A rodostói temető

Bibliográfiai adatok

A rodostói temető

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet

Alcím: Kisebb költemények

Dátum: 1848. májusában Júl. 1.-én 1951

Kiadás helye: Budapest

Kiadó: Akadémiai Kiadó

ISBN: 0729001117189

Szerkesztő: Barta János

Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen

A kézirat leírása: Kéziratát a költő 1848. májusában (20. körül), mikor a Nép barátja dolgában

Pest

Budapest

en járt, magával vitte. Júl. 1.-én azt kérdezi tőle

Petőfi

Petőfi Sándor

: »Az a Rákóczi-féle versed itt maradt; elküldjem vagy otthon is megvan ?«

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar

Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
Szövegforrás II: Kézirat
Szövegforrás III: Életképek, 1848. júl. 16.
Szövegforrás IV: Kisebb Költemények 1856.
Szövegforrás V: Összes Költemények
Szövegforrás VI: Összes Művei
Szövegforrás VII: Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia

XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia

Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás

A kiadásról:

Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet

Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum

Kiadás helye: Budapest

2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Megjelent az Életképekben, 1848., II. 3. sz., júl. 16. Másodszor az ÖK.-ben.

Megjegyzések

Megjegyzések:

Megjelent az Életképekben, 1848., II. 3. sz., júl. 16. Másodszor az ÖK.-ben. Tolnai Vilmost Radalovics apátnak a versben előforduló neve nyomra vezette : hol olvasott

Arany

Arany János

Rákóczi

II. Rákóczi Ferenc

ról.

Mikes

Mikes Kelemen

e nevet nem említi, de igen Horváth Mihály: A magyarok története, Pápa, 1844, III. 412. l. —

Arany

Arany János

készült is e könyvet megszerezni. (Szilágyi Istvánhoz, 1847. jan. 31. — Tolnai Vilmos: Arany Rákóczi-költeményeiről, — It. 1935. 205-210. l.) Rákóczi alakjának feltámasztásáról 1. Zlinszky Aladár: It., 1935 109-122. — Galamb Sándor: Rákóczi a magyar költészetben. — Napkelet. 1939. — Császár Elemér : Rákóczi a magyar költészetben. — Rákóczi emléke, II. 123 1.).

Arany

Arany János

Thaly

Thaly Kálmán

Vitézi Énekeinek anyagához adott egy verset: »Hallgassátok meg magyarim, amit beszélek« kezdetű »Rákóczi kesergőjét«.

Szalontá

Nagyszalonta

ról kapta, szájhagyomány után feljegyezve, megvolt iratai közt, kottáival együtt. Az első hét versszakot közzétette

Rozvány

Rozvány György

: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870.

Verzió: I : A kritikai kiadás szövege

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: II : Kézirat

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: III : Életképek, 1848. júl. 16.

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: IV : Kisebb Költemények 1856.

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: V : Összes Költemények

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: VI : Összes Művei

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)

Verzió: VII : Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

A RODOSTÓI TEMETŐ.

n.1

Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,

n.2

Képzelet ! s világíts éjek éjjelébe ;

n.3

Messze, határin túl sok rabszolga népnek,

n.4

Hozd a kis tem etőt lelkemnek elébe :

n.5

Hogy lássam az éjét, mely ottan feketűl,

n.6

Halljam a

csöndet

csendet

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, mely szent hamvak felett űl.

n.7

Hol a kéz, hol a kéz, aki fölemelje

n.8

Sírjokról a követ : egy nehéz századot ?

n.9

Hol van a szellem, ki életre lehelje

n.10

A szivet, ha régen, régen elham vadott ?

n.11

Ah !

Midőn

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Összes Költemények
Összes Művei
Rozvány György: Nagy-Szalonta mezőváros története, 1870. (első hét versszak)

midőn

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

Midőn

Szövegforrás:
Kisebb Költemények 1856.

a hű szív porrá vagyon válva,

n.12

Feltámasztja-e más, mint a költő álma ?

n.13

Éjfél van. Az eget, néhány csillagával,

n.14

A Mármora tenger kebelén ringatja ;

n.15

Egyhangú morajjal dalt susog magában,

n.16

Mint bölcső felett a szunnyadozó dajka ;

n.17

És az ég szemei, az a néhány csillag,

n.18

Az álommal ők is alig-alig bírnak.

n.19

Elsohajt a lágy szél, mely a tavaszt hozza,

n.20

Elsohajt a vízen és a partra téved :

n.21

«Ébredj, fű-fa, ébredj !» halkan ezt sugdozza, —

n.22

S ime, fűben-fában

megmozzan

megmoccan

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

az élet ;

n.23

Megmozdul az élet, felül, a kopáron :

n.24

Csak alant a sírban örökös az álom.

n.25

Ők alusznak ottan, a szám kivetettek.

n.26

Idegen hazának földe tesped rajtok.

n.27

Elhagyák hónukat, a soká védettet,

n.28

Melyet pártos önzés megtörött, lehajtott.

