AJOM1

Megjegyzések:

Először a Koszorúban (szerk. Arany János), 1864. I. félév, 7. szám, febr. 14; Másodszor az ÖK. közt, a mostani, rövidebb jegyzettel, alatta : 1856. — A két szöveg közt nincs eltérés. nagy munkája, Hunyadiak kora Magyarországon, a krónikákkal ellentétben, melyek t a Scaliger vagy a Corvin családból, legalább is Zsigmond királytól származtatják, oklevelek alapján azt írja : « . . . nem vette eredetét valamely előkelő, fényes családból. — . . . anyja első férjének halála után egy ismeretlen nemzetségű Csolnokosi Jariszló nevű emberhez ment férjhez, ki már Hunyadi Jánostól nyerte adománylevelét Csolnokos helysége» iránt . . . Ebből azonban azt következtetni, hogy egészen ala csony születésű lett volna, mégsem lehet. — . . . a holló címerrel már elei éltek, Hunyadot birták és már apja udvari lovag volt» (I. 26. l.). — A 35. lapon: » . . .atyját Búdnak nevezi. Ez az íróknál . . . Voik Buthi vagy Vük Buti . . . nevezet alatt is fordul elő.» 43. 1. : «Egyedül említi Buthi feleségének nemzetségi, Cortesius pedig keresztnevét. Ebben kénytelenek vagyunk megnyugodni, s őt ezekhez képest Morzsinay Erzsébetnek nevezni.» — 50. 1. : « . .. A kormányzó . . . a Hunyadi nevet . . .atyja után örökösödés által nyerte . . .Zsigmond 1409. atyját és osztályos rokonait megajándékozza Hunyad helységével . . . már ősei is birtokában voltak ezen jószágnak.» — 57. 1. : « . . . A kormányzó Erdélyben született, még pedig Hunyad városában.»— 63. 1. : «. . Hasonnevű fivérén kívül voltak több nővérei is.» három lányról és két fiúról tud. ballada-forrásairól írt tanulmányában ( It. 1900. ) is ezen helyeket idézi, bővebben. Az igaztalan osztály, az özvegy kiűzetése jószágából, a kor szellemében van s olyan vonások, melyekkel a közelmúlt birtok-elkobzásaira is emlékeztet. Néhány más kiszemelt ballada-tárgyát is sejteni lehet. nál megjelölte jellemzését (III. 152. l.), a nándorfehérvári győzelem leírását, mely után a hálaadást Kapisztrán töredékében kezdte rajzolni. Hunyadi László kivégzésénél aláhúzta, hogy aranyos ruhában viszik a vérpadra, «abban talán, mellyel őt a király Temesvárott megajándékozta» (164. l.). Jelek fogják közre Szalay-ban szabadulását és királlyá választását (III. 174— 180.), a moldvai harcot, hol a nyílesőben Mátyás megsebesült (II. 232— 39. l.). Turócziban is aláhúzta (IV. rész, LXIV . fej.) siratását, rabságát Podiebrádnál, szabadulását, úgyszintén a Vitéz és Cezinge hűtlenségéről szóló részt (LXVII.). Olaszul: .