X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Az örök zsidó

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Szépirodalmi Figyelő, 1860. nov. 28.
  • Szövegforrás III: Összes Költemények

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Először
Arany
Arany János
folyóiratában, a Szépirodalmi Figyelőben, 1860.1. évf. 4. sz. nov. 28. — Másodszor az ÖK. közt. A szövegek közt nincs eltérés.
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Először
Arany
Arany János
folyóiratában, a Szépirodalmi Figyelőben, 1860.1. évf. 4. sz. nov. 28. — Másodszor az ÖK. közt. A szövegek közt nincs eltérés. E költemény alapja a bibliához kapcsolt monda, Pontius Pilátus Cartophilus nevű ajtónálló járói, aki a keresztet vivő Krisztust, mikor háza előtt megállott pihenni, siettetve meglökte ; Krisztus ránézett: Én már megyek, hanem te megvársz, míg visszatérek. Az ember akkor harminc éves volt; azóta minden száz évben mély álomba merül és abból megint harminc évesnek ébred. Egy leydeni népkönyvben Hamburgban a püspök prédikációja alatt egy mezítlábas, rongyos ember tért be a templomba ; azt mondta, varga volt Jeruzsálemben, bántalmazta a Golgothára hurcolt Krisztust, Krisztus azzal büntette : Nem lesz nyugtod ítéletnapig. Ahasvérusnak nevezte magát. Mindent pontosan tudott arról a korról, Timur Lenk és Nero koráról is, ismerte a föld minden táját. Találtak is a bibliában ilyen helyet: »Vagynak némelyek — akik a halált meg nem kóstolják addig, amig nem látandják az embernek Fiját menni az ő országában (Máté, XVI. 28.— János ev. Judásra vonatkozón XXI. 20— 22. — Heinrich G. : A bolygó zsidó mondája. — BSz., 1881, 27. köt. — L. Katona Lajos cikkét is a Pallas Nagy Lexikonában.) A rejtélyes alak sokszor föléledt a költészetben.
Goethe
Goethe, Johann Wolfgang
eposzt forgatott róla fejében, az örök ember a történelem fordulóin jelent volna meg, szinte
Madách
Madách Imre
elgondolását megelőzve. — Hasonlón kapcsolta össze
Andersen H.
Andersen, Hans Christian
Ahasvérus eposzával (1841.)
Madách
Madách Imre
Ádámját Waldapfel Imre. ( Ádám és Ahasvérus.
Bpest
Budapest
, 1947. )
Hamerling
Hamerling, Robert
Nero idejébe támasztotta fel Ahasver in Rom, 1865. ), a mondából vette szenzációs regénye tárgyát
Sue
Sue, Eugene
: Le Juif errant, 1844., bevezetését
Petőfi
Petőfi Sándor
fordítani kezdte.
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
bizarr módon nyúlt a bizarr tárgyhoz : drámai töredéke az örök zsidó és a halál párbeszéde, két terv szerint is, 1850. Töredéke
Arany
Arany János
költeménye idején még kiadatlan volt, az örök zsidó elnevezést tehát nem tőle vette. Mások szükebb körben jelképesen fogták fel. Kiss József a hazátlan zsidó nép panaszát adja Uj Ahasvérje szájába,
Lenau
Lenau, Nikolaus
az örök boldogtalanságét; ehhez hajlik
Béranger
de Béranger, Pierre-Jean
is. (Ford. Lévay József, Költeményei, I. 1852. — Megvolt
Arany
Arany János
könyvei közt, beleírva : »Arany Jánosnak, barátsága jeléül a szerző.«)
Arany
Arany János
egyéni, lírai tartalmat önt bele, sorsában tulajdon sorsát példázza :
Kőrös
Nagykőrös
ről folyvást haza kívánkozott
Szalontá
Nagyszalonta
ra, most
Kőrös
Nagykőrös
ről is tovább űzi a sors
Pest
Budapest
re, bizonytalan jövőbe. Négyesy László
Helmeczy
Helmeczy Mihály
nek A vándor idegen c. verséből gyanított valami motívumot
Arany
Arany János
verséhez vezetőnek. ( A Kisfaludy Társ. Évlapjai, XXXIX . kötet, 1904— 1905. 194. l.)
Helmeczy
Helmeczy Mihály
verse az Aurorában egyszerre jelent meg Kiss Károlynak A szép juhászné c. elbeszélésével, melyben Horváth János Pázmán lovag egy-két motívumát kereste. (Az »örök zsidó« elnevezést a MNy.-ben ( 1929., 392.l.)
N.
Négyesy László
kifogásolta, a bolygó zsidót tartva helyénvalónak. Tolnai Vilmos felelt rá (u. o. 1930. 65. l.), hogy a német Der ewige Jude elnevezést használ, a francia ezt: Le Juif errant.
N.
Négyesy László
válaszolt u. o. Irodalom : Gálos Rezső : A bolygó zsidó mondájának ujabb irodalma.Kath. Szemle, 1907. 692— 706. l. — Gálos Rezső : A bolygó zsidó mondája és Madách.Philol. Dolg.-ok a magyar-német érintkezésekről. Szerk. Gragger Róbert, Budapest, 1912. Németül:
Sponer
Sponer, Andor
.
 
