AJOM1

Megjegyzések:

Először a Népszínházi Évkönyvben (szerk. Tolnai Kempelen Győző) 1863. 40., l. — Másodszor az ÖK. közt. fiatal korában vezérkarát kísérte. A fővezér szívesen hallgatta hegedűjátékát. Világos után ba ment. Világjáró művészek abban az időben jó szolgálatot tettek a magyarságnak : emlékeztették rá a külföldet; Liszt Ferencet lelkesen üdvözölte. az ötvenes években körutat tett Magyarországon, nagy összeget gyűjtött szobrára, a szobor tervére is ő tűzött ki pályadíjat. 59. májusában ön is hangversenyt adott. A helyi emlékezet alapján azt írja, hogy is meghallgatta. Farkas Elek ebédjén is résztvett, május 18-án. »Az ebéd jó hosszúra nyúlt s a délután folyamán eltűnt, este felé a Reményihez c. költeménnyel lepte meg a társaságot. Este búcsú nélkül akart eltávozni; észrevette, felkapta hegedűjét, az udvarra szaladt és elkezdett gyönyörűen hegedülni . . . . . . visszatért s átölelte és megcsókolta t, aki aztán ott az udvaron a szabad ég alatt holdfénynél játszotta el Beethoven Holdvilág-szonátáját.« ( A . J. tanársága Nagy-Kőrösön. 127. 8. l.) A valóságban egyszerűbben történt. Szász Károly 1859. május 24-én azt írta nak : ». . .kérve kérlek : ha nek írt versed meg nem jelenik valahol, küldd meg azt nekem.« igy válaszolt, május 27. : »nek én egy rossz verset írtam, nem is érdemes elküldenem. Lakomán voltunk s kezembe nyomta albumát. Nem szabadulhattam tőle. Estve adta át és hajnalban indult. így majdnem rögtönöznöm kellett. Ki azonban nem jöhet.« (A helyi emlékezet másban is téved, mert a Holdvilág-szonáta zongora-darab.) 1865-ben újra felkereste t, en, és érdekes emlékkel ajándékozta meg : daguerreotyp-arcképével, egy fal előtt állva, galléros köpönyegben, sapkával. Az üveglap alá foglalt kis kép hátlapjára ez volt írva : » — Souvenir de la Sibérie de Texil — donné a Reményi — Marin Terrace, 18.9-bre 1859.« — hozzá írta : »Én pedig megígértem nak, ha valaha visszatérek hazámba, úgy ezt a becses képet Arany Jánosnak fogom adni, — ígéretemet ime beváltom. 1865. Febr. 3-án. Reményi Ede.«