A vigasztaló

Bibliográfiai adatok

A vigasztaló

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kézirata a Régiebb versek tisztázata közt, 1853. évszámmal.

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Divatcsarnok
Szövegforrás IV: Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először közölte a Divatcsarnok, 1853. 20., sz., jún. 9. Másodszor KK. 1856.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Németül: Handmann : Arany‘s ausgew. Gedichte ; Cserhalmi ; Szemere : Ung. Lyr. Franciául: Polignac; U. ö. Poesies Hongroises. Angolul: Loew: Magyar Poetry.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A VIGASZTALÓ.

n.1

Mi a tűzhely rideg háznak,

n.2

Mi a fészek kis madárnak,

n.3

Mi a harmat szomju gyepre,

n.4

Mi a balzsam égő sebre ;

n.5

Mi a lámpa sötét éjben,

n.6

Mi az árnyék forró délben, . . .

n.7

S mire nincs szó, nincsen képzet :

n.8

Az vagy nekem,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szövegforrás:
Kézirat
Divatcsarnok

költészet!

n.9

Ha az élet útja zordon,

n.10

Fáradalmit fájva hordom,

n.11

Képemen kel búbarázda,

n.12

Főmön a tél zúzmaráza :

n.13

Néhol egy-egy kis virág nyit,

n.14

Az is enyhit egy parányit :

n.15

A virágban téged lellek,

n.16

Öröme a kietlennek!

n.17

Ha szivemet társi szomja

n.18

Emberekhez vonva-vonja,

n.19

De majd, mint beteg az ágyba,

n.20

Visszavágyik a magányba :

n.21

Te adsz neki puha párnát,

n.22

Te virrasztod éji álmát,

n.23

S álmaiban a valóság

n.24

Tövisei — gyenge rózsák.

n.25

Jókedvem te fűszerezed,

n.26

Bánatomat elleplezed,

n.27

Káröröm hogy meg ne lássa,

n.28

Mint vérzik a seb nyilása ;

n.29

Te játszol szivárvány-színben

n.30

Sűrü harmatkönnyeimben,

n.31

S a panasz, midőn bevallom,

n.32

Nemesebb lesz, ha kidallom.

Jegyzet A 31—32. sor a költészet katharsis-szerű hatására céloz.

n.33

Verseimben van-e érdem :

n.34

Sohse’ bánom, sose kérdem ;

n.35

Házi mécsem szelíd fénye

n.36

Nem hajósok létreménye,

n.37

Nem a tenger lámpatornya,

n.38

Mely felé küzd száz vitorla,

n.39

Mely sugárát hintse távol. . .

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

[törölt]
« Ha tán mégis kivilágit, »
[törölt]
« Mely belátszik messze távol ; »

Mely sugárit hintse távol

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.40

Elég, ha nekem világol.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Arra legkevésbbé számit

Szövegforrás:
Kézirat

(1853.)

Verzió: II : Kézirat

A VIGASZTALÓ.

n.1

Mi a tűzhely rideg háznak,

n.2

Mi a fészek kis madárnak,

n.3

Mi a harmat szomju gyepre,

n.4

Mi a balzsam égő sebre ;

n.5

Mi a lámpa sötét éjben,

n.6

Mi az árnyék forró délben, . . .

n.7

S mire nincs szó, nincsen képzet :

n.8

Az vagy nekem,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szövegforrás:
Kézirat
Divatcsarnok

költészet!

n.9

Ha az élet útja zordon,

n.10

Fáradalmit fájva hordom,

n.11

Képemen kel búbarázda,

n.12

Főmön a tél zúzmaráza :

n.13

Néhol egy-egy kis virág nyit,

n.14

Az is enyhit egy parányit :

n.15

A virágban téged lellek,

n.16

Öröme a kietlennek!

n.17

Ha szivemet társi szomja

n.18

Emberekhez vonva-vonja,

n.19

De majd, mint beteg az ágyba,

n.20

Visszavágyik a magányba :

n.21

Te adsz neki puha párnát,

n.22

Te virrasztod éji álmát,

n.23

S álmaiban a valóság

n.24

Tövisei — gyenge rózsák.

n.25

Jókedvem te fűszerezed,

n.26

Bánatomat elleplezed,

n.27

Káröröm hogy meg ne lássa,

n.28

Mint vérzik a seb nyilása ;

n.29

Te játszol szivárvány-színben

n.30

Sűrü harmatkönnyeimben,

n.31

S a panasz, midőn bevallom,

n.32

Nemesebb lesz, ha kidallom.

Jegyzet A 31—32. sor a költészet katharsis-szerű hatására céloz.

n.33

Verseimben van-e érdem :

n.34

Sohse’ bánom, sose kérdem ;

n.35

Házi mécsem szelíd fénye

n.36

Nem hajósok létreménye,

n.37

Nem a tenger lámpatornya,

n.38

Mely felé küzd száz vitorla,

n.39

Mely sugárát hintse távol. . .

