X (Close panel)Bibliográfiai adatok

Kies ősz

Szerző: Arany János

Bibliográfiai adatok

Cím: Arany János Összes Művei I. kötet
Alcím: Kisebb költemények
Dátum: 1951
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Akadémiai Kiadó
ISBN: 0729001117189
Szerkesztő: Barta János
Sajtó alá rendező: Voinovich Géza

Kézirat leírása:

Ország: Ismeretlen
A kézirat leírása:

Keletkezés:

Dátum:

Nyelvek: magyar
Kulcsszavak: vers

Szövegforrások listája:

  • Szövegforrás I: A kritikai kiadás szövege
  • Szövegforrás II: Szépirodalmi Figyelő, 1861. ápr. 3.
  • Szövegforrás III: Összes Költemények

Elektronikus kiadás adatai:

A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor és Fellegi Zsófia
XML szerkesztő: Bobák Barbara és Fellegi Zsófia
Közreműködők: Csonki Árpád , Horváth-Márjánovics Diána , Káli Anita , Metzger Réka , Móré Tünde , Roskó Mira , Sárközi-Lindner Zsófia és Vétek Bence

Kiadás:

Digitális kritikai kiadás
A kiadásról:
Kiadó: Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet
Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Kiadás helye: Budapest
2019 ©Free Access - no-reuse

Megjelenés:

Szépirodalmi Figyelő 1861. I. 22. sz., ápril. 3. , 1860. évszámmal. Másodszor az ÖK. közt. —
X (Close panel)Megjegyzések

Megjegyzések:

Mind a három a Szépirodalmi Figyelőben jelent meg; az első 1860., I. évf. 8. sz., dec. 26. Másodszor ÖK., a cím alatt oct. 20., a vers végén: 1860. Ez a három költemény összetartozik. 1860. őszén
Arany
Arany János
Pestre költözött. Itt
Kemény
Kemény Zsigmond
,
Csengery
Csengery Antal
,
Gyulai
Gyulai Pál
körében közvetlen tanúja, együttérzője volt a közélet hullámzásának. »Én mindennapos vagyok a Naplónái,
Kemény
Kemény Zsigmond
nék — írta
Tompá
Tompa Mihály
nak (1860. dec. 16.). Vasárnaponként ,rendes heti vendég' Bezerédj István özvegyének asztalánál. (
Tompá
Tompa Mihály
nak, 1861. febr. 23.). Ez összejövetelek központja
Deák
Deák Ferenc
volt. (Erről szól A 'jóságos özvegynek c. költemény.)
Deák
Deák Ferenc
régóta kívánta
Arany
Arany János
t megismerni (
Tomori
Tomori Anasztáz
Arany
Arany János
hoz, 1856. febr. 8.
Deák
Deák Ferenc
levele 58. márc. 22.). Izgalmas hónapok, évek következtek. Ausztria olaszországi veresége, kizáratása a^ német egységből, itthon az elnyomás enyhülésével, a kibékülés közelségével kecsegtetett. De megjelent az októberi diploma, mely a birodalom országait elválaszthatatlan kapcsolatba akarta hozni. Az ál-alkotmány sokakat elkápráztatott;úgy látták, hogy a jég megtört. Kemény Zsigmond a Pesti Naplóbán a 48-i törvények in integrum restitutióját követelte. Ekkor írta
Arany
Arany János
Rendületlenül c. költeményét, mely mintegy
Vörösmarty
Vörösmarty Mihály
Szózatát újítja meg. A közvélemény el is fordult a diplomától. A Kies ősz c. költemény alá a költő ki írta a diploma dátumát : oct. 20. E természeti allegória az ország hangulatát az ősz képeivel fejezi ki, csalvirágokat emleget, de néhány hónap múlva remények évének üdvözli 1861-et, bár retteg újabb csalódástól (1861. c. költ.). A válságba új fordulatot hozott a februári pátens (Febr. 26.). A bécsi kormány az erőszak útjára lépett, az összbirodalomra kiterjesztett új alkotmány tervével elmérgesítette a helyzetet.
Deák
Deák Ferenc
is »meg volt győződve, hogy csak forradalmi tér marad fönn a nemzetnek« (
Kónyi
Kónyi János
nál, II. 359. 1.). Az országgyűlést mégis összehívták,
Deák
Deák Ferenc
dolgozni kezdett föliratán. E hónapok remegését, ,a kockarázás kínjait' örökíti meg a Magányban.
Arany
Arany János
hazafias költészete egy évtizeden át csak burkolt célzásokban nyilatkozhatott. Ezekben a versekben erőteljesen fejezi ki a nemzet hangulatát. 1861-ben szülővárosa megint föl akarta léptetni követnek, de Tisza Kálmán, Teleki László mellett, halála után utóbb az ellenzék vezére, fölkereste, hogy egy barátja érdekében visszalépésre bírja. »El sem fogadtam — válaszolta a költő — igy nincs is miről lemondanom.« (
Ercsey
Ercsey Sándor
könyvében, 150. l.) »Nagy öncsalás kellene arra nézve, hogy magamat a követi pálya betöltésére képesnek gondoljam« — írta Rozvány Györgynek, 1861. márc. 3. — Az újabb fordulatok elcsüggesztették. A feliratra adott válasz, az országgyűlés feloszlatása (1861. aug. 22.) hosszú időre elvágta a tárgyalás fonalát, csak 65-ben vette fel újra
Deák
Deák Ferenc
húsvéti cikke. A Koszorú 1865. évi első számában a Vegyes rovatban azt írta
Arany
Arany János
: »Ismét itt van Sylvester estéje s erre ismét új év következik. — Örüljünk-e néki?
Uj esztendő, vigságszerző,
Most kezd ujulni,
Ujulással vig öromöt
Most kezd hirdetni -
 
