AJOM1

Megjegyzések:

Először a Délibábban, 1853. II. félév, 22. sz., nov. 27. , a lap élén, a Ballada megjelölés nélkül. Másodszor KK. 56. Az előzményeket érinti: Ulászló, mikor eléggé biztosnak érezte magát az országban, hazaküldte lengyel híveit. Azok Egerben Rozgonyi János püspök palotájában szálltak meg. Ott az Erzsébet-párti Giskrának, a bányavárosok főkapitányának hadnagya, Telefus, rajtok ütött. Callimachus folytatja : « . . . cum ingenti praeda . . . retro abiit. Hungari vero ac Poloni . . ., quum simul armati convenissent, nec difficile videretur hostem assequi et abactam praedam recuperare — insequuntur. — Telefus vivus . . . in potestatem venit, ductusque est Agriam. — Ex media sorte populi, forma et juventa florens Agriensis, suae conditionis atque aetatis javencalam, perdite amabat, mntuoque íelici sorté amabatur. Consueverat vero . . . se ad eam noctu recipere . . . Quum itaque direptio civitatis, apud amores suos ipsum deprehendisset. . .mulierum quoque ejulatio, proripere se voluit, sed retinente amica et ne recta properaret admoneníe . . . per fenestram. . . se demisit. Egredientem armati gladiis vulneribusque excipiant — non tamen statim con cidit. . . sed acriter se defendens duos prius obtruncavit. Ibi mulier . . . uni ex militibus, qui examime corpus circumstabant, gladium extorsit, furioseque insultans . . . plerosque vulneravit. . . Tandem comprehensa . . . gladius, quem ultura amantem arripuerat, pectus suum transfodit et ut super cadaver vita sibi caríus occumberet, in partem, in qua jacebat, se praecipitem dedit. . . Arany János balladáit tárgyaló kötetében azt írja, hogy Telef és társai bosszúból támadtak az Egerben mulató lengyel urakra, mert ezek fékezték meg a cseh rablókat. Csakhogy Telef emberei nem cseh rablók voltak, hanem Giskra katonái, Erzsébet királyné pártján. Nem is voltak még szétverve, csak ez után dúlta fel Rozgonyi püspök a bányavárosokat. A költő összevonta az eseményeket. Ugyanezen eseményt feldolgozta egy XVII. sz.-beli névtelen magyar költő. (Ismertette Hegedűs István Egyet. Phil. Közl., 1909. 328— 334. l.). E balladáról sok szó esett, a költő maga is megszólalt. Arra méltán mutatott rá , kisebb költeményeinek bírálatában ( Pesti Napló, 1856. május— június ), hogy e ballada ,szabadabb szerkezetű a szokottnál' a költői beszélyhez közelebb álló u. n. regényes ballada, mely nem csupán jelenetekre, hanem felvonásokra oszlik, mindenik egy-egy balladás kép magában, külön tárggyal és külön versidommal, mégis egy egésszé kerekedve. (E megkülönböztetést A balladáról s utóbb balladáiról írott könyveiben nem tartotta fenn.) Találóbban elemezte a balladát Szász Károly : «A tulajdonképeni ballada csak a IV. szakaszban van, de három románc— a három epikai jelenet— készíti elő s egy ötödik fejezi be.» ( Arany balladáiról. — Pesti Hírlap, 1884. 49— 50. sz.) Erdélyi János is fennakadt azon, hogy a II. szakban ,fölöslege van az előadásnak', az 5. strófa. ( Pályák és pálmák, 436. l.) A költő azt írta nek : « . . . fájna . . . azt az egy kis szakot kilökni, mely naivitással szól előbb a madárról, aztán megy által a kedvesre. A biztosság, boldogság érzelmét fejezi ki e szak, hogy még kötődnek is — ellentétül azzal, ami következik» (1856. szept. 4.). — jól érezte, hogy a szerelmi találkozó a madár (a néphit szerint a szerelem himöke) jelképe alá rejtőzik. A ritmus változása is szokatlan, ritka kivált a harmadik részé. A költőt, mosolygásra indította’ hogy ezt , sapphomértékre akarta húzni' «Való', hogy van némi hasonlat, — írta nek (1856. jún. 23.) — de én előttem — a lengyel táncot írván le : pl. Magyar és lengyel deli táncra lendűl — amaz ismeretes lengyel dallam lebegett: Búsul a lengyel hona állapotján.— Azt tudom, hogy a mondott lengyel dallam szerint végig énekelhető.» Néhány szó is magyarázat tárgya volt. Az első szak első strófájában az ordas új bort Greguss «savóízű gyönge bornak tartotta»; Lehr úgy tudja ,ordas fakót jelent. (MNy. 1877., 115. 1.) A negyedik szak sorát Lehr úgy értelmezte, hogy a halállal a leány a gyalázattól menekült meg. (MNy. 1910. 166-170. 1.) Ez erőszakolt magyarázat ellen felszólalt Vértesi Jenő, (u. o. májusi füzet); Lehr felelt, de a körmönfont magyarázatra nincs szükség a költemény megértéséhez. - U. o. a 19. sor marci szavát Lehr a költő csinálmányának nézte (MNy. 1917. 177., 245. 1.) -· Arany e szót Aristophanes-forditásában is használja (Madarak, 300-302. sor), s a Glossarium azt mondja: Héjjaféle madár; pedig a Glossarium összeállítója, Ponori Thewrewk Emil, megkérdezhette magától a költőtől. (Erre rögtön rámutatott Trencsény Károly, MNy. 1917. 245. 1.). Greguss úgy magyarázza: kánya-féle madár (A. J. balladái.). Visky Károly Herman Ottónak A magyar pásztorok szókincse c. művében (653 -662. l-ig) a madárnév lajstromban megtalálta: maró-falco peregrinus Hermannak A madarak hasznáról és káráról c. könyvében vándor-sólymot jelent. (Visky: NyÖ, 1917. 265. és 296. 1.) Németül: Arany's ausgew. Gedichte; Sponer; Leicht. Olaszul: Sirola; Canini Marco Antonio: Il libro del amore, I., Venezia, 1885. Lotz Károly illusztrálta az Arany-album ban.