A sárkány

Bibliográfiai adatok

A sárkány

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
Szövegforrás III: KK. 1856.
Szövegforrás IV: KK. 1860.
Szövegforrás V: ÖK

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először a Szépirodalmi Lapokban, 1853. I. félév. 37. sz., május 8.

Arany

Arany János

a folyóiratnak könyvei közt volt példányába a cím alá ezt írta: (Ideál vagy csupasz természeti). A balatoni levélhez pedig: «Valamelyik szépirodalmi lap igen dagályos s igen üres leveleket közlött a Balaton mellől.» Másodszor KK. 56. ; a cím alatt: Széptani mese. — Harmadszor ugyanígy, KK. 60. Negyedszer ÖK. , az alcím nélkül.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Először a Szépirodalmi Lapokban, 1853. I. félév. 37. sz., május 8.

Arany

Arany János

Arany

Arany János

újabb állásfoglalása ez a kor irodalmi harcaiban. A népieskedés túlsága miatt visszahatástól tartott, mely «visszasohajt

Döbrentei

Döbrentei Gábor

sonettóira; Császár Ferenchez folyamodik, hogy ,tisztult ízlésével’ mentse meg a magyar költészetet a barbároktól.» (Tompának, 1853. jún. 28.) Ez-ellen szól A sárkány. A szélben ficánkoló papírsárkánnyal Vojtina Ars Poétikája a súlyokkal terhelt léggömböt állítja szembe, melyet hajósa mérsékelni képes. A tanítást elértették ;

Lévay

Lévay József

azt írta a költőnek : «Sárkányodnak nagyon megörültem; kár, hogy nem körmöl és harap mérgesebben és nyiltabban» (1853. máj. 19.).

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A SÁRKÁNY.

n.1

Egy roppant sárkány, — de nem az

n.2

Mely a mesék hónában költ,

n.3

Nem is az a másik, melyet

n.4

Szent-György vitéz hajdan megölt,

n.5

Hanem legújabb nemzedék —

n.6

Szárnyaira emelkedék,

n.7

Hogy elhagyná a földi port,

n.8

Melyet a szél szemébe hord.

n.9

Aránylag óriás feje

n.10

Kétségkívül lángész jele,

n.11

Míg a derék s azon alább

n.12

Mindegyre keskenyűl a láb,

n.13

Mint jólszabott táncmesteré,

n.14

Mint a betűk között a V.

n.15

Két nagy szeme, szemöldöke

n.16

Holló-korom-éj -fekete,

n.17

Szakáll, bajusz is van elég,

n.18

S az arca berzseny színben ég :

n.19

Szóval: így szemre-főre tetsző

n.20

Volna — de egy kissé ijesztő.

n.21

Még ifjú benne minden íz,

n.22

Még szívós az élet-csiriz,

n.23

Mely összetartja tagjait,

n.24

Különnemű darabjait.

n.25

Mert nem szabad felejtenem,

n.26

Mennyi különböző elem,

n.27

Hányféle rész s mily gyülevész

n.28

Foltjaiból lett ő egész.

n.29

Ott szárnyal egy sok tollú kóta,

n.30

Röpülni most tanúi egy óda,

n.31

Néhány »Balatoni Levél«*

n.32

Melyek hasát kinozza szél;

n.33

A délibábról egy mese,

n.34

Az : »Árnyék és szerelmese, «

n.35

Egy dráma, egy irány-regény :

n.36

Az a pokol mély fenekén,

n.37

Ez játszik a hold kerekén ;

n.38

Egy festett angyal, mely repül,

n.39

De nem hinnéd próba ne'kül;

n.40

Egy költői kor-vázolat :

n.41

Hernhuterek Árpád alatt ;

Jegyzet Herrnhuterek — vallási szekta volt, mely az üldözés elől menekülve Herrnhut városkát alapította, 1772-ben, s oda húzódott. Szigorú fegyelem alatt, az Evangélium példája szerint éltek. A képtelenség abban van, hogy a cikk e szektát Árpád korába teszi.

n.42

Egy műtani, széptani cikk,

n.43

A farka végén egy »kritik«;

n.44

S mindezt bezárja :

n.45

Változat a sphaerák dalára.«

n.46

Mondom tehát, azaz hogy írom :

n.47

Sárkány barátunk emelé

n.48

Mindé csodákat fölfelé,

n.49

Halványabb vagy szürkébb papíron.

n.50

S már elhagyá a háztetőt,

n.51

Hol a nagylábu gólya költ*

n.52

Már a kéménytorkába lát,

n.53

Lenézi a jegenyefát,

n.54

Le a varjút, ki oly henyén

n.55

Tollászkodik a jegenyén.

n.56

Sőt a torony, ez óriás,

n.57

E legnagyobb auctoritas,

n.58

Bezzeg mereszti négy szemét,

n.59

Alig titkolja szégyenét,

n.60

Nyújtózkodik is, de hiába!

n.61

Ha szárnya nincs, mit ér a lába!

n.62

Mi haszna, hogy ott ül magas

n.63

Tetején a kevély kakas!

n.64

Mi haszna, hogy berzenkedik!

n.65

A sárkány túlemelkedik,

n.66

Mint egy merész királyi sas.