átkos önkény vas igába hajtott

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.29

Elhagyák a szép hont, őseik lakását,

n.30

Hogy ne látnák annak végső vonaglását.

n.31

Ott vártak sokáig, noha nem reméltek.

n.32

Nem volt kitől várni, csak a véletlentül.

n.33

Hazájok szerelmét,

ezt az

mint egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

örök mécset,

n.34

Kebelök mélyében ápolgaták szentül;

n.35

Addig ápolák, hogy annak is vége lett :

n.36

Eltemeték egymást, idegen part felett.

n.37

Ám hívek maradtak az utolsó percig,

n.38

És szabadok, nem mint a hon többi népe. —

n.39

Most a kis csoport sir már fel sem ismerszik :

n.40

Új meg új tenyészet rendje nőtt fölébe,

n.41

És, hogy föl ne leljük a nehány szent házat,

n.42

Földig egyengette egy zsarnoki század.

n.43

É jfél van a sírban, éjfél van felette ;

n.44

Búg a Mármora, búg, tompa lágy morajjal.

n.45

Hirtelen szél támad, a hullám felretten :

n.46

Zúg a Mármora, zúg, riadalmas zajjal;

n.47

Zúg a tenger, az ég tűz szemei nyílnak,

n.48

Haragosabb fényre gerjed minden csillag.

n.49

Egyszersmind keletről, hol a nagy Isztámbol

n.50

Mélyen alszik, mint az elgyötört rabszolga,

n.51

Hős alak közelget; arca, szeme lángol,

n.52

S megharsan beszéde, a sírokhoz szólva :

n.53

«Fel, fel, ti halottak, éjféli menetre !

n.54

Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke.»

n.55

És amint a szózat ereje megdördült,

n.56

Lenn, a süket mélyben, tompa visszhang éled,

n.57

Mintha most riadna serkentőt az a kürt,

n.58

Mellyel idéz majd az utolsó ítélet :

n.59

S emelkednek onnan, előre hajolva,

n.60

Sötétlő alakok, mint megannyi fejfa.

n.61

Szótlan seregeinek fejedelmök mellé

n.62

Hívei, kik egykor vele halni jöttek,

n.63

Kikben a múlt század lelke megismerné

n.64

Csákit, Zait, Mikest, Pápait, és többet;

n.65

Radalovics papot, kinek, míg napja múl,

n.66

Nem a neve

hangzott

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

hangzék

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

— szive vert magyarúl.

n.67

«Miért búslakodtok, némán vesztegelve ?»

n.68

Hallatszik megint a fejedelmi szózat,

n.69

«Nincs többé bilincsen a szabadság nyelve,

n.70

Mint az ég haragja, oly hangosan szólhat,

n.71

Hogy, mint nyárfa lombja, mit az ősz letarlott,

n.72

Reszketve lehulljon, ha

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a ki

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

van még, zsarnok. «

n.73

Nem érzitek-é a körülfolyó léget,

n.74

Mint emel, mint éleszt, mint ragad magával ?

n.75

Fölvet az ár ; a föld

egyre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

mindig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

alább mélyed. . .

n.76

Vitetünk, száguldó szélnek rohamával.

n.77

Vígan, ti halottak, ti számkivetettek !

n.78

Most mindenki vígad, csak

az ármány

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

a kényúr

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

retteg.

n.79

«Vigan, ti halottak ! fel, az ős Budára,

n.80

Honnan visszatiltott egy százados átok ;

n.81

Még áll, még erős a nagy királyok vára,

n.82

Még tisztelve néz rá élő unokátok ;

n.83

Még van szív kebelben, és erekben van vér,

n.84

Mit az eldőd büszkén sajátjának ismér.»

