AJOM1

Megjegyzések:

Először a Koszorúban jelent meg ( 1863., II. félév, 18. sz., nov., 1.), a cím alatt (Ó-angol ballada.) Az utolsó sorhoz fűzött jegyzet a kéziraton nincsen, a Koszorú közli. — Másodszor az ÖK. közt, a jegyzettel, de a cím alatt meghatározás nélkül. Ez az egyetlen idegen tárgyú balladái közt; érzelmében, vonatkozásában ez is magyar. Arany László tette ki először az évszámot, a KK. 1894. kiadásában, s e jegyzetet: «1863-ban a Koszorúban jelent meg először, de 1857-ben keletkezett, mikor egy ünnepélyes alkalommal t, Tompát, más költőket is fényes díj ígéretével hiába igyekeztek üdvözlő óda írására megnyerni. V. ö. Aranynak Tompához, 1857. június 26-án írt levelét.» Ez alkalom I. Ferenc József ra jövetele volt, 1857. májusában. A kormány-hatóság üdvözlő verssel kívánta fogadni a hivatalos lapban. Elsőnek t szólították fel, «aranyakat ígérve sokat, sokat — írja nak (id. lev.), — de én legjobb akarat mellett sem tehetném meg, beteges állapotom miatt.« (L. aug. 4. levelét is.) írta meg a verset, névtelenül; a hivatalos lap arany betűkkel nyomatta ki. aug. 4-i levelében «bárányfelhőre» céloz : versében volt, hogy felett úgy repül a nép áldása, mint a szeretet bárányfelhőjel. Szilágyi Sándor azt írta erről : «t életmódja arra kényszeríté, hogy elfogadjon oly megbízatást is, melynél fogva egy ünnepi verséért annyi honoráriumot kapott, mennyit harminc lyrai verséért, vagy tíz balladáért. Persze, folyt a pezsgő pár napig. Hogy mekkora sebet ütött ez szívünkön, a mai nemzedék meg sem értené.» ( Nemzet, 1883. dec. 30. Tárca.) balladájának alapeszméje : hogy a költő nem sülyed a hatalom bérenc dicsőítőjévé. A tárgyat Pulszky Ferenc említette először irodalmunkban, Úti vázlatok 1836-ból a Budapesti Árvízkönyvben, 1839.1. kötet. « Bár I. Edward ötszáz költőt egyszerre levágatott, hogy a nemzetet a régi időkre emlékeztetve forrásba ne hozzák, még most is minden pitvarban a hárfa áll.» (Elek Oszkár mutatott rá, It. 1918., 176. l.) Walesben a bárdok egész rendet alkottak. A költő könyvei közt megvolt Dickens : A Child's History of England, (Tauchnitz, Leipzig, 1853.), 194— 195. lapján megjelölte ez esemény elmondását. Ezt is tudta, de nem találta benne az évszámot, Montgomery nevét s a máglyát. ( Széljegyzetek, EPhK. 1902., It. 345— 347. l. és It. 1913. 34— 35. l.) Az 1277. évszámot kézikönyvtárának egyik kötetéből vette : Allgemeine Weltgeschichte für das deutsche Volk, von Fridrich Steger, (Leipzig, 1848. három kötet, az első kötetben az 534. l.) I. Edward és a bárdok történetét is elmondja Ossziánról írott tanulmányában, a Reliques of ancient English Poetry bevezetésében szintén. (Ezekre Fest Sándor mutatott rá. EPhK. 1918. 452.l.) könyvét sűrűn forgatta, a körösi iskola könyvtárából 1853-ban is, 56-ban is kivette. ( It. 1913. 549— 552.l.) Elek Oszkár kikereste Ideler és Nolte Handbuchjéból (l. a Rozgonyiné jegyzetét) Thomas Gray (1716— 1771) The Bard, a pindaric ode költeményét, mely jegyzettel erősíti, hogy I. Edward, befejezvén Wales meghódítását, a hatalmába esett bárdokat kivégeztette ; egy agg bárd elátkozza. ( It. 1912. 