n.67

És még tovább is szállana, —

n.68

Megtetszett néki a tanya,

n.69

»Hol a villám foganzik és

n.70

Bölcsődala a mennydörgés.«

n.71

Mindig felebb, mindig felebb,

n.72

A végtelenhez közelebb

n.73

Emeli őt ifjúi vágya,

n.74

»Hol a mindenséget belátja« :

n.75

Be a falut és a mezőt,

n.76

Hol a kender vetése zöld,

n.77

Egyéb minden sárgulni kezd,

n.78

Sűrű a boglya és kereszt,

n.79

S a tarka dolgos nép a réten

n.80

Oly apró, mint tyúkok szeméten.

n.81

Ezek felé

n.82

Nem röstelé

n.83

Kiáltni mostan egy nagyot:

n.84

»Rám nézzetek: én sas vagyok !«

n.85

S hogy elhiggyék : ismételé.

n.86

No, ezt ugyan nem hihetik,

n.87

De a beírt

n.88

Silány papírt

n.89

Mely föléjök emelkedik,

n.90

Aprója, nagyja

n.91

Ujjal mutatja,

n.92

Sőt némelyik gyönyörködik,

n.93

Egy tekintetre nem hagyja.

n.94

Hanem a sárkány többet várna :

n.95

Tapsot kiván, az kell neki,

n.96

Gondolja, hogy megilleti

n.97

Valamivel többecske lárma ;

n.98

És míg a híg

n.99

Aetherbe’ lóg,

n.100

Száján kitör e monológ:

n.101

»Hah, gyáva por a földtekén,

n.102

Maradj, vessz hát! megvetlek én.

n.103

Nincs-é nekem elég nagy szárnyam,

n.104

Hogy a sphaerák hónát bejárjam ?

n.105

Itt billeg az jobb s bal felöl,

n.106

Testem pehelyként viszi föl,

n.107

És még fölebb vinné, de meg-

n.108

Tartóztat e köldök-zsineg.

n.109

Mit? nem vagyok én az

n.110

Ég üstököse,

n.111

Pályámat a földhöz

n.112

Hogy semmi ne kösse?

n.113

Föl, föl csak azért is!

n.114

Mindegyre fölebb!

n.115

S te nyomom cérna,

n.116

Pokolba veled !«

n.117

Így szóla ; és mikép a vad

n.118

Borjú, mely lenni vágy szabad,

n.119

Lesütött fővel

n.120

S minden erővel

n.121

Addig cibálja kötelét,

n.122

Amíg ott nem hagyá felét :

n.123

Úgy a mi sárkányunk tolá

n.124

A madzagot fel és alá,

n.125

Néha lecsap, néha pedig

n.126

Ugyan nekirugaszkodik.

n.127

Elannyira, hogy a zsineg

n.128

Szökéseit nem bírja meg, —

n.129

S amely eddig röptét feszíté,

n.130

Eget a földdel közvetité,

n.131

Most elszakad

n.132

A kötelék

n.133

És ő szabad!

n.134

»Övé az ég.«

n.135

De mint a széles szárnyú héja.

n.136

Midőn csirkét rabolni célja,

n.137

Vagy rá a cső nem puffra lő,

n.138

Ép oly irányt vesz mostan ő.

n.139

Teste könnyű, feje nehéz,

n.140

Szárnya fityeg, mint köntösujj

n.141

Szokott, midőn nincs benne kéz,

n.142

Avagy forgácsi a cégérnek,

n.143

Ott ahol árpanedvet mérnek —

n.144

Midőn zimankó szele fúj.

n.145

Repülne hajh! repülne ő,

n.146

De nincsen arra jó idő,

n.147

Ellenben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ellenbe'

Szövegforrás:
Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
KK. 1856.
KK. 1860.

Ellenben

Szövegforrás:
ÖK

van kilátás,

n.148

Hogy a fejét, mely földre húzza,

n.149

E pillanatban összezúzza —

n.150

Ami bizony nem áldás.

n.151

De mily szerencsés baleset!

n.152

Épen egy tócsába esett,

n.153

Hol míg elázik szárnya, farka,

n.154

(Mivel egyik se gutta-percha),

n.155

Tó-szélen egy vén Brekeke

n.156

Kár-örömmel így rekege :

n.158

»He! he! he! . . .

n.159

Lám : okosabb, mert biztosabb Idele ;

n.160

Ne hidd, hogy a sas néz a napba :

n.161

Tamás voltam , leszek is, abba :

n.162

Csak földre néz, prédára les,

n.163

Nyúlat, juhot, libát keres ; —

n.164

Mi a repülést illeti:

n.165

Repülhet, szárnya van neki;

n.166

Én arra sem vagyok irigy,

n.167

Mert nála jobban ugróm : így !

n.168

S valóba'

n.169

Hol a már széjjelázott

n.170

Sárkány gerince látszott,

n.171

Odazuppant, a tóba.

n.172

M elyik részen van itt az író? —

n.173

Úgy tesz, mint a falusi bíró

n.174

Egy bonyolult kérdés fölött :

n.175

»Se neked — se neked nincs igazad

n.176

Valahol, a kettő között,

n.177

Keressétek az igazat!«

(1853.)

Verzió: II : Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.