mondá a régi dal. Vajon fog-e ez az uj év víg örömöt hirdetni? vagy csak folytatása lesz két elődjének, melyekben bizonyára nem sok örömre méltó volt? Magyar példabeszéd szerint a rossz háromig meg nem áll: de ezt talán nem kell alkalmaznunk az esztendőkre. Nem ismerjük a jövőt s ismeretlenekről csak jót szabad feltennünk : bízzunk tehát ez új évben is, hogy reményeinket nem fogja meghiúsítani. Sok rossz évet, tíz évet, száz évet átélt már e nemzet, melyekkel egy sorba bizonyára nem lehet tenni a legközelebb elmúlt kettőt. Nem vigadtunk, még sírva sem, de a kétségbeeséstől s hitünk elvesztésétől is nagyon távol valánk. Nem zengte senki, de mindenki szívében ott rezgett a lélekemelő dallam : «megfogyva bár, . . .!» A költőt a megvalósulás sem elégítette ki. El akart zárkózni a koronázáskor neki szánt kitüntetés elől s csak azért fogadta el, mert nem eshetett volna , nagy demonstracionális látszat nélkül (mitől mindig irtóztam)' (feljegyzése az Eötvös Józsefhez írt levél mellett). Messziről elhárította a kormány által az országgyűlés útján megajánlani szándékolt évdíjat. (Levele
Csengery
Csengery Antal
hez, 1870. aug. 2., Pauler Tivadarhoz, 1871. jún. 16.) Éppúgy elítélte másfelől a hazaszerte szájas hazafiaskodást, mint sok csípős kis verséből kitetszik. Aggodalommal nézte az ország helyzetét és a jövőt. ( A régi panasz, Plevna c. költemények.) Helyzetéről és hangulatáról l. Keresztury Dezső tanulmányát: A hallgató Arany.Irodalomtörténet, 1950. Zene : Rendületlenül, (férfikarra) Révfy Géza. — Apollo, 1904. 72. sz.
 
KIES ŐSZ.  
(Okt. 20.)  
 
 
n.1
Még nem hallom a pacsirtát,
 
n.2
Mely tavaszról zengve hírt ád
 
n.3
S égbe fúrja énekét;
 
n.4
A nap, a föld édes-ketten
 
n.5
Nem mulatnak önfeledten,
 
n.6
Váltva csókjok melegét.
 
 
 
n.7
Ősz ez! ősz ez! . . . mindhiába
 
n.8
Tűz virágot gyér hajába,
 
n.9
Színli csalfán a tavaszt;
 
n.10
A mezőt bárhogy ruházza :
 
n.11
Szebb időnek rémes váza —
 
n.12
Közte sárgul a haraszt.
 
 
 
n.13
Zöld az erdők lombja bátor,
 
n.14
Fénylik este a mennysátor :
 
n.15
Van hiány már fönn és lenn ;
 
n.16
Csillag és lomb egyre ritka :
 
n.17
Őszi hullás fájó titka
 
n.18
Rezgi által csöndesen.
 
 
 
n.19
Hasztalan, hogy új virágba
 
n.20
Borul ismét a fa ága,
 
n.21
S új szerelmet ünnepel:
 
n.22
Kit vidítson meddő éke?
 
n.23
Egy fuvallás . . . azzal vége :
 
n.24
Váltja szemfödő lepel.
 
 
 
n.25
Óh, ne bizzunk e varázsra :
 
n.26
Kész anyag gyűl hervadásra,
 
n.27
Az enyészet gazdagul;
 
n.28
Fű-fa zöldje azér' hajt csak
 
n.29
Hogy, mit sírva megsóhajtsak,
 
n.30
Több legyen majd, ha lehull.
 
  * *  
  *  
 
 
n.31
Mit remegsz? él, bár lekötve
 
n.32
Szunnyad olykor téli nedve,
 
n.33
Természetben nincs halál;
 
n.34
Nyúgalom csak mély alélta, —
 
n.35
Mindig új az ősi példa —
 
n.36
Ami rég volt, most is áll.
 
 
 
n.37
És ha jő sugár, mely csábit
 
n.38
S el-elrugja csalvirágit:
 
n.39
Termő-elve ép marad;
 
n.40
Legjavából nem fecsérel, —
 
n.41
S mely gyümölcsöt ápol, érlel,
 
n.42
Ad az Isten új nyarat!
 
