Arany János munkái

Megjegyzések:

Kéziratjellemzők *K1 Rockenstein Mihály sírköve Karlsbadban (ismeretlen kéz alkotása; megsemmisült, lásd Keletkezés) Az alapszöveg kiválasztása Bár az M1 korábbi, alapja ugyanúgy a *K1, mint M2-é; utóbbi, lévén szakfilológus közlése, megbízhatóbb. Megjegyzés A címet az Arany 2003 nyomán adtuk. Keletkezés 1869. jún. után, Karlsbad. A vers szövegét Tolnai Vilmos jegyezte le a karlsbadi zsidó temető sírkövéről, amely azóta megsemmisült: „Egy másik sírvers is van még, melyről hol, hol nem – urát adni nem bírom – azt olvastam, vagy hallottam, hogy szintén írta. Egyik karlsbadi tartózkodása alkalmával kérte volna meg egy magyarországi zsidó fürdővendég, írjon ott meghalt fiának sírkövére egy néhány sort. Mikor Karlsbadban jártam, felkutattam a zsidó temetőt s csakugyan a jobboldali osztályban, hátulról az ötödik sorban, az utolsóelőtti kövön a következő distichont találtam (a sorok a kő keskenysége miatt meg vannak szakítva, ezt elválasztó vonallal jelölöm): Az Arany-irodalomban nem bírtam megtalálni e vers hitelességének igazolását. Kristóf György sem említi Arany János Karlsbadban cz. czikkében (Uránia, 1913, 390, 512). Közli: TOLNAI VILMOS”. (A cikk adatait lásd Megjelenés, M2.) A cikk, amelyre homályosan emlékezett, a VU-ban jelent meg, 1888-ban: „A karlsbadi új zsidótemetőben 1869 nyarán ásták meg az első sírt. Lakója Rockenstein Mihály, egy 27 éves zsidó vallású magyar lett. Apja, Rockenstein Lipót azon bölcselő elmék közé tartozott, amilyenekkel a mívelt zsidókörökben gyakran találkozhatni. De az öreg t minden bölcsészi volta mellett is megtörte fia halála. Fájdalmasan panaszkodott a csapásról egy ismerősének, mialatt fia sírját megtekinték, s a felállítandó emlékkőről beszélgettek. Itt találkozott Arany János sal, kinek költői lelke még e sok élvet nyújtó fürdőhelyen is inkább kereste az örök szépet, a hallgatva is ezer nyelvvel beszélő természetet, habár e hely a temető volt is.

Arany

Arany János

megérté az öreg fájdalmát. Átérzé azt, s másnap az öregnek ezt a verset adta át, hogy vésesse fia sírkövére: [itt következik az M1 szövege]. Arany betűkkel vésték márványba a hálás örömmel vett sírverset. S nak húsz aranyat küldött. azonban visszaküldte a húsz aranyat. Ember, ki arany nélkül is arany. Hajdú Nagy Sándor ” [ VU, 35(1888)/1. (jan. 1.), 15.] A cikkre Szilágyi Ferenc hívta fel a figyelmet (szerzőjének nevét tévesen nak írva), az alábbi megjegyzéssel: „Nem sikerült idáig közelebbit megtudnom a vers közreadójáról, ról sem, de nincs okunk kételkedni a közlemény hitelességében”. ( Adatok egy Arany-vers hitelességéhez s egy Arany-töredékhez, ItK, 70(1966)/3–4, 448–450.: 450.) A verset idézi Molnár Béla ( Molnár 1933, 13.), Csekey István pedig arról számol be 1932-ben, hogy a sírkövet „nem sikerült az elmúlt nyáron felkutatnunk. Nem is tudnak felőle Karlsbadban.” [ Csekey István, Arany János Karlsbadban, Nagykőrösi Híradó, 10(1932), (okt. 30.), 3.] A sírkőnek tehát 1931-ben már nem volt nyoma. Voinovich Géza ellentmondásosan nyilatkozik a versről; AJ-életrajzában feltétel nélkül nak tulajdonítja ( Voinovich 1938, 229.), míg az AJÖM VI . jegyzetében – miután az M2 alapján közli a szöveget – azt állapítja meg róla, hogy „em hiteles, a szöveg kevéssé mutat ra” (245.; NB. tévesen hivatkozik Kristóf György cikkére, mert abban nincs szó a versről). állítására, amely szerint az adatokat „magától Rockenstein Lipóttól szerezhette a közlő” (450.), nincs bizonyíték (s ha az apa személye az általa is tal azonosított személy [lásd alább], ez igencsak valószínűtlen, mert az illető 16 évvel korábban, 1872-ben elhunyt). Amíg a VU közleménye más forrásból nem igazolható, a verset a kétes hitelűek közé kell sorolnunk.