A SÁRKÁNY.

n.1

Egy roppant sárkány, — de nem az

n.2

Mely a mesék hónában költ,

n.3

Nem is az a másik, melyet

n.4

Szent-György vitéz hajdan megölt,

n.5

Hanem legújabb nemzedék —

n.6

Szárnyaira emelkedék,

n.7

Hogy elhagyná a földi port,

n.8

Melyet a szél szemébe hord.

n.9

Aránylag óriás feje

n.10

Kétségkívül lángész jele,

n.11

Míg a derék s azon alább

n.12

Mindegyre keskenyűl a láb,

n.13

Mint jólszabott táncmesteré,

n.14

Mint a betűk között a V.

n.15

Két nagy szeme, szemöldöke

n.16

Holló-korom-éj -fekete,

n.17

Szakáll, bajusz is van elég,

n.18

S az arca berzseny színben ég :

n.19

Szóval: így szemre-főre tetsző

n.20

Volna — de egy kissé ijesztő.

n.21

Még ifjú benne minden íz,

n.22

Még szívós az élet-csiriz,

n.23

Mely összetartja tagjait,

n.24

Különnemű darabjait.

n.25

Mert nem szabad felejtenem,

n.26

Mennyi különböző elem,

n.27

Hányféle rész s mily gyülevész

n.28

Foltjaiból lett ő egész.

n.29

Ott szárnyal egy sok tollú kóta,

n.30

Röpülni most tanúi egy óda,

n.31

Néhány »Balatoni Levél«*

n.32

Melyek hasát kinozza szél;

n.33

A délibábról egy mese,

n.34

Az : »Árnyék és szerelmese, «

n.35

Egy dráma, egy irány-regény :

n.36

Az a pokol mély fenekén,

n.37

Ez játszik a hold kerekén ;

n.38

Egy festett angyal, mely repül,

n.39

De nem hinnéd próba ne'kül;

n.40

Egy költői kor-vázolat :

n.41

Hernhuterek Árpád alatt ;

n.42

Egy műtani, széptani cikk,

n.43

A farka végén egy »kritik«;

n.44

S mindezt bezárja :

n.45

Változat a sphaerák dalára.«

n.46

Mondom tehát, azaz hogy írom :

n.47

Sárkány barátunk emelé

n.48

Mindé csodákat fölfelé,

n.49

Halványabb vagy szürkébb papíron.

n.50

S már elhagyá a háztetőt,

n.51

Hol a nagylábu gólya költ*

n.52

Már a kéménytorkába lát,

n.53

Lenézi a jegenyefát,

n.54

Le a varjút, ki oly henyén

n.55

Tollászkodik a jegenyén.

n.56

Sőt a torony, ez óriás,

n.57

E legnagyobb auctoritas,

n.58

Bezzeg mereszti négy szemét,

n.59

Alig titkolja szégyenét,

n.60

Nyújtózkodik is, de hiába!

n.61

Ha szárnya nincs, mit ér a lába!

n.62

Mi haszna, hogy ott ül magas

n.63

Tetején a kevély kakas!

n.64

Mi haszna, hogy berzenkedik!

n.65

A sárkány túlemelkedik,

n.66

Mint egy merész királyi sas.

n.67

És még tovább is szállana, —

n.68

Megtetszett néki a tanya,

n.69

»Hol a villám foganzik és

n.70

Bölcsődala a mennydörgés.«

n.71

Mindig felebb, mindig felebb,

n.72

A végtelenhez közelebb

n.73

Emeli őt ifjúi vágya,

n.74

»Hol a mindenséget belátja« :

n.75

Be a falut és a mezőt,

n.76

Hol a kender vetése zöld,

n.77

Egyéb minden sárgulni kezd,

n.78

Sűrű a boglya és kereszt,

n.79

S a tarka dolgos nép a réten

n.80

Oly apró, mint tyúkok szeméten.

n.81

Ezek felé

n.82

Nem röstelé

n.83

Kiáltni mostan egy nagyot:

n.84

»Rám nézzetek: én sas vagyok !«

n.85

S hogy elhiggyék : ismételé.

n.86

No, ezt ugyan nem hihetik,

n.87

De a beírt

n.88

Silány papírt

n.89

Mely föléjök emelkedik,

n.90

Aprója, nagyja

n.91

Ujjal mutatja,

n.92

Sőt némelyik gyönyörködik,

n.93

Egy tekintetre nem hagyja.

n.94

Hanem a sárkány többet várna :

n.95

Tapsot kiván, az kell neki,

n.96

Gondolja, hogy megilleti

n.97

Valamivel többecske lárma ;

n.98

És míg a híg

n.99

Aetherbe’ lóg,

n.100

Száján kitör e monológ:

n.101

»Hah, gyáva por a földtekén,

n.102

Maradj, vessz hát! megvetlek én.

n.103

Nincs-é nekem elég nagy szárnyam,

n.104

Hogy a sphaerák hónát bejárjam ?

n.105

Itt billeg az jobb s bal felöl,

n.106

Testem pehelyként viszi föl,

n.107

És még fölebb vinné, de meg-

n.108

Tartóztat e köldök-zsineg.

n.109

Mit? nem vagyok én az

n.110

Ég üstököse,

n.111

Pályámat a földhöz

n.112

Hogy semmi ne kösse?

n.113

Föl, föl csak azért is!

n.114

Mindegyre fölebb!

n.115

S te nyomom cérna,

n.116

Pokolba veled !«

n.117

Így szóla ; és mikép a vad

n.118

Borjú, mely lenni vágy szabad,

n.119

Lesütött fővel

n.120

S minden erővel

n.121

Addig cibálja kötelét,

n.122

Amíg ott nem hagyá felét :

n.123

Úgy a mi sárkányunk tolá

n.124

A madzagot fel és alá,

n.125

Néha lecsap, néha pedig

n.126

Ugyan nekirugaszkodik.

n.127

Elannyira, hogy a zsineg

n.128

Szökéseit nem bírja meg, —

n.129

S amely eddig röptét feszíté,

n.130

Eget a földdel közvetité,

n.131

Most elszakad

n.132

A kötelék

n.133

És ő szabad!

n.134

»Övé az ég.«

n.135

De mint a széles szárnyú héja.

n.136

Midőn csirkét rabolni célja,

n.137

Vagy rá a cső nem puffra lő,

n.138

Ép oly irányt vesz mostan ő.

n.139

Teste könnyű, feje nehéz,

n.140

Szárnya fityeg, mint köntösujj

n.141

Szokott, midőn nincs benne kéz,

n.142

Avagy forgácsi a cégérnek,

n.143

Ott ahol árpanedvet mérnek —

n.144

Midőn zimankó szele fúj.

n.145

Repülne hajh! repülne ő,

n.146

De nincsen arra jó idő,

n.147

Ellenben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ellenbe'

Szövegforrás:
Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
KK. 1856.
KK. 1860.