  (1860.)  
 
 
KIES ŐSZ.  
(Okt. 20.)  
 
 
n.1
Még nem hallom a pacsirtát,
 
n.2
Mely tavaszról zengve hírt ád
 
n.3
S égbe fúrja énekét;
 
n.4
A nap, a föld édes-ketten
 
n.5
Nem mulatnak önfeledten,
 
n.6
Váltva csókjok melegét.
 
 
 
n.7
Ősz ez! ősz ez! . . . mindhiába
 
n.8
Tűz virágot gyér hajába,
 
n.9
Színli csalfán a tavaszt;
 
n.10
A mezőt bárhogy ruházza :
 
n.11
Szebb időnek rémes váza —
 
n.12
Közte sárgul a haraszt.
 
 
 
n.13
Zöld az erdők lombja bátor,
 
n.14
Fénylik este a mennysátor :
 
n.15
Van hiány már fönn és lenn ;
 
n.16
Csillag és lomb egyre ritka :
 
n.17
Őszi hullás fájó titka
 
n.18
Rezgi által csöndesen.
 
 
 
n.19
Hasztalan, hogy új virágba
 
n.20
Borul ismét a fa ága,
 
n.21
S új szerelmet ünnepel:
 
n.22
Kit vidítson meddő éke?
 
n.23
Egy fuvallás . . . azzal vége :
 
n.24
Váltja szemfödő lepel.
 
 
 
n.25
Óh, ne bizzunk e varázsra :
 
n.26
Kész anyag gyűl hervadásra,
 
n.27
Az enyészet gazdagul;
 
n.28
Fű-fa zöldje azér' hajt csak
 
n.29
Hogy, mit sírva megsóhajtsak,
 
n.30
Több legyen majd, ha lehull.
 
  * *  
  *  
 
 
n.31
Mit remegsz? él, bár lekötve
 
n.32
Szunnyad olykor téli nedve,
 
n.33
Természetben nincs halál;
 
n.34
Nyúgalom csak mély alélta, —
 
n.35
Mindig új az ősi példa —
 
n.36
Ami rég volt, most is áll.
 
 
 
n.37
És ha jő sugár, mely csábit
 
n.38
S el-elrugja csalvirágit:
 
n.39
Termő-elve ép marad;
 
n.40
Legjavából nem fecsérel, —
 
n.41
S mely gyümölcsöt ápol, érlel,
 
n.42
Ad az Isten új nyarat!
 
  (1860.)  
 
 
KIES ŐSZ.  
(Okt. 20.)  
 
 
n.1
Még nem hallom a pacsirtát,
 
n.2
Mely tavaszról zengve hírt ád
 
n.3
S égbe fúrja énekét;
 
n.4
A nap, a föld édes-ketten
 
n.5
Nem mulatnak önfeledten,
 
n.6
Váltva csókjok melegét.
 
 
 
n.7
Ősz ez! ősz ez! . . . mindhiába
 
n.8
Tűz virágot gyér hajába,
 
n.9
Színli csalfán a tavaszt;
 
n.10
A mezőt bárhogy ruházza :
 
n.11
Szebb időnek rémes váza —
 
n.12
Közte sárgul a haraszt.
 
 
 
n.13
Zöld az erdők lombja bátor,
 
n.14
Fénylik este a mennysátor :
 
n.15
Van hiány már fönn és lenn ;
 
n.16
Csillag és lomb egyre ritka :
 
n.17
Őszi hullás fájó titka
 
n.18
Rezgi által csöndesen.
 
 
 
n.19
Hasztalan, hogy új virágba
 
n.20
Borul ismét a fa ága,
 
n.21
S új szerelmet ünnepel:
 
n.22
Kit vidítson meddő éke?
 
n.23
Egy fuvallás . . . azzal vége :
 
n.24
Váltja szemfödő lepel.
 
 
 
n.25
Óh, ne bizzunk e varázsra :
 
n.26
Kész anyag gyűl hervadásra,
 
n.27
Az enyészet gazdagul;
 
n.28
Fű-fa zöldje azér' hajt csak
 
n.29
Hogy, mit sírva megsóhajtsak,
 
n.30
Több legyen majd, ha lehull.
 
  * *  
  *  
 
 
n.31
Mit remegsz? él, bár lekötve
 
n.32
Szunnyad olykor téli nedve,
 
n.33
Természetben nincs halál;
 
n.34
Nyúgalom csak mély alélta, —
 
n.35
Mindig új az ősi példa —
 
n.36
Ami rég volt, most is áll.
 
 
 
n.37
És ha jő sugár, mely csábit
 
n.38
S el-elrugja csalvirágit:
 
n.39
Termő-elve ép marad;
 
n.40
Legjavából nem fecsérel, —
 
n.41
S mely gyümölcsöt ápol, érlel,
 
n.42
Ad az Isten új nyarat!
 
  (1860.)