AJOM1

Megjegyzések:

Kiadva először A Magyar Nép Könyvében (szerk. Csengery Antal és Kemény Zsigmond), 1855. II. köt. 5— 6. füzet, 253— 56. l. nov. — itt nincs szakokra osztva. Másodszor KK. 1856. (Zács); negyedszer a Daliás idők második dolgozatának III. énekéből, mutatványul a Koszorúban, 1863. 400— 401. l., a szakok számozása nélkül, amit a szakok végén gondolatjel pótol. Ötödször ÖK. 1867. — A Koszorúban némi eltérésekkel látott napvilágot a KK. szövegéhez képest. Ebből azt gondolta, hogy a Koszorú-beli eltérések javítások, pedig világos, hogy a költő a simítások előtt másolta le a költeményt, így illesztette a Daliás időkbe s így közölte a Koszorúban, ugyanezt a "másolatot tette bele később Toldi szerelme tisztázatába (XII. én.), csakhogy ekkor a régi kéziratra átvitte a KK. javításait. ( : Arany-magyarázatok, XXXV . Javítások. MNy. 1912. ) szemében kérdés, miért húzta alá az első kéziraton Kázmér nevét, a másodikon Feliciánét, mindkettőn a nagy palotát s ezeket: Életed a lányért, Gyermekemért gyermek ! — Az előbbiekkel a történelmi adatokat emelte ki, az utóbbiakkal a bosszúállás népies-naiv részletezését. Forrásául ( A. ballada-forrásai. — IK. 1900. X .) Szalay László Magyarország történetét jelölte meg (II. 156— 57. l.). részletesen beszéli el az eseményeket, megnevezi Cselényit, egy-két kifejezése is felmerül a költeményben : rózsának mondja Klárát, is az udvari lányokat; Erzsébet négy ujjával ,megváltja életét'. munkája meg volt a költő könyvei közt. A lapok szélén jelek is voltak kezétől: a 158. lapon e részletnél: »Magyarország nagyai — írja — hiszik és vallják, hogy azon naptól fogva, melyen e gonosztett nálok elkövettetett, a jó szerencse búcsút mondott nékik s országuknak, és végtelen gyász borult reájok.« Ennek előérzetét fejezi ki a végső szakban a XIV. század hegedőse. — Az olvasófüzért följegyzésében Horváth Mihály történetének második kiadásában találta meg, de ez 1860. jelent meg. Az egész eseményt a költő a Chronikon Budense Podhraczky-féle kiadásában (1838.) olvasta, De ferocitate Feliciani fejezetben, hol szintén aláhúzott egyet-mást, igy a 244. l.-on a -re hivatkozó jegyzetből ezt : ,mit der Kunigin willen’ ugyanitt van idézve : »Verum communis et per manus tradita fama fert et a citharaedis ad lyram canitur, Reginam ipsam mira arte procurasse, concubitum Clarae filiae Feliciani, Casimiro fratri suo, quae Reginae erat a cubiculis, cum illa Adventus tempore, quasi suas sphaerulas oratorias in cubiculi oblita esset, Claramque pro eis ex templo remis isset, ubi Casimirus Reginae frater eam opressisset. Et cum Calendis Januarii Clara patri id cum fletibus et lachrymis significasset, ita illum injuria ista affectum ad vindictam sumendam inductum et afferatum.» A szövegben: Regine dextra manus quatvor digitos . . . amputavit.« Csak itt van megemlítve ,»paedagogus, puerorum Nicolaus filius Gyule de Kevesich.« A krónika a szörnyű büntetéseket is felsorolja ; a költő a lap alján a vérségi fokozatokat megnevezi magyarul. t s a krónikát a Daliás idők kedvéért forgatta. Az Anjou-kor rajzában nem mellőzhette ezt az eseményt, de egy régi énekkel szőtte be a Daliás időkbe, utóbb Toldi szerelmé-be (XII. én.), a kobzos költött származása pedig belekapcsolta az époszba. A ballada egyes egyszerű sorai átmentek a nép ajkára (vagy legalább egyeznek népi versekkel.). Kardos Albert lett figyelmes egyes ötszótagú sorok verstani érdekességére, melyeknél az első szótag értelmi súlyával és hangtani erejével kettőt pótol. ( Tallózás Zách K. körül. MNy. 1918. 117.l.) — E történeti balladából az egykorú olvasóhoz — akár király-balladáiból — az önkény rajza s a végstrófa felsóhajtása közelebbről szólott. Németül: : Gedichte; : Arany's ausgew. Gedichte ; ; ; ; Farkas Max : Ung. Revue, 1882. Lám : Oedenburger Zeitung, 1937. dec. 25. — Olaszul: . — Angolul: : Gems, Magyar Songs, Magyar Poetry. — Franciául: ; ; : (EPhK. 1878., 96. l.). — Szlovákul: . Megzenésítette; a költő maga, 1876. jan. 12., kiadta : Arany János dalai, 1884. — Az előszóban azt írja : a dallamot a költő Bogár Imre balladájából kölcsönözte; ez tévedés, t 1862. végezték ki, en. ( jegyzete.) Zenésítették továbbá Farkas Ödön ; Franck Gábor énekhangra, zongorára, u. ő. operává, Zichy Géza vegyes karra. Rózsavölgyi 1873., Köveskuthy J. Op. 53. 1923. Melodr. 1907. Képzőművészet: Orlay-Petrich Soma megfestette a bosszuló Záchot a király asztalánál, 1855; Madarász Viktor Klára és atyja jelenetét (1861. ban aranyérmet nyert.); László Fülöp az atyja elé leboruló Klárát, ez kiadva műlapon; Greguss Imre is megfestette (1886.). Soltészné Szilárd Kató: A. J. a magy. képzőművészet tükrében, BSz. 1935. 236. köt.