Ellenben

Szövegforrás:
ÖK

van kilátás,

n.148

Hogy a fejét, mely földre húzza,

n.149

E pillanatban összezúzza —

n.150

Ami bizony nem áldás.

n.151

De mily szerencsés baleset!

n.152

Épen egy tócsába esett,

n.153

Hol míg elázik szárnya, farka,

n.154

(Mivel egyik se gutta-percha),

n.155

Tó-szélen egy vén Brekeke

n.156

Kár-örömmel így rekege :

n.158

»He! he! he! . . .

n.159

Lám : okosabb, mert biztosabb Idele ;

n.160

Ne hidd, hogy a sas néz a napba :

n.161

Tamás voltam , leszek is, abba :

n.162

Csak földre néz, prédára les,

n.163

Nyúlat, juhot, libát keres ; —

n.164

Mi a repülést illeti:

n.165

Repülhet, szárnya van neki;

n.166

Én arra sem vagyok irigy,

n.167

Mert nála jobban ugróm : így !

n.168

S valóba'

n.169

Hol a már széjjelázott

n.170

Sárkány gerince látszott,

n.171

Odazuppant, a tóba.

n.172

M elyik részen van itt az író? —

n.173

Úgy tesz, mint a falusi bíró

n.174

Egy bonyolult kérdés fölött :

n.175

»Se neked — se neked nincs igazad

n.176

Valahol, a kettő között,

n.177

Keressétek az igazat!«

(1853.)

Verzió: III : KK. 1856.

A SÁRKÁNY.

n.1

Egy roppant sárkány, — de nem az

n.2

Mely a mesék hónában költ,

n.3

Nem is az a másik, melyet

n.4

Szent-György vitéz hajdan megölt,

n.5

Hanem legújabb nemzedék —

n.6

Szárnyaira emelkedék,

n.7

Hogy elhagyná a földi port,

n.8

Melyet a szél szemébe hord.

n.9

Aránylag óriás feje

n.10

Kétségkívül lángész jele,

n.11

Míg a derék s azon alább

n.12

Mindegyre keskenyűl a láb,

n.13

Mint jólszabott táncmesteré,

n.14

Mint a betűk között a V.

n.15

Két nagy szeme, szemöldöke

n.16

Holló-korom-éj -fekete,

n.17

Szakáll, bajusz is van elég,

n.18

S az arca berzseny színben ég :

n.19

Szóval: így szemre-főre tetsző

n.20

Volna — de egy kissé ijesztő.

n.21

Még ifjú benne minden íz,

n.22

Még szívós az élet-csiriz,

n.23

Mely összetartja tagjait,

n.24

Különnemű darabjait.

n.25

Mert nem szabad felejtenem,

n.26

Mennyi különböző elem,

n.27

Hányféle rész s mily gyülevész

n.28

Foltjaiból lett ő egész.

n.29

Ott szárnyal egy sok tollú kóta,

n.30

Röpülni most tanúi egy óda,

n.31

Néhány »Balatoni Levél«*

n.32

Melyek hasát kinozza szél;

n.33

A délibábról egy mese,

n.34

Az : »Árnyék és szerelmese, «

n.35

Egy dráma, egy irány-regény :

n.36

Az a pokol mély fenekén,

n.37

Ez játszik a hold kerekén ;

n.38

Egy festett angyal, mely repül,

n.39

De nem hinnéd próba ne'kül;

n.40

Egy költői kor-vázolat :

n.41

Hernhuterek Árpád alatt ;

n.42

Egy műtani, széptani cikk,

n.43

A farka végén egy »kritik«;

n.44

S mindezt bezárja :

n.45

Változat a sphaerák dalára.«

n.46

Mondom tehát, azaz hogy írom :

n.47

Sárkány barátunk emelé

n.48

Mindé csodákat fölfelé,

n.49

Halványabb vagy szürkébb papíron.

n.50

S már elhagyá a háztetőt,

n.51

Hol a nagylábu gólya költ*

n.52

Már a kéménytorkába lát,

n.53

Lenézi a jegenyefát,

n.54

Le a varjút, ki oly henyén

n.55

Tollászkodik a jegenyén.

n.56

Sőt a torony, ez óriás,

n.57

E legnagyobb auctoritas,

n.58

Bezzeg mereszti négy szemét,

n.59

Alig titkolja szégyenét,

n.60

Nyújtózkodik is, de hiába!

n.61

Ha szárnya nincs, mit ér a lába!

n.62

Mi haszna, hogy ott ül magas

n.63

Tetején a kevély kakas!

n.64

Mi haszna, hogy berzenkedik!

n.65

A sárkány túlemelkedik,

n.66

Mint egy merész királyi sas.