n.85

Fel, fel ! . . . És mint vésztől űzőbe vett felleg,

n.86

Gyorsan úsz az égen a kicsinyded tábor ;

n.87

Szellemtestöket, mint

lobogó

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

valamelly

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

lángnyelvet,

n.88

El-elkapja

mintegy

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

félig

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a szél s viszi távol,

n.89

Majd halomra

sepri

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

tolja

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, majd elmossa őket,

n.90

Valamint

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Épen mint

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a félénk, bujdosó felhőket.

n.91

Alattuk a völgyek, erdők néma lakja,

n.92

Mik szállást az éjnek oly örömest adnak,

n.93

Alattuk a Duna sillámló szalagja,

n.94

Városok, helységek, sorra elmaradnak ;

n.95

Nem soká feltűnnek a budai ormok,

n.96

S a Mátyás nevéről neveztetett csarnok.

n.97

Csend van a tetőkön, csend a völgy lapályin,

n.98

Megszűntek zajogni akik ottan élnek ;

n.99

Nyugszik durva kövén vagy selyem párnáin

n.100

A test, tarka bábbal játszadoz a lélek :

n.101

Gyötrelem, kéjelgés,

szerepök felváltva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

szerepöket váltva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.102

Ez kunyhókba siet, az dús palotákba.

n.103

Most amint a sírok hős népe közelget,

n.104

Dobban a nyugvó szív és sebesebben ver ;

n.105

Egy álom magaszt fel minden földi lelket:

n.106

Őket látja, őket hallja minden ember ;

n.107

Túlvilági álom ez — nem szabad holnap

n.108

Emlékezni rája gyönge halandónak.

n.109

De nyomát bevési a lélekbe, mélyen,

n.110

Oda, honnan a vágy, a sejtelmek jőnek;

n.111

Mik

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Kik

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

diadalt ütnek a számvető észen

n.112

És megváltoztatják rendjét az időnek,

n.113

Hogy megáll az elme, mint egy bomlott gépely

n.114

S bámulja a lelket

csodás ösztönével

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csoda sejtelmével

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.115

Oda vési nyomát e magasztos álom :

n.116

Képei ködmását, hangjai visszhangját,

n.117

A lejtő csoportot fenn, a magas váron,

n.118

S dörgő éneklését, a szabadság dalját,

n.119

Melyből a szeleknek szózatos fuvalm a

n.120

Ezeket hozá el a veszendő lantra :

n.121

Ébredsz-e már, ébredsz-e már,

n.122

Erős apák romlott fia ?

n.123

Vagy nálad a halottnak is

n.124

Előbb kell föl

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege

Előbb föl kell

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.
Összes Költemények

Előbb kell föl

Szövegforrás:
Összes Művei

támadnia ?

n.125

Küzdésre ! halld, a kakasok !

n.126

Rövid a nap, a munka sok.

n.127

Mit fürösztöd

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Ne fürösszed

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

gyáva könnyel

n.128

A múltat, ez ó emléket ?

n.129

Hah ! nem ilyen áldozatra

n.130

Szólít a kor lelke téged :

n.131

Nem langyos vizet, — meleg vért

n.132

Kell áldoznod a jövőért.

n.133

Kidőlt, száraz törzsök a múlt;

n.134

A jövőnek vagy te magva,

n.135

Szunnyadó mag, eltemetve,

n.136

Tespedésben

megrohadva

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

megrothadva

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.137

De a csíra még erőben :

n.138

Mért ki nem hajt lombja zölden ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Mért ki nem hajt! Mért nem zöldell !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.139

Mily hangok a völgyben ?

n.140

Megzendül a vér,

n.141

A szívdobogásból

n.142

Vidám zene kél !

n.143

Láncok szakadoznak,

n.144

Kard,

kopja

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

láncsa

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

zörög ;

n.145

Fuldoklik az önkény,

n.146

Álmába'

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Álmában

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

hörög.

n.147

Vad kétségbeesés fölveri a palotát,

n.148

S börtönből szabadult sóhaj üldöz

n.149

Gúny hahótát.

n.150

Föltámad az élet,

n.151

És él a halál:

n.152

Pajzsán a szabadság

n.153

Szent címere áll.

n.154

Eljő a reménység,

n.155

És eljön a hír,

n.156

Eljő a dicsőség ;

n.157

Rámosolyg a sír.

n.158

U jjongass ma, öröm ! él magyar, áll Buda még !

