AJOM1

Megjegyzések:

Először a Szépirodalmi Lapokban, 1853. 2. sz., jan. 5. (szerk. Pákh Albert, szerk. társ Gyulai Pál, kiadó tulajdonos Emich Gusztáv. Hetenként kétszer jelent meg.) azt írta nek: ». . . nem rossz lapok volnának, nehezen élnek meg« (1853. márc. 2.). Az első év végén csakugyan megszűntek. mind a két szerkesztővel barátságban volt. Már az első számra elküldte ezt a versét, de elkésve érkezett. Az első szám Nyilt levelezésében ezt olvashatni:« urnak. — K.-n : Mindenkor ily fényes sikert sürgetéseinknek s célunk elérése bizonyos. Első számunk már szerkesztve volt. Bővebben más uton.« Erről tréfálkozik levelében , jan. 5. után : az ő Távolból c. költeménye jelent meg az első számban. balladáját kéziratból felolvasta több író előtt, ritmusa mindenkit elragadott, »többen valóságos csárdást hallottak a hangokban.« (nak, 1853. jan. 5.) Másodszor KK. 1856. A két szöveg egyezik. A közvetlen forrást ( A.J. ballada-forrásai. — IK. 1900— 271— 5.) történetében jelölte meg (1851. II. köt. 370— 71. l.). azt írja : »Zsigmond t megerősítette s miután szemben Galambóccal Lászlóvára felépült, 1428. tavasszal a török ellen készült . . . Április végén szárazon és vizen megtámadtatott. A Moravából . . . érkezett török hajók . . . felgyujtattak, s itt Rozgonyi hitvese, Cecilia, a Szent-Györgyi grófok családjából. . . gályájáról, melyet maga vezérlett, több török hajót felgyújtott. . . s férjének oldala mellett nevezetes részt vett az erősség ostromában. — Május végén roppant sereggel. . . közeledett. A meglepett király nem merészelvén százezerre menő sergével megmérkőzni, alkudozásra lépett. . . A magyar erőnek egy része már- a túlsó parton volt, midőn népe. . . Zsigmondra és a tartalék seregre vetették magokat. A király Rozgonyinak köszönte életét, aki őt magával egy csónakba ragadta. . . míg oltalmába vette.« Rozgonyinét jobban kiemeli Virág Benedek Magyar Századaiban, de a Moravát és a százezernyi sereget nem említi. A király a hős asszonynak adott adomány levelet. (Fejér : Cod. Dipl., X . 7.. 628, 773. ; idéz belőle Horváth Mihály, egészben közli a milleniumi Magyar Nemzet Története.) — Hogy a török ekkor hallott volna először ágyuszót, azt Fesslerben keresi (Gesch. d. Ungern, IV. 375.), de csak annyit talál, hogy a hős amazon »sandte aus ihren Bombarden. . . und Ballestern Tod . . . in die Burg.« E balladáról a költő nak azt írta (1853. febr. 6.) : — ». . .előképe ama skót balladákban van meg. . . de a skót élet helyén magyar életet mertem vázolni, utánozva egyedül a ballada menetelét, ezt is csupán azért, mert. . . egy-két igazán a néptől eredt balladáink menetével bámulatosan megegyez.« párhuzamos pontokat talált e ballada és Sir Patrick Spens között, melyet a költő ez időtájt fordított le. maga mondta Szász Károlynak, hogy »a gálya s vészteli hajózás gondolatát e skót ballada költötte fel benne.« ( Arany balladáiról. — Pesti Hirlap, 1884. 49— 50. sz., febr. 19— 20. ) könyvei közt Herrig ballada-gyűjteménye volt meg. (l. Sir Patrick Spens jegyzetét). Tanártársának, a Shakespeare-fordító Ács Zsigmondnak megvolt és kötete : Handbuch der englischen Sprache und Literatur. Poetischer Teil. Berlin, bey C. G. Neuck. 1811. — Elek Oszkár nak úgyszólván valamennyi balladájához angol mintát próbál keresni, a Rozgonyinéhoz gyűjteményéből (II. 181— 185.) Ambree Margitban, akit kedvesének halála hősi bosszúra indít; ez inkább Az egri leány felé mutatna. Hogy a harcos amazon nevét felkapja a hír, nem egyéb közhelynél. ( : Skót és angol hatás A. J. balladáiban. — It., 1912.) A költeményt Gyulai Pál azon melegében fejtegette a Szépirod. Lapokban (16. sz.) 1000 jegy alatt, a Szikszói Enyhlapokat ismertetvén. maga is kiemelte e típust: »Női vitézség, nőiséggel indokolva.« (A Zrinyi-tanulmányt folytató feljegyzéseiben, III. Az époszi szerkezet. Cselekvés. Jellemek.) A költeményt jegyzetekkel kísérte Komáromy Lajos, Nemzeti Nőnevelés. 1880. jan. 66— 76. l. — Reviczky Gyula : A. J. Rozgonyinéja. — 1878-ban írta, de csak 89-ben jelent meg, a Magyar Szemle 36. számában ; újabban Összegyűjtött Művei közt, sajtó alá rendezte Paku Imre, 1944. Athenaeum. Németül: Handmann: Arany' s ausgew. Gcdichte; Bruck; Sponer; Lám Frigyes: Deutscher Volkskalender, 1938. és különlenyomatban; Gragger-Lüdeke; Preinreich-Rupprecht; - Olaszul: Sirola. - Szlovák: Hviezdoszlav. - Szerbül: Brancsics Blagoje; Letopis Matice Srpska, 1907. 245. sz. Kollartznak két tusrajza volt az Emst-muzeumban, amint Rozgonyiné megmenti a királyt. L. Soltészné Szilárd Kató: A. J. a magyar képzőművészet tükrében. - Budapesti Szemle, 1935. 236. kötet, 49-85. 1.-ig.