n.67

És még tovább is szállana, —

n.68

Megtetszett néki a tanya,

n.69

»Hol a villám foganzik és

n.70

Bölcsődala a mennydörgés.«

n.71

Mindig felebb, mindig felebb,

n.72

A végtelenhez közelebb

n.73

Emeli őt ifjúi vágya,

n.74

»Hol a mindenséget belátja« :

n.75

Be a falut és a mezőt,

n.76

Hol a kender vetése zöld,

n.77

Egyéb minden sárgulni kezd,

n.78

Sűrű a boglya és kereszt,

n.79

S a tarka dolgos nép a réten

n.80

Oly apró, mint tyúkok szeméten.

n.81

Ezek felé

n.82

Nem röstelé

n.83

Kiáltni mostan egy nagyot:

n.84

»Rám nézzetek: én sas vagyok !«

n.85

S hogy elhiggyék : ismételé.

n.86

No, ezt ugyan nem hihetik,

n.87

De a beírt

n.88

Silány papírt

n.89

Mely föléjök emelkedik,

n.90

Aprója, nagyja

n.91

Ujjal mutatja,

n.92

Sőt némelyik gyönyörködik,

n.93

Egy tekintetre nem hagyja.

n.94

Hanem a sárkány többet várna :

n.95

Tapsot kiván, az kell neki,

n.96

Gondolja, hogy megilleti

n.97

Valamivel többecske lárma ;

n.98

És míg a híg

n.99

Aetherbe’ lóg,

n.100

Száján kitör e monológ:

n.101

»Hah, gyáva por a földtekén,

n.102

Maradj, vessz hát! megvetlek én.

n.103

Nincs-é nekem elég nagy szárnyam,

n.104

Hogy a sphaerák hónát bejárjam ?

n.105

Itt billeg az jobb s bal felöl,

n.106

Testem pehelyként viszi föl,

n.107

És még fölebb vinné, de meg-

n.108

Tartóztat e köldök-zsineg.

n.109

Mit? nem vagyok én az

n.110

Ég üstököse,

n.111

Pályámat a földhöz

n.112

Hogy semmi ne kösse?

n.113

Föl, föl csak azért is!

n.114

Mindegyre fölebb!

n.115

S te nyomom cérna,

n.116

Pokolba veled !«

n.117

Így szóla ; és mikép a vad

n.118

Borjú, mely lenni vágy szabad,

n.119

Lesütött fővel

n.120

S minden erővel

n.121

Addig cibálja kötelét,

n.122

Amíg ott nem hagyá felét :

n.123

Úgy a mi sárkányunk tolá

n.124

A madzagot fel és alá,

n.125

Néha lecsap, néha pedig

n.126

Ugyan nekirugaszkodik.

n.127

Elannyira, hogy a zsineg

n.128

Szökéseit nem bírja meg, —

n.129

S amely eddig röptét feszíté,

n.130

Eget a földdel közvetité,

n.131

Most elszakad

n.132

A kötelék

n.133

És ő szabad!

n.134

»Övé az ég.«

n.135

De mint a széles szárnyú héja.

n.136

Midőn csirkét rabolni célja,

n.137

Vagy rá a cső nem puffra lő,

n.138

Ép oly irányt vesz mostan ő.

n.139

Teste könnyű, feje nehéz,

n.140

Szárnya fityeg, mint köntösujj

n.141

Szokott, midőn nincs benne kéz,

n.142

Avagy forgácsi a cégérnek,

n.143

Ott ahol árpanedvet mérnek —

n.144

Midőn zimankó szele fúj.

n.145

Repülne hajh! repülne ő,

n.146

De nincsen arra jó idő,

n.147

Ellenben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ellenbe'

Szövegforrás:
Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
KK. 1856.
KK. 1860.

Ellenben

Szövegforrás:
ÖK

van kilátás,

n.148

Hogy a fejét, mely földre húzza,

n.149

E pillanatban összezúzza —

n.150

Ami bizony nem áldás.

n.151

De mily szerencsés baleset!

n.152

Épen egy tócsába esett,

n.153

Hol míg elázik szárnya, farka,

n.154

(Mivel egyik se gutta-percha),

n.155

Tó-szélen egy vén Brekeke

n.156

Kár-örömmel így rekege :

n.158

»He! he! he! . . .

n.159

Lám : okosabb, mert biztosabb Idele ;

n.160

Ne hidd, hogy a sas néz a napba :

n.161

Tamás voltam , leszek is, abba :

n.162

Csak földre néz, prédára les,

n.163

Nyúlat, juhot, libát keres ; —

n.164

Mi a repülést illeti:

n.165

Repülhet, szárnya van neki;

n.166

Én arra sem vagyok irigy,

n.167

Mert nála jobban ugróm : így !

n.168

S valóba'

n.169

Hol a már széjjelázott

n.170

Sárkány gerince látszott,

n.171

Odazuppant, a tóba.

n.172

M elyik részen van itt az író? —

n.173

Úgy tesz, mint a falusi bíró

n.174

Egy bonyolult kérdés fölött :

n.175

»Se neked — se neked nincs igazad

n.176

Valahol, a kettő között,

n.177

Keressétek az igazat!«

(1853.)

Verzió: IV : KK. 1860.

