AJOM1

Megjegyzések:

Először a Magyar Nép Könyvében, (szerk. Csengery Antal és Kemény Zsigmond, kiadó Számwald Gyula, Emich Gusztáv bizománya.) 1854. I. 39— 41. — Másodszor KK. 1856. e helyen Szilágyi Mihály sereggyűjtéséről ír és így folytatja : «Non deerant pecuniae, bellorum nervi, quae ab Elisabetha, sorore prudentissima, quotidiae suppediebantur. Haec enim . . . ut alterum, qui supererat, filium aut ab mimicorum insidiis liberaret. . . aut ad regni fastigium extolleret, insanas tunc pecunias erogavit — Quum vivente , in artis magicae disputationem incidissemus, memini dixisse in captivitate sua matrem de se ita fuisse sollicitam, ut cursorem invenerit, qui sex horarum spatio ex ad filium proficisceretur, totidemque rediret, literasque et responsa referret. Cacodaemonum ministerio per aera vectum fuisse credebant.» — Innen merítette a költő az aranyat- ezüstöt, a kiváltás szándékát, a csodálatos hírvivőt. Idézett könyve végén elmondja az ismert történetet királyról, hogy gyermeke anyjának egy gyűrűt adott, azt egy holló a gyermektől elrabolta. Ezt a mesét átvette Magyar Króniká jába (XI. rész. I. d. 334. l.). Teleki József megcáfolta (Hunyadiak kora, I. 29— 30. l.), a hollót illetően erre a mesére utal. ( Arany balladaforrásai. — IK., 1900. 140. l.). A költő a hollót a Hunyadiak címeréről eleveníti meg. A hírvivő madár ismerős a népköltészetben. « a Népkönyv ben közlött versedtől egészen el volt ragadtatva» — írta a költőnek (1854. jún. 8.). A költő ez időtájt nagy levertségről panaszkodott leveleiben nak. Éppen erről a költeményről írja, 54. okt. 18-án : — « . . . bár azóta is próbáltam vagy kétszer pegazusom szárnyait s nem egészen süker nélkül, (Ágnes asszony is már ez epocha szüleménye, valamint Mátyás anyja, részben az Első lopás s még vagy kettő) koránsem lendül az úgy, mint előbb. Félek is magamat exaltálni, mert a kimerültség, mely reá következik, borzasztó.» Németül: Kertbeny: Gedichte; Handmann: Arany's ausgew. Gedichte; Dóczy; Preinre1ch-Rupprecht; Henry Leo Beck (anagramma Kolbenheyer nevéből), Ung. Revue, 1883. Olaszul : Sirofa és Corvina f. irat, 1929. évf. Angolul: Loew: Magyar poetry. Szlovákul: Hviezdoszlav; Margócsy József: Tót nyelvre áttett, hazafias magyar költemények, Losonc. 1902. II. füzet 1914. - m. j.: Vlas tenecky obrazkovi kalendar na rok, 1910. Pozsony. Tesnoskelsky, Dunaj, f. irat, 1879. Szerbül: Brancsics Blagoje, 1907. Héberre: Bacher Simon: Hebraeische Dichtungen, 1894. Zene : Bartalus István és Gyertyánffy István : Nő-karénekek gyűjteménye, 1888. 101. sz. — Énekre és zongorára Mosonyi Mihály, , 1864. — Lányi Ernő női-karra, zongora kísérettel. — Férfi-karra Delly Szabó Géza, Kolozsvár, 1932. Ilustr. , az Arany-albumban.