AZ ÖRÖK ZSIDÓ  
 
 
n.1
Pihenni már. — Nem, nem lehet
 
n.2
Vész és vihar hajt engemet,
 
n.3
Alattam a föld nem szilárd,
 
n.4
Fejem fölött kétélű bárd . . .
 
n.5
Tovább! tovább!
 
 
 
n.6
Az út, hová talpam nyomul,
 
n.7
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
 
n.8
Ónsúllyal a kolosszi lég
 
n.9
Elzúzna, ha megállanék . . .
 
n.10
Tovább! tovább!
 
 
 
n.11
Rettent a perc, a létező,
 
n.12
S teher minden következő ;
 
n.13
Új léptem új kigyón tápod :
 
n.14
Gyűlölöm a mát s holnapot. . .
 
n.15
Tovább! tovább!
 
 
 
n.16
Éhes vagyok : ennem iszony ;
 
n.17
Láng az ital, midőn iszom ;
 
n.18
Álmám szilaj fölrettenés,
 
n.19
Kárpit megöl szivembe kés . . .
 
n.20
Tovább! tovább!
 
 
 
n.21
S melyet hazud a sivatag,
 
n.22
Mind délibáb : tó és patak ;
 
n.23
Gyümölcs unszol, friss balzsamu :
 
n.24
Kivűl arany, belűl hamu . . .
 
n.25
Tovább! tovább!
 
 
 
n.26
Rohannom kell — s a földi boly
 
n.27
Mellettem gyorsan visszafoly :
 
n.28
Ködfátyol-kép az emberek :
 
n.29
Én egy arcot sem ismerek . . .
 
n.30
Tovább! tovább!
 
 
 
n.31
Oh, mily tömeg! s én egyedül,
 
n.32
Útam habár közé vegyül:
 
n.33
Érzem, mint csónak a habot,
 
n.34
Hogy átmenet mind rám csapott
 
n.35
Tovább! tovább!
 
 
 
n.36
Az üstökös meg' visszatér,
 
n.37
Kiröppent nyíl oda is ér,
 
n.38
Az eldobott kő megpihen :
 
n.39
Én céltalan, én szüntelen
 
n.40
Tovább! tovább!
 
 
 
n.41
Pusztán folyam mért nem vagyok,
 
n.42
Hogy inna fel aszú homok!
 
n.43
Mért nem futó, veszett vihar,
 
n.44
Mely ormokon egyszer kihal. . .
 
n.45
Tovább! tovább!
 
 
 
n.46
Irigylem az ágról szakadt
 
n.47
Levélkét: hisz majd fennakad ;
 
n.48
Irigylem az ördögszekért:
 
n.49
Árokba hull: céljához ért. . .
 
n.50
Tovább! tovább!
 
 
 
n.51
Szegény zsidó . . . Szegény szivem :
 
n.52
Elébb-utóbb majd megpihen.
 
n.53
Az irgalom nagy és örök,
 
n.54
Megszán s átkom nem mennydörög :
 
n.55
Tovább! tovább!
 
  (1860.)  
 
 
AZ ÖRÖK ZSIDÓ  
 
 
n.1
Pihenni már. — Nem, nem lehet
 
n.2
Vész és vihar hajt engemet,
 
n.3
Alattam a föld nem szilárd,
 
n.4
Fejem fölött kétélű bárd . . .
 
n.5
Tovább! tovább!
 
 
 
n.6
Az út, hová talpam nyomul,
 
n.7
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
 
n.8
Ónsúllyal a kolosszi lég
 
n.9
Elzúzna, ha megállanék . . .
 
n.10
Tovább! tovább!
 
 
 
n.11
Rettent a perc, a létező,
 
n.12
S teher minden következő ;
 
n.13
Új léptem új kigyón tápod :
 
n.14
Gyűlölöm a mát s holnapot. . .
 
n.15
Tovább! tovább!
 
 
 
n.16
Éhes vagyok : ennem iszony ;
 
n.17
Láng az ital, midőn iszom ;
 
n.18
Álmám szilaj fölrettenés,
 
n.19
Kárpit megöl szivembe kés . . .
 
n.20
Tovább! tovább!
 
 
 
n.21
S melyet hazud a sivatag,
 
n.22
Mind délibáb : tó és patak ;
 
n.23
Gyümölcs unszol, friss balzsamu :
 
n.24
Kivűl arany, belűl hamu . . .
 
n.25
Tovább! tovább!
 