n.159

Nem hint szennyet apái porára

n.160

A maradék.

n.161

Mégis, ha úgy lenne, mégis, ha ők

n.162

Máért cserélnék el a szebb jövőt ?

n.163

Ha vennének rabságot kincseken,

n.164

S igába tolná őket idegen ?

n.165

Ha félbehagynák a díszcsarnokot,

n.166

Melyet kezök már félig felrakott,

n.167

Hogy légyen az hitvány férgek tanyája,

n.168

Zúgó vihar rakja fészkét reája ?

n.169

Mégis, ha győzne

resteség

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

restség

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

, viszály,

n.170

S fajulnának saját

vét'ök mián ?

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

vétkök miá !

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.171

Ha elfelednék a küzdelmeket,

n.172

Melyek föntarták ezt a nemzetet ?

n.173

Ha elfelednék, mily soká dacolt

n.174

Erőszak ellen ím e

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Erőszakkal hajdan egy

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

kis csoport,

n.175

S midőn legyőzték sem kellett a béke :

n.176

Önkénti

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

Önkénytes

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

száműzés lőn menedéke. . . ?

n.177

Úgy rontsa meg őket az átok !

n.178

Úgy jőjön az éjszaki orkán

n.179

Kicsavarni tövestül a tölgyet,

n.180

Mely ezredig állt a hegy ormán !

n.181

Vagy jőjön a tenger. Az örvény

n.182

Tegye lábát

csontjaikra

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csontaikra

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.183

Körtáncot lejtve fölöttük . . .

n.184

S hahotázzon rá a szikla.

n.185

Mindent, mit e nemzet

n.186

Tőn, gondola, érzett,

n.187

Mit róla az ősz hír

n.188

Évkönyvibe jegyzett,

n.189

Törüljön el onnan

n.190

Örökre a nemlét;

n.191

És ne legyen emlék,

n.192

Melyből az utókor

n.193

Sejditse, gyanítsa,

n.194

Hogy itt magyar

élt . .*. !

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

élt!!!

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.195

Szörnyű, szörnyű . . . ! szűnj meg, átok

n.196

Várakozz' még, elsiettél;

n.197

Míg aludt, nem halt meg e nép :

n.198

Hát most veszne, mikor eszmél ?

n.199

Nem ! — Az ősök lelke lengjen

n.200

Köztük, és buzdítsa őket ;

n.201

Az lehellje új életre

n.202

A csatában elesőket.

n.203

Börtön a sír : börtönünkbe

n.204

Mért sietnénk többé vissza ?

n.205

Várjuk el, míg a szabad lég

n.206

Könnyű testünket felissza.

n.207

Akkor ők mibennünk élnek :

n.208

Mi leszünk az a lehellet,

n.209

Mely győzhetlenül kitartja

n.210

tusát

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

csatát

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

a zászló mellett.

n.211

És a nemzet, e derék faj,

n.212

Dicsőségünk gondos őre,

n.213

Múltja kincs-aknái felett

n.214

Élni fog örök

időkre

Szövegforrás:
A kritikai kiadás szövege
Kézirat
Kisebb Költemények 1856.
Összes Költemények
Összes Művei

időre

Szövegforrás:
Életképek, 1848. júl. 16.

n.215

Ekkép énekeltek a sír jövevényi

n.216

S délcegen lejték a kisérteti táncot.

n.217

Dalukat az égnek morgása kiséri;

n.218

És mire a végső hang is elhullámzott,

n.219

Szétfoszolnak, mint a völgyi szőke pára,

n.220

Melyre rátekintett a nap egy sugára.

n.221

Harmadszor kiált most a szárnyas őrálló ;

n.222

Fölreped a hályog a keleti égen,

n.223

Szürkül az ég alja, s mint sűrű pókháló

n.224

Délre és éjszakra halvány sugár mégyen,

n.225

Melyet visszanyomni az éjjeli ködnek

n.226

Duzzadó felhői folyton erőlködnek.

n.227

Majd a szürke sugár győz a viadalban,

n.228

Halovány orcája pirosabb színt ölt fel ;

n.229

Vértenger lesz a lég . . . és az ember abban

n.230

Usz véres arcával és véres kezével... !

n.231

De kigázol a nap, fényesen, melegen,

n.232

Hogy uralkodjék a felhőtelen egen.

(1848.)