AJOM1

Megjegyzések:

levélválasza először ebben a könyvben : Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei stb — Közzéteszik és feldolgozzák dr. Mikes Lajos és Dernői Kocsis László, 1930. — A Válasz nyomtatva először az Életképekben, 1847., I. félév, 19. sz., május 8., másodszor csak a költő halála után a Budapesti Hírlapban, 1882. 322. sz. mutatványul az ÖM készülő kiadásából; harmadszor ÖM. — Ez a vers jelent meg nevével elsőnek kisebb költeményei közül. Vallomás ez költői irányáról. Toldi sikere a Kisfaludy-Társaság költői pályázatán felkeltette figyelmét. Elkérte a kéziratot a Társaság titkárától, Erdélyi Jánostól, s amint elolvasta, levelet és verset írt nak, kiben a maga népies irányának követőjét látta. ezzel a verssel és levélben válaszolt. versét s a maga válaszát másolatban elküldte barátjának, Szilágyi Istvánnak (47. nagypéntek). Midőn Toldi megjelenése küszöbön állott, kiadta a maga versét az Életképekben (1847. ápr. 17.), Toldi megjelenése után válaszát szintén. Akkorra Vahot Imre már a Pesti Divatlaphoz kapcsolta t, (nak 1847. nagypéntek), aki nem tudta, hogy a fiatal írók tal szakítva, az Életképek körül csoportosultak. a Divatlap 21. számában, május 16-án, Igazolás címen szükségesnek látta kijelenteni, hogy a verset még akkor adta át nek, mikor nem volt elkötelezve a Divatlap kizárólagos munkatársának. (tal való viszonyáról l. levelét hoz, 1847. nagypéntek, — hez, jún. 25.) A Kisfaludy-Társaság Szépirodalmi Szemléje a folyóiratok közleményeit is bírálni szokta. 1847. jún. 13-án a 20. számban a három divatlapról beszámolva, elismeri verséről, hegy »megragadó, teli népölelő hévvel«, de megrója, hegy »ő magán kezdi a költészetnek vagy minek a történetét«, A Honderű folyvást gúnyolta t, most is igyekezett nevetségessé tenni költői levélváltásukat ( 1847. 20. sz. máj. 18. ); travestiát közölt Óda Ökörszemhez és Viszonóda Sármányká-hoz címmel. (Lenyomtatva: Petőfi napjai a magyar irodalomban, 1842— 1849-ig, összeállította Endrődi Sándor,— 304— 305 1.) Július 6-án pedig azt írja az Irodalmi ÁBC -rovatban : Nevezetességül rójuk fel róla (ról), hegy úr által megénekeltetett s viszont ő is megénekelte -t« ( 1847. II. félév, 1. sz. 15. 1. ). Greguss Ágost Futár c. füzetében (Szarvas, 1847.) élesen bírálva a Szózatot s Összes Költeményeinek találomra kikapott 14-ik ívét, szintén így csúfolódott: »Petőfi Sándor verset ír Arany Jánoshoz; mi következik ebből ? Arany János visszaír Petőfi Sándornak.« 1858-ban azt írta üdvözlő verse kéziratának szélére : »A Választ erre nem vettem föl 1856-ban kisebb költeményeim közé. Ki hitte volna nekem már ekkor, hogy kétszeri sikeres pályázat után nem dagadtam ki bőrömből ? hegy barátságát oly nagyra tartom, mint e Válaszban ki van fejezve. Csúnya álszeméremnek mondanák, ami akkor, nagy meglepetésemben, valódi érzés volt. Aztán, szó ami szó, a rögtönzött »Válasz« nem is méltó a lelkes költeményhez.« Összes Munkái kiadásának tervében azonban kijelölte helyét.