 
 
n.26
Rohannom kell — s a földi boly
 
n.27
Mellettem gyorsan visszafoly :
 
n.28
Ködfátyol-kép az emberek :
 
n.29
Én egy arcot sem ismerek . . .
 
n.30
Tovább! tovább!
 
 
 
n.31
Oh, mily tömeg! s én egyedül,
 
n.32
Útam habár közé vegyül:
 
n.33
Érzem, mint csónak a habot,
 
n.34
Hogy átmenet mind rám csapott
 
n.35
Tovább! tovább!
 
 
 
n.36
Az üstökös meg' visszatér,
 
n.37
Kiröppent nyíl oda is ér,
 
n.38
Az eldobott kő megpihen :
 
n.39
Én céltalan, én szüntelen
 
n.40
Tovább! tovább!
 
 
 
n.41
Pusztán folyam mért nem vagyok,
 
n.42
Hogy inna fel aszú homok!
 
n.43
Mért nem futó, veszett vihar,
 
n.44
Mely ormokon egyszer kihal. . .
 
n.45
Tovább! tovább!
 
 
 
n.46
Irigylem az ágról szakadt
 
n.47
Levélkét: hisz majd fennakad ;
 
n.48
Irigylem az ördögszekért:
 
n.49
Árokba hull: céljához ért. . .
 
n.50
Tovább! tovább!
 
 
 
n.51
Szegény zsidó . . . Szegény szivem :
 
n.52
Elébb-utóbb majd megpihen.
 
n.53
Az irgalom nagy és örök,
 
n.54
Megszán s átkom nem mennydörög :
 
n.55
Tovább! tovább!
 
  (1860.)  
 
 
AZ ÖRÖK ZSIDÓ  
 
 
n.1
Pihenni már. — Nem, nem lehet
 
n.2
Vész és vihar hajt engemet,
 
n.3
Alattam a föld nem szilárd,
 
n.4
Fejem fölött kétélű bárd . . .
 
n.5
Tovább! tovább!
 
 
 
n.6
Az út, hová talpam nyomul,
 
n.7
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
 
n.8
Ónsúllyal a kolosszi lég
 
n.9
Elzúzna, ha megállanék . . .
 
n.10
Tovább! tovább!
 
 
 
n.11
Rettent a perc, a létező,
 
n.12
S teher minden következő ;
 
n.13
Új léptem új kigyón tápod :
 
n.14
Gyűlölöm a mát s holnapot. . .
 
n.15
Tovább! tovább!
 
 
 
n.16
Éhes vagyok : ennem iszony ;
 
n.17
Láng az ital, midőn iszom ;
 
n.18
Álmám szilaj fölrettenés,
 
n.19
Kárpit megöl szivembe kés . . .
 
n.20
Tovább! tovább!
 
 
 
n.21
S melyet hazud a sivatag,
 
n.22
Mind délibáb : tó és patak ;
 
n.23
Gyümölcs unszol, friss balzsamu :
 
n.24
Kivűl arany, belűl hamu . . .
 
n.25
Tovább! tovább!
 
 
 
n.26
Rohannom kell — s a földi boly
 
n.27
Mellettem gyorsan visszafoly :
 
n.28
Ködfátyol-kép az emberek :
 
n.29
Én egy arcot sem ismerek . . .
 
n.30
Tovább! tovább!
 
 
 
n.31
Oh, mily tömeg! s én egyedül,
 
n.32
Útam habár közé vegyül:
 
n.33
Érzem, mint csónak a habot,
 
n.34
Hogy átmenet mind rám csapott
 
n.35
Tovább! tovább!
 
 
 
n.36
Az üstökös meg' visszatér,
 
n.37
Kiröppent nyíl oda is ér,
 
n.38
Az eldobott kő megpihen :
 
n.39
Én céltalan, én szüntelen
 
n.40
Tovább! tovább!
 
 
 
n.41
Pusztán folyam mért nem vagyok,
 
n.42
Hogy inna fel aszú homok!
 
n.43
Mért nem futó, veszett vihar,
 
n.44
Mely ormokon egyszer kihal. . .
 
n.45
Tovább! tovább!
 
 
 
n.46
Irigylem az ágról szakadt
 
n.47
Levélkét: hisz majd fennakad ;
 
n.48
Irigylem az ördögszekért:
 
n.49
Árokba hull: céljához ért. . .
 
n.50
Tovább! tovább!
 
 
 
n.51
Szegény zsidó . . . Szegény szivem :
 
n.52
Elébb-utóbb majd megpihen.
 
n.53
Az irgalom nagy és örök,
 
n.54
Megszán s átkom nem mennydörög :
 
n.55
Tovább! tovább!
 
  (1860.)