Eldorádó

Bibliográfiai adatok

Eldorádó

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Hazánk, 1848. 175. sz., febr. 17.
Szövegforrás III: ÖM 1883.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Megjegyzések

Megjegyzések:

Először a győri, Hazánk-ban (szerk. Kovács Pál) 1848. 175. sz., febr. 17. Másodszor az ÖM. Elegyes darabjai közt. A Hazánkban közölt szöveg az akkori helyesíráson kívül nem különbözik a későbbitől. A Hazánk 1847-ben indult meg. Azelőtt Győrnek németnyelvű újságja volt: Vaterland. 1846-ban egy bálon

Radákovits

Vas Gereben

(a későbbi Vas Gereben) társuk vezetése alatt egész csoport diák nyomult be a táncterembe, potrohos németnek öltözve, kezökben a Vaterland egy-egy száma. A tüntetésnek sikere volt, a lap 1846. végével megszűnt. Helyébe a Hazánk lépett, a neves elbeszélés-író, Kovács Pál szerkesztésében. Irodalmi rovata magas színvonalon állott.

Petőfi

Petőfi Sándor

1847-ben az Életképek mellett csak ide dolgozott éves szerződéssel; havonta két verset küldött; itt jelentek meg Úti levelei. Ide toborozta barátait is :

Tompá

Tompa Mihály

t, Kerényit,

Lisznyai

Lisznyai Kálmán

t; dolgozott oda

Garay János

Vajda János

Gyulai Pál

Mentovich Ferenc

. 47-ben, Szalontán-időzése után,

Petőfi

Petőfi Sándor

azt írta Kovács Pálnak (jún. 19.) : »Arany Jánossal beszéltem. . . szerezd meg, mert nagy költő, annyit mondhatok.«

Arany

Arany János

t is bíztatta : »A Hazánk-ba pedig szabad és kell írnunk,

Jókai

Jókai Mór

maga is dolgozik bele.« (jún. 18. Ez azt jelenti, hogy összefér az Életképek dolgozótársi viszonyával.)

Arany

Arany János

küldött is egy részletet Toldi estéjé-ből ( Első ének, 1— 13. vszak, megjel. 1848. 160. sz. jan. 13. ,

Arany

Arany János

levele jan. 7.) Eldorádó aranytermő vidék, Utópia,

Délafriká

Dél-Afrika

ba képzelve. A költemény

Petőfi

Petőfi Sándor

nek Okatootaia c. versére emlékeztet, melyet szerzője a közteherviselés elvének a főrendi táblán való bukása idején írt. ( Ferenczi Zoltán : Petőfi életrajza, III. 185. l.) Mindkettőben fonákul kell érteni a dicséretet. Elmaradottságunk szomorú bizonyságait, a rossz utakat, a vízszabályozás híját,

Arany

Arany János

Az elveszett alkotmány IV. énekében is említi. Az ingyen bor a korteskedésre vonatkozik, a földosztás a telepítés tervére. Ez ellen kelt ki

Tompa

Tompa Mihály

szintén Pusztán című költeményében, 1850.

Tompa

Tompay Mihály

műveinek kiadásában

Lévay

Lévay József

azt írja, már »méregették is az alföldi homokos és nem homokos síkságot, melyekről a külföldi (kivált bécsi) lapok hosszá cikkeket is hoztak, azt gondolván, hogy itt gazdátlanul heverő roppant térségek vannak.«

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

ELDORÁDÓ

n.1

Van egy ország : Eldorádó,

n.2

Innét a nagy Királyhágón,

n.3

Kelletig van benne minden,

n.4

Az nem is kell, ami nincsen,

n.5

Boldog egy nép aki lakja :

n.6

Árnyékon a legyet csapja.

n.7

Búzájától, mikor terem,

n.8

Dohossá lesz minden verem

n.9

S mind magának kell megenni,

n.10

Mert nem tudja hova tenni.

n.11

Ha pedig nem term ett elég,

n.12

Eladhatja mind, vagy felét:

n.13

Bezzeg akkor van vevője

n.14

S jó hasznot kapar belőle.

n.15

A kenyérre, a haszonra,

n.16

Mellyel tele zsebje, gyomra,

n.17

Fel is önthet, mert az ecet . . .

n.18

Isten bocsáss !

n.19

Ez ráfogás :

n.20

A sok jó bor rajtaveszett.

n.21

Vagy ha nem bort — vizet óhajt, —

n.22

Boldog ország ! — az se nagy baj

n.23

Egyet sem lép érte lába,

n.24

Felmegy a víz ablakába,

n.25

Vagy az isten fellegébül,

n.26

(Míg új háza fel nem épül)

n.27

Ingyen ömlik a nyakába.

n.28

De ki bolond innék vizet?