A SÁRKÁNY.

n.1

Egy roppant sárkány, — de nem az

n.2

Mely a mesék hónában költ,

n.3

Nem is az a másik, melyet

n.4

Szent-György vitéz hajdan megölt,

n.5

Hanem legújabb nemzedék —

n.6

Szárnyaira emelkedék,

n.7

Hogy elhagyná a földi port,

n.8

Melyet a szél szemébe hord.

n.9

Aránylag óriás feje

n.10

Kétségkívül lángész jele,

n.11

Míg a derék s azon alább

n.12

Mindegyre keskenyűl a láb,

n.13

Mint jólszabott táncmesteré,

n.14

Mint a betűk között a V.

n.15

Két nagy szeme, szemöldöke

n.16

Holló-korom-éj -fekete,

n.17

Szakáll, bajusz is van elég,

n.18

S az arca berzseny színben ég :

n.19

Szóval: így szemre-főre tetsző

n.20

Volna — de egy kissé ijesztő.

n.21

Még ifjú benne minden íz,

n.22

Még szívós az élet-csiriz,

n.23

Mely összetartja tagjait,

n.24

Különnemű darabjait.

n.25

Mert nem szabad felejtenem,

n.26

Mennyi különböző elem,

n.27

Hányféle rész s mily gyülevész

n.28

Foltjaiból lett ő egész.

n.29

Ott szárnyal egy sok tollú kóta,

n.30

Röpülni most tanúi egy óda,

n.31

Néhány »Balatoni Levél«*

n.32

Melyek hasát kinozza szél;

n.33

A délibábról egy mese,

n.34

Az : »Árnyék és szerelmese, «

n.35

Egy dráma, egy irány-regény :

n.36

Az a pokol mély fenekén,

n.37

Ez játszik a hold kerekén ;

n.38

Egy festett angyal, mely repül,

n.39

De nem hinnéd próba ne'kül;

n.40

Egy költői kor-vázolat :

n.41

Hernhuterek Árpád alatt ;

n.42

Egy műtani, széptani cikk,

n.43

A farka végén egy »kritik«;

n.44

S mindezt bezárja :

n.45

Változat a sphaerák dalára.«

n.46

Mondom tehát, azaz hogy írom :

n.47

Sárkány barátunk emelé

n.48

Mindé csodákat fölfelé,

n.49

Halványabb vagy szürkébb papíron.

n.50

S már elhagyá a háztetőt,

n.51

Hol a nagylábu gólya költ*

n.52

Már a kéménytorkába lát,

n.53

Lenézi a jegenyefát,

n.54

Le a varjút, ki oly henyén

n.55

Tollászkodik a jegenyén.

n.56

Sőt a torony, ez óriás,

n.57

E legnagyobb auctoritas,

n.58

Bezzeg mereszti négy szemét,

n.59

Alig titkolja szégyenét,

n.60

Nyújtózkodik is, de hiába!

n.61

Ha szárnya nincs, mit ér a lába!

n.62

Mi haszna, hogy ott ül magas

n.63

Tetején a kevély kakas!

n.64

Mi haszna, hogy berzenkedik!

n.65

A sárkány túlemelkedik,

n.66

Mint egy merész királyi sas.

n.67

És még tovább is szállana, —

n.68

Megtetszett néki a tanya,

n.69

»Hol a villám foganzik és

n.70

Bölcsődala a mennydörgés.«

n.71

Mindig felebb, mindig felebb,

n.72

A végtelenhez közelebb

n.73

Emeli őt ifjúi vágya,

n.74

»Hol a mindenséget belátja« :

n.75

Be a falut és a mezőt,

n.76

Hol a kender vetése zöld,

n.77

Egyéb minden sárgulni kezd,

n.78

Sűrű a boglya és kereszt,

n.79

S a tarka dolgos nép a réten

n.80

Oly apró, mint tyúkok szeméten.

n.81

Ezek felé

n.82

Nem röstelé

n.83

Kiáltni mostan egy nagyot:

n.84

»Rám nézzetek: én sas vagyok !«

n.85

S hogy elhiggyék : ismételé.

n.86

No, ezt ugyan nem hihetik,

n.87

De a beírt

n.88

Silány papírt

n.89

Mely föléjök emelkedik,

n.90

Aprója, nagyja

n.91

Ujjal mutatja,

n.92

Sőt némelyik gyönyörködik,

n.93

Egy tekintetre nem hagyja.

n.94

Hanem a sárkány többet várna :

n.95

Tapsot kiván, az kell neki,

n.96

Gondolja, hogy megilleti

n.97

Valamivel többecske lárma ;

n.98

És míg a híg

n.99

Aetherbe’ lóg,

n.100

Száján kitör e monológ:

n.101

»Hah, gyáva por a földtekén,

n.102

Maradj, vessz hát! megvetlek én.

n.103

Nincs-é nekem elég nagy szárnyam,

n.104

Hogy a sphaerák hónát bejárjam ?

n.105

Itt billeg az jobb s bal felöl,

n.106

Testem pehelyként viszi föl,

n.107

És még fölebb vinné, de meg-

n.108

Tartóztat e köldök-zsineg.

n.109

Mit? nem vagyok én az

n.110

Ég üstököse,

n.111

Pályámat a földhöz

n.112

Hogy semmi ne kösse?

n.113

Föl, föl csak azért is!

n.114

Mindegyre fölebb!

n.115

S te nyomom cérna,

n.116

Pokolba veled !«

n.117

Így szóla ; és mikép a vad

n.118

Borjú, mely lenni vágy szabad,

n.119

Lesütött fővel

n.120

S minden erővel

n.121

Addig cibálja kötelét,

n.122

Amíg ott nem hagyá felét :

n.123

Úgy a mi sárkányunk tolá

n.124

A madzagot fel és alá,

n.125

Néha lecsap, néha pedig

n.126

Ugyan nekirugaszkodik.