515. l.) Ugyanebben az antológiában Thomas Warton (1728— 90.) Artúr király sírja költeményében II. Henrik Írország ellen nyomul, Montgomery várában vendégelik meg. Walesi bárdok énekelnek előtte. A tárgykörbe belekapcsolta nak Les derniers bards költeményét is. ( EPhK. 1917. 701. l.) Milford öböl nevénél re gondolt (Cymbeline; III. Richard, IV. 4.) ; azonban igen messze esőnek találta Montgomerytől. ( It. 1913. 35.) A Szigeti albumban, mely’ tól Az uj görög dalnok fordítását közölte, e tárgyról magyar költemény jelent meg, é ; Az ötszáz gael dalnok, 1860. Alapeszméje : Mig szelleme lendül a dalban a népnek, Erősb az igánál, mit rája vetének. Cselekménye pedig : S trónjában a dalra király Eduárd — — Szólt s intett vad arccal— — Fél ezren — — a vérpadra felérnek. Midőn Tóth Endre versei kötetben napvilágot láttak (Harangvirágok, 1862.), ismertetésében Szász Károly a Szépirodalmi Figyelőben (1862. júl. 10.) ezt írta : «Igen szép s mindamellett érezzük (sőt tudni is véljük), hogy más költőnél tárgyilagosabb kivitelben jobban megtalálta volna kellő alakját... Balladai felfogással .. megragadóbb lehetne.« tehát nak nagykörösi éveiben kéziratban ismerte a balladát. Ezután egyszer meglátogatta t, már en. «Nála lévén, kérdém tőle, olvasta-e Tóth Endre költeményét, s emlékszik-e még rá, hogy ő is kezdett . . . ön erről a tárgyról egy egészen más hangú s menetű balladát? Hát kihúzza a fiókját, kiveszi belőle a befejezett kész költeményt. Nekem is, monda, a költeménye eszembe juttatta a magam félben maradt versét, elévettem s befejeztem, de miután már más megírta, érdemes-e kiadni ezt?» ( Nekrológ, Vasárnapi Újság, 1882. 694.l.) Világos ebből, hogy költeményébe a költő 1857-ben ön fogott bele, a gondolat akkor volt időszerű, kiadni azon időben nem lehetett; félbehagyta, félretette. 1861-ben az országgyűlés erőszakos feloszlatása miatt felújult keserű hangulata, midőn Coronini táborszernagy küldetett ra parancsnoknak. Tóth Ede költeménye, emlékeztetése felélesztették benne a tárgyat; ekkor írhatta meg a befejezést. látogatása 1862 végén, 1863 elején történhetett. A balladát mások is ismerték kéziratban. Solymossy Sándor azt írta, hogy Tomori Anasztáz többeknek mutatta kéziratban, az ő atyjának is. ( A . J. népiessége. Ethn. 1917. ) Most a költő ki is adta, ó-angol ballada álarca alá rejtve. (A Világirodalmi Lexikonban Kund Ernő gyűjteményéről azt írja, hogy e ballada abból való fordítás.) Németül: : Arany's ausgew. Gedichte ; Grossmann ; Bruck ; ; ;Cserhalmi; Szemere : Ung. Lyrik ; ; Gragger—Lüdeke ; Farkas Max : Ung. Revue 1882. Maurer Károly: Verbas und Umgebung, 1909. 40. sz. : Nord und Süd, 1917. Angolul: : Magyar Poetry, John Arany; Kirckconnell Watson : The Magyar Muse. Oroszul: Matejka Zajaickij, Osztroumov Zajaickij ; Gatov. Olaszul: . Szerbre: Zmaj- Jovanovic János; «közkézen forgott és az alkotmányos harcok idején igen kedvelt volt.» ( Hadrovits László : Magyar és délszláv kapcsolatok, 68. 1.) Eszperantó: Hungara poemaro. I. Esperantigis dro R . Friedler, A. Friedrich, kaj pr. ro Adolfo Altenburger, (La Velsai bardoj.) Zene : Langer Viktor : Szimfonikus költemény ; Révfy Géza : Melodráma, (Rózsavölgyi kiad.); Köveskuthy Jenő: Énekhangra, zongorára (A. J. balladái, VII.); Szeghő Sándor : nagy zenekarra.