n.29

Bort ihatik, mégsem fizet :

n.30

Sőt — aranykor tért-e vissza?—

n.31

Még fizetnek amért issza !

n.32

Részeg fővel ha lefekszik,

n.33

Elhorkolhat holnap estig :

n.34

Más kisöpri háza táját,

n.35

Fel sem költi a gazdáját;

n.36

Más megfeji a tehenét,

n.37

(El sem viszi, csak a tejét) ;

n.38

Mindent más csinál helyette,

n.39

Úgy álmában, mint imette ;

n.40

S bízta másra, vagy nem bízta,

n.41

Mire ébred, minden tiszta,

n.42

Minden megvan, minden jól van

n.43

(Csak a borjú nincs az ólban) ;

n.44

S m inthogy tenni

n.45

Már nincsen mit,

n.46

Legfölebb fejét vakarja

n.47

S száját tátja . . . ha akarja.

n.48

Másutt tán nem is képzelik :

n.49

Ott a száj túl mennyi telikm

n.50

Úgy hogy a kéz és az elme

n.51

Szinte rozsdát kap, heverve,

n.52

Mert csak száj kell és nagy torok,

n.53

Hogy rendin menjen a dolog.

n.54

Száj kell hozzá, hogyha raknak

n.55

Füst-alapot légváraknak;

n.56

Szájjal áldoz a közjóra

n.57

Az országnak dús lakója ;

n.58

Hát a hazát — oh ! azt pedig

n.59

Majd megeszik, úgy szeretik —

n.60

Mégse tettel: szájjal védik,

n.61

Pipálgatva örökkétig.

n.62

És valóban — amely ennyi

n.63

Jó dohányt bír megteremni —

n.64

Méltó is, a hon javára es

n.65

Bátran kelni szál pipára.

n.66

— De ki győzne mindent hosszan

n.67

Elsorolni, ami ott van?

n.68

Az iszonyú boldogságot,

n.69

Milyet ember sose látott?

n.70

Aki Tamás a dologban

n.71

És akarja tudni jobban,

n.72

Menjen oda, üssön tanyát,

n.73

Nem kérdik ott apját, anyját;

n.74

Boldognak, boldogtalannak

n.75

Uraságot, földet adnak.

(1848.)

Verzió: II : Hazánk, 1848. 175. sz., febr. 17.

ELDORÁDÓ

n.1

Van egy ország : Eldorádó,

n.2

Innét a nagy Királyhágón,

n.3

Kelletig van benne minden,

n.4

Az nem is kell, ami nincsen,

n.5

Boldog egy nép aki lakja :

n.6

Árnyékon a legyet csapja.

n.7

Búzájától, mikor terem,

n.8

Dohossá lesz minden verem

n.9

S mind magának kell megenni,

n.10

Mert nem tudja hova tenni.

n.11

Ha pedig nem term ett elég,

n.12

Eladhatja mind, vagy felét:

n.13

Bezzeg akkor van vevője

n.14

S jó hasznot kapar belőle.

n.15

A kenyérre, a haszonra,

n.16

Mellyel tele zsebje, gyomra,

n.17

Fel is önthet, mert az ecet . . .

n.18

Isten bocsáss !

n.19

Ez ráfogás :

n.20

A sok jó bor rajtaveszett.

n.21

Vagy ha nem bort — vizet óhajt, —

n.22

Boldog ország ! — az se nagy baj

n.23

Egyet sem lép érte lába,

n.24

Felmegy a víz ablakába,

n.25

Vagy az isten fellegébül,

n.26

(Míg új háza fel nem épül)

n.27

Ingyen ömlik a nyakába.

n.28

De ki bolond innék vizet?

n.29

Bort ihatik, mégsem fizet :

n.30

Sőt — aranykor tért-e vissza?—

n.31

Még fizetnek amért issza !

n.32

Részeg fővel ha lefekszik,

n.33

Elhorkolhat holnap estig :

n.34

Más kisöpri háza táját,

n.35

Fel sem költi a gazdáját;

n.36

Más megfeji a tehenét,

n.37

(El sem viszi, csak a tejét) ;

n.38

Mindent más csinál helyette,

n.39

Úgy álmában, mint imette ;

n.40

S bízta másra, vagy nem bízta,

n.41

Mire ébred, minden tiszta,

n.42

Minden megvan, minden jól van

n.43

(Csak a borjú nincs az ólban) ;

n.44

S m inthogy tenni

n.45

Már nincsen mit,

n.46

Legfölebb fejét vakarja

n.47

S száját tátja . . . ha akarja.

n.48

Másutt tán nem is képzelik :

n.49

Ott a száj túl mennyi telikm

n.50

Úgy hogy a kéz és az elme

n.51

Szinte rozsdát kap, heverve,

n.52

Mert csak száj kell és nagy torok,

n.53

Hogy rendin menjen a dolog.

