerűeknek ígérkező elgondolások csonka darabjai” (
AJÖM VI., 215.). Horváth Károly a Dante-ódával és a Honnan és hová? című verssel hozza összefüggésbe: „A túlvilágnak arról
a tartományáról, melyben – a Dante ódát idézve – a
»Leviathán« uralkodik, csak egy töredéke szól”. (
Horváth 1990, 40.)
Voinovich Géza