Egyesülés

Bibliográfiai adatok

Egyesülés

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása:

History:

Kriza János iratai közt akadt rá Gyulai Pál, 1880-ban. Az eredeti kézirat később Benczúr Gyuláné birtokában volt, (egy lap két oldalán, aláírva a költő neve).

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Budapesti Szemle, 1881. júl. 128.l.
Szövegforrás III: ÖM

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Megírása idején nem jelent meg, Gyulai Pál közölte először a Budapesti Szemlében, 27. kötet, 1881., júl. 128. l., a cím alatt: 1848. Az eredeti kézirat később Benczúr Gyuláné birtokában volt, (egy lap két oldalán, aláírva a költő neve). Másodszor az ÖM. -ben. A Magyar Remekírók kiadásában az évszám mellett: március; ez hibás, mert Erdély Unióját május 29-én mondták ki.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Petőfi

Petőfi Sándor

1846. őszén Koltón időzött Teleki Sándornál, sűrűn folytak ott tanácskozások az Unió felől; egyik ilyen alkalomra rögtönözte Erdélyben című költeményét. (L. a Havas-kiadás jegyzetét és

Ferenczi

Ferenczi Zoltán

Petőfi életrajzát, III. 23— 24 l.) Erre céloz

Arany

Arany János

a vers első soraiban. Az irodalom buzgón lelkesített az Unió mellett. 48. elején

Gyulai

Gyulai Pál

Mentovich

Mentovich Ferenc

és Szász Károly együtt adták ki első kötetüket Nemzeti Színek címen; jelszava : Szabadság! Unió! A márciusi 12 pontból a 12. követelte Magyarország és Erdély unióját. A magyar országgyűlés 1848-ban a VII. tcikkben mondta ki az egyesülést, a kolozsvári diéta május 29.-én fogadta el. Ez eseményt

Petőfi

Petőfi Sándor

Két ország ölelkezése költeményével ünnepelte, Kriza János is verssel: Egyesülés, Egység. — Érthető, hogy az esemény szóra bírta az Erdély szélén élő

Arany

Arany János

t, kinek szülőföldje sokáig az erdélyi feiedelemséghez tartozott.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

EGYESÜLÉS.

n.1

Az, mi a költő lelkének

n.2

Álom kép gyanánt

n.3

Lengett a távol jövendő

n.4

Tündér fátyolán;

n.5

Az, miért epedt a honfi

n.6

Soká, hasztalan,

n.7

De nem hitte, csak mutatta,

n.8

Hogy reménye van :

n.9

Az többé nem álom, nem kétség homálya :

n.10

Ismét egy a magyar kettévált hazája !

n.11

Magyar nép, igaz rokonság

n.12

Túl a bérceken,

n.13

Mik sötéten ott kékellnek

n.14

Világos egen;

n.15

Osztályosunk jóban, rosszban,

n.16

Kölcsön támaszunk :

n.17

Benned, bárhogy’ hány-vet a sors,

n.18

Nem csalatkozunk.

n.19

Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,

n.20

És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

n.21

Most szeressük, mert ki tudja

n.22

Felőlünk mi áll

n.23

Írva a végzet könyvében :

n.24

Élet vagy halál ?

n.25

Oh, ki tudja, nincs-e bennünk

n.26

Rejtve már a mag —

n.27

Hogy a csak most egyesültek

n.28

Együtt haljanak,

n.29

Mint egymásra ismert ölelő testvérek,

n.30

Kikben hatni elkezd a lappangó méreg . . . ?

n.31

Nem, nem ! — Élni fog a nemzet,

n.32

Amely összetart

n.33

Kit önvétke meg nem hódit,

n.34

Nem hódítja kard.

n.35

Megbünhödtük ősapáink

n.36

Vétkét súlyosan ;

n.37

Napjainknak, a jelenben,

n.38

Csak erénye van,

n.39

S az erényes nemzet jutalma nem égi:

n.40

Földön jut dicső és hosszú élet néki.

(1848.)

Verzió: II : Budapesti Szemle, 1881. júl. 128.l.

EGYESÜLÉS.

n.1

Az, mi a költő lelkének

n.2

Álom kép gyanánt

n.3

Lengett a távol jövendő

n.4

Tündér fátyolán;

n.5

Az, miért epedt a honfi

n.6

Soká, hasztalan,

n.7

De nem hitte, csak mutatta,

n.8

Hogy reménye van :

n.9

Az többé nem álom, nem kétség homálya :

n.10

Ismét egy a magyar kettévált hazája !

n.11

Magyar nép, igaz rokonság

n.12

Túl a bérceken,

n.13

Mik sötéten ott kékellnek

n.14

Világos egen;

n.15

Osztályosunk jóban, rosszban,

n.16

Kölcsön támaszunk :

n.17

Benned, bárhogy’ hány-vet a sors,

n.18

Nem csalatkozunk.

n.19

Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,

n.20

És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

n.21

Most szeressük, mert ki tudja

n.22

Felőlünk mi áll

n.23

Írva a végzet könyvében :

n.24

Élet vagy halál ?

n.25

Oh, ki tudja, nincs-e bennünk

n.26

Rejtve már a mag —

n.27

Hogy a csak most egyesültek

n.28

Együtt haljanak,

n.29

Mint egymásra ismert ölelő testvérek,

n.30

Kikben hatni elkezd a lappangó méreg . . . ?

n.31

Nem, nem ! — Élni fog a nemzet,

n.32

Amely összetart

n.33

Kit önvétke meg nem hódit,

n.34

Nem hódítja kard.

n.35

Megbünhödtük ősapáink

n.36

Vétkét súlyosan ;

n.37

Napjainknak, a jelenben,

n.38

Csak erénye van,

n.39

S az erényes nemzet jutalma nem égi:

n.40

Földön jut dicső és hosszú élet néki.

(1848.)

Verzió: III : ÖM

EGYESÜLÉS.

n.1

Az, mi a költő lelkének

n.2

Álom kép gyanánt

n.3

Lengett a távol jövendő

n.4

Tündér fátyolán;

n.5

Az, miért epedt a honfi

n.6

Soká, hasztalan,

n.7

De nem hitte, csak mutatta,

n.8

Hogy reménye van :

n.9

Az többé nem álom, nem kétség homálya :

n.10

Ismét egy a magyar kettévált hazája !

n.11

Magyar nép, igaz rokonság

n.12

Túl a bérceken,

n.13

Mik sötéten ott kékellnek

n.14

Világos egen;

n.15

Osztályosunk jóban, rosszban,

n.16

Kölcsön támaszunk :

n.17

Benned, bárhogy’ hány-vet a sors,

n.18

Nem csalatkozunk.

n.19

Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten,

n.20

És szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.

n.21

Most szeressük, mert ki tudja

n.22

Felőlünk mi áll

n.23

Írva a végzet könyvében :

n.24

Élet vagy halál ?

n.25

Oh, ki tudja, nincs-e bennünk

n.26

Rejtve már a mag —

n.27

Hogy a csak most egyesültek

n.28

Együtt haljanak,

n.29

Mint egymásra ismert ölelő testvérek,

n.30

Kikben hatni elkezd a lappangó méreg . . . ?

n.31

Nem, nem ! — Élni fog a nemzet,

n.32

Amely összetart

n.33

Kit önvétke meg nem hódit,

n.34

Nem hódítja kard.

n.35

Megbünhödtük ősapáink

n.36

Vétkét súlyosan ;

n.37

Napjainknak, a jelenben,

n.38

Csak erénye van,

n.39

S az erényes nemzet jutalma nem égi:

n.40

Földön jut dicső és hosszú élet néki.

(1848.)