Az Alföld népéhez

Bibliográfiai adatok

Az Alföld népéhez

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
Szövegforrás III: K.K.56
Szövegforrás IV: K.K.60
Szövegforrás V: K.K.67
Szövegforrás VI: Ö.K.

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Nyomtatva először az Életképekben, 1848. 11.sz., mart. 12. Itt egy vszakkal hosszabb, mely később a gyűjteményekben elmaradt; ez így szólt: Azért hát engemet ne mondjatokok tótnak, Ha beszélem néha dolgát hegylakóknak : Adja bár az isten, hogy síkon és hegyen Magyarország népe tiszta magyar legyen. (E strófát az Életképekből közölte Tolnai Vilmos, It. 1928. 147. l.) Másodszor K K. 56., a címhez fűzött ezen jegyzettel: »Előhangja egy el nem készült költői beszélynek. Mint töredéket föl sem venném a gyűjteménybe, ha már több, részint magyar, részint német anthologia nem közölte volna.« Az ÖK. csak a rövid jegyzetet közli a cím alatt.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Az itt említett helyi mondákról bővebben emlékezik Toldi szerelme, VI. A 61. sorban említett »testhalom« a Tájkép c. költeményben is előfordul; a Gesztre vivő úton van. — E mondák ma is élnek a szalontai nép emlékezetében, l. Szendrey Zsigmond, It. 1915. 148— 149. l. Németül Dudumi, Handmann: Arany's ausgew. Gedichte.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)

Verzió: II : Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)

Verzió: III : K.K.56

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)

Verzió: IV : K.K.60

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)

Verzió: V : K.K.67

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)

Verzió: VI : Ö.K.

AZ ALFÖLD NÉPÉHEZ.

Előhang egy el nem készült beszélyhez

n.1

Ti, kikért teremnek a búzakeresztek

n.2

S rózsává pirított fehér cipót esztek,

n.3

Ti a gazdag alföld édes gyermekei !

n.4

A felföldre is jó néha tekinteni.

n.5

Tudom, böcsmérlitek a görbe tartományt,

n.6

Nem adnátok érte egy jó pipa dohányt,

n.7

A patkót sem állja vad lovatok lába,

n.8

A kereketek sem tanult kalodába.

n.9

Tudom, szeretitek látni a kék eget,

n.10

A napot, hogy’ űl el tekenője megett;

n.11

S a csillagokat, bár meg nem olvastátok,

n.12

Egy hiján szemlélni mintegy átallnátok.

n.13

Szerettek a síkra heveredni hanyatt,

n.14

Kalap lévén vánkos a fejetek alatt,

n.15

Nézni a fiastyúk s göncölszekér felé,

n.16

Olykor-olykor el is andalodni belé.

n.17

S ha néztek fölfelé, néztek balra jobbra

n.18

S nincs egy földi fűszál, mely rátok hajolna

n.19

S mindenütt, mindenütt csupán eget láttok :

n.20

Ti is égben vagytok akkor, azt tudjátok.

n.21

Szeretitek látni a szép hajnal tövét,

n.22

Hol a kerek földhöz tűzi bársony övét,

n.23

Legszebb, legpirosabb ott az ég almája,

n.24

Púpos hegy körösleg

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

nem harapdálja.

n.25

Hát mikor félszemmel egyenest néz a nap

n.26

A sík puszta színén: mint örültök annak !

n.27

Ugy-e, attól félti és azért néz széjjel:

n.28

Nem pattant-e rajta

domb az elmúlt

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

egy domb akkor

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éjjel ?

n.29

Szerettek ti mindent és örömmel tölti

n.30

Szíveteket minden, ami csak alföldi:

n.31

A puszták havasát, a

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.56
K.K.60
Ö.K.

A puszták havasát a

Szövegforrás:
K.K.67

fehér gulyákat,

n.32

A puszták tengerét, a szép délibábot.

n.33

És a mozgó tábort, a nyerítő ménest,

n.34

Mely elláthatatlan az ember szemének,

n.35

(Mert csürhe nálatok s nem ménes a neve,

n.36

Ha napi járóföld nincs a kerülete) ;

n.37

A szép sík földeket,

egyenesre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

egyenlőre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

szántva,

n.38

Mert ti nem szántatok dombos bogárhátra,

n.39

A zöld vetést, melynek széle-hossza nincsen,

n.40

És az áldást rajta, ha megadta Isten.

n.41

Mindezt

kedvelitek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.
K.K.67
Ö.K.

kedvellitek

Szövegforrás:
K.K.56
K.K.60

igen-igen nagyon,

n.42

Mivelhogy e dolog véretekben vagyon,

n.43

Mert alföldi magyar, nem tót, a

nevetek

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

véretek

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.44

Mert tej mézzel folyó lakhelyet nyertetek.

n.45

Nem volt

ez mindég

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67

e mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

mindég

Szövegforrás:
Ö.K.

így. Nem a békés rokon,

n.46

Hanem ellenség járt térés pusztátokon :

n.47

Elvetett az ember, de nem takart soha,

n.48

Lábán nyomtatá el török s tatár lova.

n.49

Elnyomtatta, mondom,

s újra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

sőt el is

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

elvetette,

n.50

Vadul termett aztán más idén helyette,

n.51

Szegény bujdosóknak vadul termett annyi,

n.52

Hogy hosszabb kín után

fogtak

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

tudtak

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

éhen halni.

n.53

Sokszor annak, akit utolért a halál,

n.54

Kizöldült szájában a kövér búzaszál,

n.55

Jött utána másik, a kalászt leszedte

n.56

És az isten-adta, elhalt, mig megette.

n.57

Hiszen hallottátok a futásnak hírét;

n.58

Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét:

n.59

De kemény csatára keltek az erősek,

n.60

Zsíros földeteken elhulltak az ősek.

n.61

Nincs is más hegyetek, mint sok oly testhalom,

n.62

Melyben egy egész had eltemetve vagyon,

n.63

Mikor már kikezdé farkas, holló, kánya,

n.64

Török és magyar test egy gödörbe hányva.

n.65

Akkor a széttépett seregek foltjai,

n.66

Kiket az ellenség hagyott hírmondani,

n.67

Kerülék a pusztát, a perjés parlagot,

n.68

Délibábján kivűl kit minden elhagyott.

n.69

Mentek

fölkeresni

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

felkeresték

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

ama sziklatetőt,

n.70

Hol a sas kinyúló csupasz kövekre költ,

n.71

Elzavarák a sast, tojásit megették,

n.72

S fészke helyén váruk alapját

vetették

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

letették

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

n.73

Ily sziklavárakban maradt

fenn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
K.K.56
K.K.60
K.K.67
Ö.K.

meg

Szövegforrás:
Életképek, 1848. 11.sz., mart. 12.

a csira,

n.74

Mely most az alföldön buján hajt annyira,

n.75

Mikor rozsda vert ki sarlót, ekét, kaszát

n.76

S éhen-szomjan védte a magyar a hazát ...

(1848.)