AJOM1

Megjegyzések:

  Mind a három a Szépirodalmi Figyelőben jelent meg; az első 1860., I. évf. 8. sz., dec. 26. Másodszor ÖK., a cím alatt oct. 20., a vers végén: 1860. Ez a három költemény összetartozik. 1860. őszén Pestre költözött. Itt , , körében közvetlen tanúja, együttérzője volt a közélet hullámzásának. »Én mindennapos vagyok a Naplónái, nék — írta nak (1860. dec. 16.). Vasárnaponként ,rendes heti vendég' Bezerédj István özvegyének asztalánál. (nak, 1861. febr. 23.). Ez összejövetelek központja volt. (Erről szól A 'jóságos özvegynek c. költemény.) régóta kívánta t megismerni ( hoz, 1856. febr. 8. levele 58. márc. 22.). Izgalmas hónapok, évek következtek. Ausztria olaszországi veresége, kizáratása a^ német egységből, itthon az elnyomás enyhülésével, a kibékülés közelségével kecsegtetett. De megjelent az októberi diploma, mely a birodalom országait elválaszthatatlan kapcsolatba akarta hozni. Az ál-alkotmány sokakat elkápráztatott;úgy látták, hogy a jég megtört. Kemény Zsigmond a Pesti Naplóbán a 48-i törvények in integrum restitutióját követelte. Ekkor írta Rendületlenül c. költeményét, mely mintegy Szózatát újítja meg. A közvélemény el is fordult a diplomától. A Kies ősz c. költemény alá a költő ki írta a diploma dátumát : oct. 20. E természeti allegória az ország hangulatát az ősz képeivel fejezi ki, csalvirágokat emleget, de néhány hónap múlva remények évének üdvözli 1861-et, bár retteg újabb csalódástól (1861. c. költ.). A válságba új fordulatot hozott a februári pátens (Febr. 26.). A bécsi kormány az erőszak útjára lépett, az összbirodalomra kiterjesztett új alkotmány tervével elmérgesítette a helyzetet. is »meg volt győződve, hogy csak forradalmi tér marad fönn a nemzetnek« (nál, II. 359. 1.). Az országgyűlést mégis összehívták, dolgozni kezdett föliratán. E hónapok remegését, ,a kockarázás kínjait' örökíti meg a Magányban. hazafias költészete egy évtizeden át csak burkolt célzásokban nyilatkozhatott. Ezekben a versekben erőteljesen fejezi ki a nemzet hangulatát. 1861-ben szülővárosa megint föl akarta léptetni követnek, de Tisza Kálmán, Teleki László mellett, halála után utóbb az ellenzék vezére, fölkereste, hogy egy barátja érdekében visszalépésre bírja. »El sem fogadtam — válaszolta a költő — igy nincs is miről lemondanom.« ( könyvében, 150. l.) »Nagy öncsalás kellene arra nézve, hogy magamat a követi pálya betöltésére képesnek gondoljam« — írta Rozvány Györgynek, 1861. márc. 3. — Az újabb fordulatok elcsüggesztették. A feliratra adott válasz, az országgyűlés feloszlatása (1861. aug. 22.) hosszú időre elvágta a tárgyalás fonalát, csak 65-ben vette fel újra húsvéti cikke. A Koszorú 1865. évi első számában a Vegyes rovatban azt írta : »Ismét itt van Sylvester estéje s erre ismét új év következik. — Örüljünk-e néki? mondá a régi dal. Vajon fog-e ez az uj év víg örömöt hirdetni? vagy csak folytatása lesz két elődjének, melyekben bizonyára nem sok örömre méltó volt? Magyar példabeszéd szerint a rossz háromig meg nem áll: de ezt talán nem kell alkalmaznunk az esztendőkre. Nem ismerjük a jövőt s ismeretlenekről csak jót szabad feltennünk : bízzunk tehát ez új évben is, hogy reményeinket nem fogja meghiúsítani. Sok rossz évet, tíz évet, száz évet átélt már e nemzet, melyekkel egy sorba bizonyára nem lehet tenni a legközelebb elmúlt kettőt. Nem vigadtunk, még sírva sem, de a kétségbeeséstől s hitünk elvesztésétől is nagyon távol valánk. Nem zengte senki, de mindenki szívében ott rezgett a lélekemelő dallam : «megfogyva bár, . . .!» A költőt a megvalósulás sem elégítette ki. El akart zárkózni a koronázáskor neki szánt kitüntetés elől s csak azért fogadta el, mert nem eshetett volna , nagy demonstracionális látszat nélkül (mitől mindig irtóztam)' (feljegyzése az Eötvös Józsefhez írt levél mellett). Messziről elhárította a kormány által az országgyűlés útján megajánlani szándékolt évdíjat. (Levele hez, 1870. aug. 2., Pauler Tivadarhoz, 1871. jún. 16.) Éppúgy elítélte másfelől a hazaszerte szájas hazafiaskodást, mint sok csípős kis verséből kitetszik. Aggodalommal nézte az ország helyzetét és a jövőt. ( A régi panasz, Plevna c. költemények.) Helyzetéről és hangulatáról l. Keresztury Dezső tanulmányát: A hallgató Arany. — Irodalomtörténet, 1950. Zene : Rendületlenül, (férfikarra) Révfy Géza. — Apollo, 1904. 72. sz.