AJOM1

Megjegyzések:

Először közölte a Pesti Napló (szerk. Kemény Zsigmond), 1855. II. félév, 1. szám, június 22. , a tárca rovatában, a címet koszorúba foglalva. Másodszor KK. 56. 1855. tavaszán a költő tanártársaival együtt kirándult Báthory Gábor körösi első lelkész, helyettes püspök vejének, Tanárky Gedeonnak, a későbbi államtitkárnak, tetétleni pusztájára. A pusztán, közel a lakóházhoz, tömpe kis halom van ; Ballagi Aladár a körösi helynevek közt említi a Tetétlen hegyet, mert »tetején lecsapott boglyához hasonlóan csonkán, tetőzetlen áll. A mellette levő másik halommal együtt nagy és kis Pengyom-nak is neveztetik« ( NyÖ., 1873. 47.l.). Hét-nyolc kilométer távolból oda látszanak Abony és Törtel tornyai. A dombot említi a (Anonymus latin szövege Schwandtner II. kötetében — , MDCCLXV — volt meg a költő könyvei közt. Beleírta, hogy Jan. 26. 1853. vásárolta). Anonymusban ezeket találta : Szalán vezér és nemesei követséget küldtek Árpádhoz, hogy földjüket hagyja el. Árpád keményen vissza üzent: hogy ők takarodjanak a bolgárok földjére, honnan az ő őse, Athyla halála után kiszállottak. »Dux autem et sui nobiles egressi de fluvio Zogea (Zagyva) cum omni exercitu castra metati sunt, juxta montem Tetevetlen usque ad Thysciam (Tisza) deinde venientes. . . usque ad sabulum Olpar pervenerunt.« Anonymus a XXIX . fejezetben tovább azt írja : A két sereg egymás közelében tölté az éjtszakát. ». . .ante auroram utraque pars se ad bellum praeparavit«; másnapra készültek az ütközetre, ezért ír a költő holnapot. Anonymus azt is említi: »Statimque Lelu filius Tosu tuba cecinit« képzelete a történelmi tájon megeleveníti Anonymus elbeszélését. Ez időben a hun eposz ujabb tervét forgatta fejében; Attila táborát ez ismerős vidékre telepítette. Tolnai Vilmos a fokról-fokra beleélést nyomon kísérte az igeidőkben : előbb múltban beszél, aztán jelenre tér, a csatát holnapra várja. Előbb csak emlékezik, azután a kép megelevenül, Árpádra gondol, már látja is, a kürtöt is hallja, — erre ébred vissza merengő szemléletre. — Erdélyi János hibáztatta a visszatérést a mindennaphoz. Úgy találta, hogy a költemény »igen ki van víve. . . Az uj idő nyakára nőtt az ó-nak, a realismus az idealismusnak. »Egy jó móddal történt komoly abbahagyás, csak a szomszéd Abony vagy Törtel pásztorainak kürtjével, határtalanul emelte volna poétái becsét, hatását.« ( Pályák és pálmák. 436. l.) a hangulat felidézésében több vonást rokonnak talált Csaba Előhangjával, ez alatt szintén 1855 az évszám. ( It. 1915. 1— 9. l.) Ő mutatott rá, hogy a dombot Zalán futása is többször említi, megnevezetlenül. A halomra a millenium évében kőoszlopot állítottak, alépítményébe e vers soraiból összeállított emléklapot falaztak. ( Vasárnapi Újság, 1896. 38. sz., hivatkozott rá.) Anonymusában a lapok szélére sok leleménnyel odairogatta a latin nevek magyarját. Sokat beszélhettek erről al, aki Anonymust lefordította (, 1860.), s ezen ajánlással adta barátjának: »Arany Jánosnak, barátilag, , jan. 26. 1860.« Németül: Kertbeny: Gedichte; Nordheim Julius: Ung. Gedichte, 1873.