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

[törölt]
« Ha tán mégis kivilágit, »
[törölt]
« Mely belátszik messze távol ; »

Mely sugárit hintse távol

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.40

Elég, ha nekem világol.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Arra legkevésbbé számit

Szövegforrás:
Kézirat

(1853.)

Verzió: III : Divatcsarnok

A VIGASZTALÓ.

n.1

Mi a tűzhely rideg háznak,

n.2

Mi a fészek kis madárnak,

n.3

Mi a harmat szomju gyepre,

n.4

Mi a balzsam égő sebre ;

n.5

Mi a lámpa sötét éjben,

n.6

Mi az árnyék forró délben, . . .

n.7

S mire nincs szó, nincsen képzet :

n.8

Az vagy nekem,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szövegforrás:
Kézirat
Divatcsarnok

költészet!

n.9

Ha az élet útja zordon,

n.10

Fáradalmit fájva hordom,

n.11

Képemen kel búbarázda,

n.12

Főmön a tél zúzmaráza :

n.13

Néhol egy-egy kis virág nyit,

n.14

Az is enyhit egy parányit :

n.15

A virágban téged lellek,

n.16

Öröme a kietlennek!

n.17

Ha szivemet társi szomja

n.18

Emberekhez vonva-vonja,

n.19

De majd, mint beteg az ágyba,

n.20

Visszavágyik a magányba :

n.21

Te adsz neki puha párnát,

n.22

Te virrasztod éji álmát,

n.23

S álmaiban a valóság

n.24

Tövisei — gyenge rózsák.

n.25

Jókedvem te fűszerezed,

n.26

Bánatomat elleplezed,

n.27

Káröröm hogy meg ne lássa,

n.28

Mint vérzik a seb nyilása ;

n.29

Te játszol szivárvány-színben

n.30

Sűrü harmatkönnyeimben,

n.31

S a panasz, midőn bevallom,

n.32

Nemesebb lesz, ha kidallom.

Jegyzet A 31—32. sor a költészet katharsis-szerű hatására céloz.

n.33

Verseimben van-e érdem :

n.34

Sohse’ bánom, sose kérdem ;

n.35

Házi mécsem szelíd fénye

n.36

Nem hajósok létreménye,

n.37

Nem a tenger lámpatornya,

n.38

Mely felé küzd száz vitorla,

n.39

Mely sugárát hintse távol. . .

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

[törölt]
« Ha tán mégis kivilágit, »
[törölt]
« Mely belátszik messze távol ; »

Mely sugárit hintse távol

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.40

Elég, ha nekem világol.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Arra legkevésbbé számit

Szövegforrás:
Kézirat

(1853.)

Verzió: IV : Kisebb Költemények 1856-os kiadás

A VIGASZTALÓ.

n.1

Mi a tűzhely rideg háznak,

n.2

Mi a fészek kis madárnak,

n.3

Mi a harmat szomju gyepre,

n.4

Mi a balzsam égő sebre ;

n.5

Mi a lámpa sötét éjben,

n.6

Mi az árnyék forró délben, . . .

n.7

S mire nincs szó, nincsen képzet :

n.8

Az vagy nekem,

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Szövegforrás:
Kézirat
Divatcsarnok

költészet!

n.9

Ha az élet útja zordon,

n.10

Fáradalmit fájva hordom,

n.11

Képemen kel búbarázda,

n.12

Főmön a tél zúzmaráza :

n.13

Néhol egy-egy kis virág nyit,

n.14

Az is enyhit egy parányit :

n.15

A virágban téged lellek,

n.16

Öröme a kietlennek!

n.17

Ha szivemet társi szomja

n.18

Emberekhez vonva-vonja,

n.19

De majd, mint beteg az ágyba,

n.20

Visszavágyik a magányba :

n.21

Te adsz neki puha párnát,

n.22

Te virrasztod éji álmát,

n.23

S álmaiban a valóság

n.24

Tövisei — gyenge rózsák.

n.25

Jókedvem te fűszerezed,

n.26

Bánatomat elleplezed,

n.27

Káröröm hogy meg ne lássa,

n.28

Mint vérzik a seb nyilása ;

n.29

Te játszol szivárvány-színben

n.30

Sűrü harmatkönnyeimben,

n.31

S a panasz, midőn bevallom,

n.32

Nemesebb lesz, ha kidallom.

Jegyzet A 31—32. sor a költészet katharsis-szerű hatására céloz.

n.33

Verseimben van-e érdem :

n.34

Sohse’ bánom, sose kérdem ;

n.35

Házi mécsem szelíd fénye

n.36

Nem hajósok létreménye,

n.37

Nem a tenger lámpatornya,

n.38

Mely felé küzd száz vitorla,

n.39

Mely sugárát hintse távol. . .

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

[törölt]
« Ha tán mégis kivilágit, »
[törölt]
« Mely belátszik messze távol ; »

Mely sugárit hintse távol

Beszúrás

Szövegforrás:
Kézirat

n.40

Elég, ha nekem világol.

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Divatcsarnok
Kisebb Költemények 1856-os kiadás

Arra legkevésbbé számit

Szövegforrás:
Kézirat

(1853.)