AJOM1

Megjegyzések:

Először a Szigeti Albumban, (szerk. Szilágyi István és P. Szathmáry Károly), , 1860. 321. l. — Másodszor ÖK. 1867. E költeményt még 1845-ben fordította le. 1842, vagy 43-ban Szilágyi István egy angol nyelvtant hagyott nála, kuriózum gyanánt. (Önéletrajz.) A költő belemerült tanulmányába. 1844-re már lefordította Nyáréji álmát, nyelvgyakorlati próbafordításul (nak, 1844.). 45. aug. 1. azt írta Szilágyinak, hogy angolul most már szinte oly szabadon olvas, mint németül. Bizonyságul megküldi neki e fordítást, akkori, első alakjában, 1845. dec. 4. »Engem e vers megkapott — írja — . Meglehet, ha fordításban, olyanban kivált, mint ez, olvasom : szintúgy érzéketlen maradok mellette, mint alkalmasint ön most; de angolul olvasva, s ott, ahol felhozatik, nem hiszem, hogy önt is meg nem ragadná.« A költő meg is feledkezett a fordításról, kéziratát őrizte meg. 1859. nyarán en tűzvész pusztított; mint ottani tanár, albumot készült kiadni a református templom és iskola újjáépítése javára. Verset kért tól is, vagy legalább e nála levő fordítás átengedését. nem találta meg kéziratai közt, pedig szerette volna átnézni (Lev. 1859. okt. 25.). elküldte neki a régi kéziratot s a költő átsimította (Lev. 1859. dec. 6.). »Veheted észre, hogy nem keveset változtattam. Ezt néhol az értelem kívánta, mint a második versszakban, melyet olim nem értettem jól, az, Islands of the Blest’ nem tudtam, micsoda. De most jó om van, jegyzetekkel. Pár jegyzetet én is szükségesnek tartok. . . Most is elég messze marad az eredetitől, de lehetetlen az eredeti versalakot és hangot megtartva, jobban fordítni, legalább nekem. Azt hiszem, igy is maradt benne szépség.« Ezt a »jó t« az elhunyt Tisza Domokos könyveiből küldte neki a család. (Kovács János levele 9/7. 1856.) A fordítás 1. és 2. jegyzetét e kiadás nyomán közli , de a másodikat maga toldta meg a zárjelbe foglalt részlettel. kötetébe ezt igy jegyezte be ceruzával: »According , the Μακαγων νησοίς was a town called οασις in , some days trawelling from , in . ( Book. III. Chapter 26.)« és Parga nevéhez a kiadásban nincs jegyzet. A két város népe híres hazaszeretetéről. Egymásután uralták Bizáncot, t, a franciákat, de midőn Tepedelenli Ali basa hódította meg (1819.), Parga lakói elvándoroltak, még apáik csontjait is felásták a temetőkből és magukkal vitték, hogy ne török földön porladjanak. ( Deli-Thallóczy Lajos : Tudákos levelek, 126. l.) Az ÖM. és a Magyar Remekírók az átdolgozott szöveget közük, 1848-beli költemények során, pedig az első kidolgozás 1845-ből való, a javított 1859-ből. Az első közölve van az 1845. dec. 4-i levél mellett. A görög rapszód énekét Ábrányi Emil is lefordította, teljes Don Juanjában. hoz t azonfelül hogy subiectiv hangjával új életet vitt az epikai költészetbe, a görög szabadságharcban való részvétele is vonzotta. Regényes meséi, szabadon folyó jambusai voltak példái Katalin meg Édua írása idején. »Később, talán ön, megkezdte Sardanapal-ja fordítását is, de ebben egy fél felvonásig sem haladt.« (Arany László bevezetése a Hátrahagyott Versek előtt.)