n.127

Elannyira, hogy a zsineg

n.128

Szökéseit nem bírja meg, —

n.129

S amely eddig röptét feszíté,

n.130

Eget a földdel közvetité,

n.131

Most elszakad

n.132

A kötelék

n.133

És ő szabad!

n.134

»Övé az ég.«

n.135

De mint a széles szárnyú héja.

n.136

Midőn csirkét rabolni célja,

n.137

Vagy rá a cső nem puffra lő,

n.138

Ép oly irányt vesz mostan ő.

n.139

Teste könnyű, feje nehéz,

n.140

Szárnya fityeg, mint köntösujj

n.141

Szokott, midőn nincs benne kéz,

n.142

Avagy forgácsi a cégérnek,

n.143

Ott ahol árpanedvet mérnek —

n.144

Midőn zimankó szele fúj.

n.145

Repülne hajh! repülne ő,

n.146

De nincsen arra jó idő,

n.147

Ellenben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ellenbe'

Szövegforrás:
Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
KK. 1856.
KK. 1860.

Ellenben

Szövegforrás:
ÖK

van kilátás,

n.148

Hogy a fejét, mely földre húzza,

n.149

E pillanatban összezúzza —

n.150

Ami bizony nem áldás.

n.151

De mily szerencsés baleset!

n.152

Épen egy tócsába esett,

n.153

Hol míg elázik szárnya, farka,

n.154

(Mivel egyik se gutta-percha),

n.155

Tó-szélen egy vén Brekeke

n.156

Kár-örömmel így rekege :

n.158

»He! he! he! . . .

n.159

Lám : okosabb, mert biztosabb Idele ;

n.160

Ne hidd, hogy a sas néz a napba :

n.161

Tamás voltam , leszek is, abba :

n.162

Csak földre néz, prédára les,

n.163

Nyúlat, juhot, libát keres ; —

n.164

Mi a repülést illeti:

n.165

Repülhet, szárnya van neki;

n.166

Én arra sem vagyok irigy,

n.167

Mert nála jobban ugróm : így !

n.168

S valóba'

n.169

Hol a már széjjelázott

n.170

Sárkány gerince látszott,

n.171

Odazuppant, a tóba.

n.172

M elyik részen van itt az író? —

n.173

Úgy tesz, mint a falusi bíró

n.174

Egy bonyolult kérdés fölött :

n.175

»Se neked — se neked nincs igazad

n.176

Valahol, a kettő között,

n.177

Keressétek az igazat!«

(1853.)

Verzió: V : ÖK

A SÁRKÁNY.

n.1

Egy roppant sárkány, — de nem az

n.2

Mely a mesék hónában költ,

n.3

Nem is az a másik, melyet

n.4

Szent-György vitéz hajdan megölt,

n.5

Hanem legújabb nemzedék —

n.6

Szárnyaira emelkedék,

n.7

Hogy elhagyná a földi port,

n.8

Melyet a szél szemébe hord.

n.9

Aránylag óriás feje

n.10

Kétségkívül lángész jele,

n.11

Míg a derék s azon alább

n.12

Mindegyre keskenyűl a láb,

n.13

Mint jólszabott táncmesteré,

n.14

Mint a betűk között a V.

n.15

Két nagy szeme, szemöldöke

n.16

Holló-korom-éj -fekete,

n.17

Szakáll, bajusz is van elég,

n.18

S az arca berzseny színben ég :

n.19

Szóval: így szemre-főre tetsző

n.20

Volna — de egy kissé ijesztő.

n.21

Még ifjú benne minden íz,

n.22

Még szívós az élet-csiriz,

n.23

Mely összetartja tagjait,

n.24

Különnemű darabjait.

n.25

Mert nem szabad felejtenem,

n.26

Mennyi különböző elem,

n.27

Hányféle rész s mily gyülevész

n.28

Foltjaiból lett ő egész.

n.29

Ott szárnyal egy sok tollú kóta,

n.30

Röpülni most tanúi egy óda,

n.31

Néhány »Balatoni Levél«*

n.32

Melyek hasát kinozza szél;

n.33

A délibábról egy mese,

n.34

Az : »Árnyék és szerelmese, «

n.35

Egy dráma, egy irány-regény :

n.36

Az a pokol mély fenekén,

n.37

Ez játszik a hold kerekén ;

n.38

Egy festett angyal, mely repül,

n.39

De nem hinnéd próba ne'kül;

n.40

Egy költői kor-vázolat :

n.41

Hernhuterek Árpád alatt ;

n.42

Egy műtani, széptani cikk,

n.43

A farka végén egy »kritik«;

n.44

S mindezt bezárja :

n.45

Változat a sphaerák dalára.«

n.46

Mondom tehát, azaz hogy írom :

n.47

Sárkány barátunk emelé

n.48

Mindé csodákat fölfelé,

n.49

Halványabb vagy szürkébb papíron.

n.50

S már elhagyá a háztetőt,

n.51

Hol a nagylábu gólya költ*

n.52

Már a kéménytorkába lát,

n.53

Lenézi a jegenyefát,

n.54

Le a varjút, ki oly henyén

n.55

Tollászkodik a jegenyén.

n.56

Sőt a torony, ez óriás,

n.57

E legnagyobb auctoritas,

n.58

Bezzeg mereszti négy szemét,

n.59

Alig titkolja szégyenét,

n.60

Nyújtózkodik is, de hiába!

n.61

Ha szárnya nincs, mit ér a lába!

