AJOM1

Megjegyzések:

Először a Szépirodalmi Lapokban (szerk. Pákh Albert és Gyulai Pál), 1853., 8. szám, jan. 27. , Arkádiaféle címen. — Másodszor KK. 1856. Harmadszor KK. 1860. A Magyar Misi téma itt erősebben ki van élezve a Bach-korszak nemessége ellen. Erdélyi János a Kisebb Költemények bírálatában ( Pesti Napló, 1856. 383— 391., sz.; újra: Pályák és pálmák, 416— 417. ), kifogásolta, hogy a költő névelőt, kötőszót a sor végén elszakít, nem említve az ilyet: »po-Litika«. A költő magánlevélben felvilágosította (1856. szept. 4.): »Ez játék, melyet kevesen vesznek észre, de hogy kegyed észre nem vette, csodálom. Arról van szó, hogy a magyar ember politizál — úgy, amint most politizálhat. . . Könnyű észrevenni, miféle madár, miféle tollfosztás (a leghálátlanabb dolog) van szóban. Most következik, hogy kimondjam a szót, de nem merem, nem tanácsos, mégis valahogy ki akarom nyögni s így fordítom : De amiről szólni sem po-L itika. — « A nagy többség ezt úgy érti, hogy nem sült a vers, azért szakasztottam meg a szót: holott én magát az állapotot festem az előadás által. Csekélység, elismerem, de azt hittem, hogy némelyek mégis megértenek, s hol művészileg gondoltam alkotni, nem ütnek körmömre, mint tanulatlan fickónak.« Van a versben néhány személyi, életrajzi vonatkozás. Az ÖK. 1872. hátlapjára (a csonka toronyban levő) kézi példányába megjegyezte: »Tévesen magyarázzák a második vers-szakot, mintha szegény atyám elpörlötte volna öröklött vagyonát. Amit öröklött, azt jóformán mind reám hagyta és nénémre, most is megvan. »Ág is húzza a szegényt« s ami utána következik, csak általánosságban mondottam« (A bejegyzést közölte It., 1918. 217. l.) — Nemességüket nem ugyan atyja, hanem elődei hosszú időn át keresték. ( jegyzete a költő önéletrajzához és a költő levele Rozványhoz, 1880. máj. 25.) — Az irodalmi izlés tévelygése egy időre elkedvetlenítette. (L. a Poétai recept jegyzetét). Nem véletlen, hogy a vers kézirata egy lapra került a De gustibus soraival. Ezidőtájt több kisebb versén rezdül végig ez a gunyoros hang. 1853. jun. 28. azt írta nak : »Miért is kellett nekem . . . e pályára lépnem. — ha én Toldi t nem írtam legyen : nem volnék most vagabundus.« Ez majdnem annyit tesz, mint a »kapa-kasza-kerülő«. A kezdő sort: »Et ego in Arcadia...« Bartolomeo Schedoni XVI. századi modenai festő írta címül egy képére, mely két pásztorfiút ábrázolt, amint egy koponyát néznek. Schiller ismert Resignation költeménye ezt idézi: »Auch ich war in Arkadien geborem.« Erre mutat vissza Berzsenyi Életphilosophiá-ja : „»Én is örömre születtem - Arkádia berkében«. - Erre gondolt Kazinczy, mikor Csokonai sírjára azt a felírást ajánlotta: »Arcadiában éltem én is« ; - a név félreértéséből kerekedett az »arcadiai pör«.