n.54

Száj kell hozzá, hogyha raknak

n.55

Füst-alapot légváraknak;

n.56

Szájjal áldoz a közjóra

n.57

Az országnak dús lakója ;

n.58

Hát a hazát — oh ! azt pedig

n.59

Majd megeszik, úgy szeretik —

n.60

Mégse tettel: szájjal védik,

n.61

Pipálgatva örökkétig.

n.62

És valóban — amely ennyi

n.63

Jó dohányt bír megteremni —

n.64

Méltó is, a hon javára es

n.65

Bátran kelni szál pipára.

n.66

— De ki győzne mindent hosszan

n.67

Elsorolni, ami ott van?

n.68

Az iszonyú boldogságot,

n.69

Milyet ember sose látott?

n.70

Aki Tamás a dologban

n.71

És akarja tudni jobban,

n.72

Menjen oda, üssön tanyát,

n.73

Nem kérdik ott apját, anyját;

n.74

Boldognak, boldogtalannak

n.75

Uraságot, földet adnak.

(1848.)

Verzió: III : ÖM 1883.

ELDORÁDÓ

n.1

Van egy ország : Eldorádó,

n.2

Innét a nagy Királyhágón,

n.3

Kelletig van benne minden,

n.4

Az nem is kell, ami nincsen,

n.5

Boldog egy nép aki lakja :

n.6

Árnyékon a legyet csapja.

n.7

Búzájától, mikor terem,

n.8

Dohossá lesz minden verem

n.9

S mind magának kell megenni,

n.10

Mert nem tudja hova tenni.

n.11

Ha pedig nem term ett elég,

n.12

Eladhatja mind, vagy felét:

n.13

Bezzeg akkor van vevője

n.14

S jó hasznot kapar belőle.

n.15

A kenyérre, a haszonra,

n.16

Mellyel tele zsebje, gyomra,

n.17

Fel is önthet, mert az ecet . . .

n.18

Isten bocsáss !

n.19

Ez ráfogás :

n.20

A sok jó bor rajtaveszett.

n.21

Vagy ha nem bort — vizet óhajt, —

n.22

Boldog ország ! — az se nagy baj

n.23

Egyet sem lép érte lába,

n.24

Felmegy a víz ablakába,

n.25

Vagy az isten fellegébül,

n.26

(Míg új háza fel nem épül)

n.27

Ingyen ömlik a nyakába.

n.28

De ki bolond innék vizet?

n.29

Bort ihatik, mégsem fizet :

n.30

Sőt — aranykor tért-e vissza?—

n.31

Még fizetnek amért issza !

n.32

Részeg fővel ha lefekszik,

n.33

Elhorkolhat holnap estig :

n.34

Más kisöpri háza táját,

n.35

Fel sem költi a gazdáját;

n.36

Más megfeji a tehenét,

n.37

(El sem viszi, csak a tejét) ;

n.38

Mindent más csinál helyette,

n.39

Úgy álmában, mint imette ;

n.40

S bízta másra, vagy nem bízta,

n.41

Mire ébred, minden tiszta,

n.42

Minden megvan, minden jól van

n.43

(Csak a borjú nincs az ólban) ;

n.44

S m inthogy tenni

n.45

Már nincsen mit,

n.46

Legfölebb fejét vakarja

n.47

S száját tátja . . . ha akarja.

n.48

Másutt tán nem is képzelik :

n.49

Ott a száj túl mennyi telikm

n.50

Úgy hogy a kéz és az elme

n.51

Szinte rozsdát kap, heverve,

n.52

Mert csak száj kell és nagy torok,

n.53

Hogy rendin menjen a dolog.

n.54

Száj kell hozzá, hogyha raknak

n.55

Füst-alapot légváraknak;

n.56

Szájjal áldoz a közjóra

n.57

Az országnak dús lakója ;

n.58

Hát a hazát — oh ! azt pedig

n.59

Majd megeszik, úgy szeretik —

n.60

Mégse tettel: szájjal védik,

n.61

Pipálgatva örökkétig.

n.62

És valóban — amely ennyi

n.63

Jó dohányt bír megteremni —

n.64

Méltó is, a hon javára es

n.65

Bátran kelni szál pipára.

n.66

— De ki győzne mindent hosszan

n.67

Elsorolni, ami ott van?

n.68

Az iszonyú boldogságot,

n.69

Milyet ember sose látott?

n.70

Aki Tamás a dologban

n.71

És akarja tudni jobban,

n.72

Menjen oda, üssön tanyát,

n.73

Nem kérdik ott apját, anyját;

n.74

Boldognak, boldogtalannak

n.75

Uraságot, földet adnak.

(1848.)