n.62

Mi haszna, hogy ott ül magas

n.63

Tetején a kevély kakas!

n.64

Mi haszna, hogy berzenkedik!

n.65

A sárkány túlemelkedik,

n.66

Mint egy merész királyi sas.

n.67

És még tovább is szállana, —

n.68

Megtetszett néki a tanya,

n.69

»Hol a villám foganzik és

n.70

Bölcsődala a mennydörgés.«

n.71

Mindig felebb, mindig felebb,

n.72

A végtelenhez közelebb

n.73

Emeli őt ifjúi vágya,

n.74

»Hol a mindenséget belátja« :

n.75

Be a falut és a mezőt,

n.76

Hol a kender vetése zöld,

n.77

Egyéb minden sárgulni kezd,

n.78

Sűrű a boglya és kereszt,

n.79

S a tarka dolgos nép a réten

n.80

Oly apró, mint tyúkok szeméten.

n.81

Ezek felé

n.82

Nem röstelé

n.83

Kiáltni mostan egy nagyot:

n.84

»Rám nézzetek: én sas vagyok !«

n.85

S hogy elhiggyék : ismételé.

n.86

No, ezt ugyan nem hihetik,

n.87

De a beírt

n.88

Silány papírt

n.89

Mely föléjök emelkedik,

n.90

Aprója, nagyja

n.91

Ujjal mutatja,

n.92

Sőt némelyik gyönyörködik,

n.93

Egy tekintetre nem hagyja.

n.94

Hanem a sárkány többet várna :

n.95

Tapsot kiván, az kell neki,

n.96

Gondolja, hogy megilleti

n.97

Valamivel többecske lárma ;

n.98

És míg a híg

n.99

Aetherbe’ lóg,

n.100

Száján kitör e monológ:

n.101

»Hah, gyáva por a földtekén,

n.102

Maradj, vessz hát! megvetlek én.

n.103

Nincs-é nekem elég nagy szárnyam,

n.104

Hogy a sphaerák hónát bejárjam ?

n.105

Itt billeg az jobb s bal felöl,

n.106

Testem pehelyként viszi föl,

n.107

És még fölebb vinné, de meg-

n.108

Tartóztat e köldök-zsineg.

n.109

Mit? nem vagyok én az

n.110

Ég üstököse,

n.111

Pályámat a földhöz

n.112

Hogy semmi ne kösse?

n.113

Föl, föl csak azért is!

n.114

Mindegyre fölebb!

n.115

S te nyomom cérna,

n.116

Pokolba veled !«

n.117

Így szóla ; és mikép a vad

n.118

Borjú, mely lenni vágy szabad,

n.119

Lesütött fővel

n.120

S minden erővel

n.121

Addig cibálja kötelét,

n.122

Amíg ott nem hagyá felét :

n.123

Úgy a mi sárkányunk tolá

n.124

A madzagot fel és alá,

n.125

Néha lecsap, néha pedig

n.126

Ugyan nekirugaszkodik.

n.127

Elannyira, hogy a zsineg

n.128

Szökéseit nem bírja meg, —

n.129

S amely eddig röptét feszíté,

n.130

Eget a földdel közvetité,

n.131

Most elszakad

n.132

A kötelék

n.133

És ő szabad!

n.134

»Övé az ég.«

n.135

De mint a széles szárnyú héja.

n.136

Midőn csirkét rabolni célja,

n.137

Vagy rá a cső nem puffra lő,

n.138

Ép oly irányt vesz mostan ő.

n.139

Teste könnyű, feje nehéz,

n.140

Szárnya fityeg, mint köntösujj

n.141

Szokott, midőn nincs benne kéz,

n.142

Avagy forgácsi a cégérnek,

n.143

Ott ahol árpanedvet mérnek —

n.144

Midőn zimankó szele fúj.

n.145

Repülne hajh! repülne ő,

n.146

De nincsen arra jó idő,

n.147

Ellenben

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Ellenbe'

Szövegforrás:
Szépirodalmi Lapok, 1853. május 8.
KK. 1856.
KK. 1860.

Ellenben

Szövegforrás:
ÖK

van kilátás,

n.148

Hogy a fejét, mely földre húzza,

n.149

E pillanatban összezúzza —

n.150

Ami bizony nem áldás.

n.151

De mily szerencsés baleset!

n.152

Épen egy tócsába esett,

n.153

Hol míg elázik szárnya, farka,

n.154

(Mivel egyik se gutta-percha),

n.155

Tó-szélen egy vén Brekeke

n.156

Kár-örömmel így rekege :

n.158

»He! he! he! . . .

n.159

Lám : okosabb, mert biztosabb Idele ;

n.160

Ne hidd, hogy a sas néz a napba :

n.161

Tamás voltam , leszek is, abba :

n.162

Csak földre néz, prédára les,

n.163

Nyúlat, juhot, libát keres ; —

n.164

Mi a repülést illeti:

n.165

Repülhet, szárnya van neki;

n.166

Én arra sem vagyok irigy,

n.167

Mert nála jobban ugróm : így !

n.168

S valóba'

n.169

Hol a már széjjelázott

n.170

Sárkány gerince látszott,

n.171

Odazuppant, a tóba.

n.172

M elyik részen van itt az író? —

n.173

Úgy tesz, mint a falusi bíró

n.174

Egy bonyolult kérdés fölött :

n.175

»Se neked — se neked nincs igazad

n.176

Valahol, a kettő között,

n.177

Keressétek az igazat!«

(1853.)